Tommy Carroll immáron tíz éve áll a gördeszkán – vakon. A most 20 esztendős fiú a chichagói Northwestern Egyetem másodéves újságíró szakos hallgatója retinarákkal született, s kétéves korára teljesen elveszítette a látását.
Vaksága nem akadályozta meg abban, hogy a korabeli srácokhoz hasonlóan tíz éves korában maga is deszkát ragadjon, s ez azóta is szenvedélye.
Nemcsak "jó" akart lenni – hanem a "legjobb". Ha ugyanis csak jól menne, akkor csak egy klassz vak deszkás. Inkább klassz deszkássá akart válni. Rendszeresen kijárt az illinoisi görkori parkokba, ha lehet korán, mielőtt más is odaér.
Hallás után tájékozódik, s ha új helyen van, először körbegurulja annak minden szegletét, míg fejében felépíti annak térképét – s utána már nyugodtan kezd trükközni.
S hogy ez mennyire lazán, félelem nélkül megy neki, azt Tony Hawk, a világ egyik legjobb gördeszkása maga is tanúsíthatta.
Miután látta egy videón az akkor már gimnazista (s a Chichago Tribune szerint népszerű dobos, helyi rádiós műsorvezető és futóbajnok) srácot, Glenview-be (Illinois, Észak-Chichago) repült, hogy együtt deszkázzanak. Tudásával és könnyedségével lenyűgözte Tony Hawk-ot. Tommy azonban vallja, csak így van értelme élni:
„Azt hiszem, mindenkinek tudnia kell, hogy minden okkal történik – és hogy mindig le lehet győzni az akadályokat, ha igazán akarjuk.”
Be Brave, Be Safe:
Tony Hawk interjúja Tommy Carollal:
