Véget ért az első olyan bázisugró világbajnokság, ahol magyarok is indultak. A fiúk nem is szerepeltek rosszul, sőt! Az ejtőernyőzés legextrémebb ágát azonban még mindig az ausztrálok uralják. A magyar csapat tagjai Kuala Lumpur-i élményeikről mesélnek az extrem.hu-nak.
 A vb logója A Sky Venture engedélyével  |
A Kuala Lumpurban, a világ legmagasabb tornyánál rendezett harmadik bázisugró világbajnokság szabályairól beharangozónkban már olvashattatok. A vb-n idén először induló magyarok élményeiről pedig a verseny félidejében Kovács Gergővel , a Bázisugró és Ejtőernyős SE csapat tagjával készített telefoninterjúnkból értesülhettetek.
A bázisugrók egyhetes malajziai uralma január 5-én ért véget. A legfontosabb hír, hogy az esemény alatt a legkomolyabb sérülés egy combtörés volt, amit egy fán fennakadt ugró szenvedett el. A világ legveszélyesebbnek tartott sportágában ez óriási szó, ami elsősorban a szervezők dícsérete, akik végig a biztonságot tartották a legfontosabbnak.
Méltó megemlékezés
A végeredmény érdekesen alakult. Félő volt, hogy a tavalyi világbajnok, az ausztrál Dwain Weston nyári halála beárnyékolja az idei világbajnokságot. A bázisugrók között is vakmerőként emlegetett ausztrálok azonban méltón emlékeztek meg Dwainről: idén is ausztrál lett a világ legjobbja.
 A brazil Louis Sabia ugrik a Petronas-ról |
Chris McDougall ráadásul úgy nyerte meg az idei kiírást, hogy sem a tavalyi, sem a tavalyelőtti rajtlistán nem szerepel. Persze nem érdemtelenül lett idén az első. Megnyerte az akrobatika számot, sőt a csapatversenyben is az első lett, Tony Coombes partnereként.
Az auszik (szinte) mindent visznek
A landolási pontosság kategóriáját is egy ausztrál nyerte, James Freeman, aki összesítésben 2. lett “Douggs” mögött. (Az ausztrál világbajnok utálja, ha a teljes nevén emlegetik, mert az állítólag úgy hangzik, mintha egy lovagról beszélnének.) Az ezüstérmesnek már igencsak elege lehet az második helyből, hisz 2001-ben is ez jutott neki. (2002-ben 4. lett). Az egyetlen olyan szám, amit nem ausztrál nyert, az ernyőnyitás volt, ebben a tavalyi 3., csapatban 1. horvát Nenad Pesut volt a legprecizebb. Az összetett harmadik helyén pedig egy brazil, Luiz Sabia végzett. Arról, hogy a magyarok hogyan szerepeltek, alábbi interjúnkból tudhattok meg többet.
Nem vedelnek szilveszterkor
A világbajnokság utolsó napján értük utol a magyar fiúkat. Kovács Gergő, a Hungary II., és Muskowszky Andris, a Hungary I tagja (a csapatversenyben két fős gruppok indulnak) mesél arról, hogyan telt a szilveszterük és milyen tapasztalatokat szereztek első világbajnokságukon.
– Legutóbb szilveszter előestéjén beszéltünk. Hogy telt a szilveszter, annak fényében, hogy másnap versenyetek volt?
Andris: – Nagy élmény volt. Óriási tömeg gyűlt össze Kuala Lumpur utcáin, iszonyú jó volt a hangulat. Itt a petárdázás nem divat, helyette viszont volt tűzijáték, konfettieső és habspray hegyekben. Mivel ez egy muszlim ország, itt nem nagyon alkoholizálnak. Éjfél után nem voltak tele az utcák részegekkel. Nem csak erre az estére igaz, hogy itt békében éldegélnek egymással a muszlimok, az indiaiak, a kínaiak, amit nagyon jó látni. Azt pedig különösen, hogy a bázisugró vb-t mekkora becsben tartják, még a kormányzat is. Ez amolyan országimázs építés náluk.
 Szilveszteri látkép Kuala Lumpurban – balra a KL torony, jobbra a Petronas ikertorony |
– A média is körülugrált benneteket? Itthon a világbajnokság kezdetén a tévék és az újságok foglalkoztak veletek, megemlítették, hogy ti is mentek a vb-re, aztán elhalt a figyelem.
Őket tényleg érdekli
Andris: – Itt állandóan kint vannak a forgatócsoportok, minden nap voltak tudósítások a tv-ben. Úgy tudom, az Eurosporton nemsokára lesz egy összefoglaló a vb-ről. A pihenőnapokat kivéve minden nap reggel fél héttől este nyolcig volt dolgunk, aztán elmentünk egy sittes étterembe enni, nap végén sokszor épp annyi erőnk volt, hogy beessünk az ágyba.
– Ha jól tudom, január elsején is ugrottatok.
Gergő: – Így van. Elsején a Petronas-toronyról ugrottunk, aztán két napig a Kuala Lumpur toronyból, ahol az akrobatika versenyszámot tartották. Ezután, az utolsó versenynapon, negyedikén újra a Petronas volt a helyszín. Ötödikén már csak a díjkiosztót tartották, meg néhány bemutató ugrást, 10-20 ugróval egyszerre.
 James Freeman akrobatikázik a KL toronynál |
– Beszéljünk először az akrobatikáról. A legtöbb embernek már az is öngyilkos lépésnek tűnhet, ha valaki önszántából, egy szál ernyővel leugrik egy épület tetejéről. Ebben a versenyszámban viszont pörögtök, szaltóztok is.
Megspékelve egy szaltóval
Gergő: – Nekünk eddig nem sok lehetőségünk volt akrobatikát gyakorolni. Nem szabad elfelejteni, hogy a vb legtöbb résztvevője tíz-tizenkét éve ugrik, mi pedig három éve kezdtük. Azért persze tudtuk, hogy mire számítsunk az akrobatikában, tudtuk, hogy a szaltókért, a forgásokért mennyi pont jár. Ezért kicsit meg is lepődtünk, amikor láttuk, hogy a legtöbb versenyző milyen egyszerű ugrásokat választ. Ők a biztonságra mentek, nyomtak egy szaltót, aztán kész. A rontott gyakorlatokért nulla pont jár, biztos nem akartak kockáztatni.
– Amikor legutóbb beszéltünk, ti is ezt alkalmaztátok. Úgy tűnik az akrobatikára bevállalósabbak lettetek.
Gergő: – Így van, de sajnos volt néhány ugrás, ami nem úgy sikerült, mint szerettük volna. Volt egy csavart szaltóm, amit persze hol másutt rontottam volna el, mint a versenyen.
– Kár, főleg mivel a trükk, legalábbis a versenykiírás szerint 35%-át teszi ki az összetettnek. Persze már többször hangsúlyoztátok, hogy a tapasztalatszerzés volt az első vb-tek fő célkitűzése. Sikerült valamit eltanulni a többiektől?
Tanulni, tanulni
 Össznépi bemutatóugrás a díjkiosztó napján |
Gergő: – Rengeteget. Apró dolgokat. Az elugrási technikáról, a landolásról, a hajtogatásról. Bár feltűnő volt, hogy néhány nagymenő milyen trehányul hajtogat. Mi arra nagyon vigyáztunk, hogy ezt ne nagyoljuk el, hogy legalább a lelkiismetünket megnyugtassuk, hogy mi mindent elkövettünk. Elsőre az is furcsa volt, hogy iszonyatos turbulenciában, az antennákkal, épületekkel, tavakkal körülvett tornyokról milyen lazán ugranak. Aztán persze mi is belejöttünk, és szépen a landolási zónába hoztuk le az ernyőt. De nagyon sokat számított, hogy rengeteg tanácsot kaptunk. Magára a vb-re is csak úgy lehetett kijutni, ha valaki beajánl. Bennünket a horvátok ajánlottak. Nenad Pesut, a horvátok legjobbja tavalyelőtt csapatban világbajnok lett, az ő szava sokat számít. Ajánló nélkül úgy elzavartak volna bennünket, mint a pinty.
Ki mit tud?
– Tudtátok közben követni, hogy hogyan álltok összetettben? Az interneten csak az akrobatika dobogósait (Chris McDougall, AUS, Andre Bach, NOR és Greg Mathis, USA) tették közzé.
Gergő: – Mi sem tudtuk pontosan, és gondolom az internetre is ezért nem rakták ki a részeredményeket. Mindenkinek hét ugrását számították be a versenybe, de például az ausztrálok ennél sokkal többet ugrottak. Nekik már az első pár nap után meg volt a hét ugrás, ki is számolták az eredményüket, de ezt nem nagyon volt értelme összevetni a mi négy ugrásunkkal.
– Mik a terveitek a közeljövőre. Áll még a szingapúri kiruccanás terve – némi bázisugrást is beiktatva?
Andris: – Igen, megyünk egyet merülni. Az ugrásról lehet, hogy le kell mondanunk. A többiek mesélték, hogy ha Szingapúrban – ahol csak illegálisan lehet ugrani – elkapnak, akkor több ezer dolláros büntetést kell kifizetni, és azonnal lesittelnek. Azt pedig nem nagyon szeretnénk megkockáztatni. Majd meglátjuk.
Persze nem feledkeztünk meg a magyarok eredményéről sem. Erről azonban már Szörényi Csabi számolt be az extrem.hu-nak. Csabiék eredetileg úgy indultak Kuala Lumpurba, hogy a középmezőny célozták be. Ez sikerült is nekik, sőt!
Csabitól kapott információnk szerint:
Sztojcsev Tamás a 15.
Kovács Gergő a 18.
Szörényi Csaba a 30.
Muskowszky András a 33. helyen végzett a több mint 50 fős mezőnyben.
Csapatban a Sztojcsev-Muskowszky Team 13., a Szörényi-Kovács páros pedig a 15. helyen végzett.
