David Hempleman-Adams végre megtörte az idei év sikertelen repülős rekordkísérleteinek sorát. Az angol felfedező három nap alatt egy kosaras hőlégballonnal átrepülte az Atlanti-óceánt, elsőként a világon. Mindezt úgy, hogy még egy Concorde is az útjába került.
 A szelek hatalmában – David könyve ballonútjáról az Északi-sarkra  |
Bár itthon David Hempleman-Adams neve keveseknek cseng ismerősen, a 46 éves angol korunk talán legsikeresebb utazója/felfedezője. Már mind a hét kontinens legmagasabb csúcsát megmászta, eljutott mind az Északi-, mind a Déli-sarkra. Ráadásul pár hónappal ezelőtt neki sikerült először egyedül, segítség nélkül eljutnia a mágneses Északi-sarkra, méghozzá úgy, hogy az utolsó 100 km-t törött bokával tette meg.
A legnagyobb hegyeket, a leghidegebb helyeket már bejárta, így nem csoda, hogy David új kalandokra vágyott. 2000-ben már hőlégballonnal elrepült az Északi-sarkra, tehát ez az elem sem volt ismeretlen számára. Tavaly aztán kinézett magának egy rekordot, amihez nem kellett társ, és nekilátott a szervezésnek. Ez a rekord az Atlanti-óceán átrepülése volt, régi, kosaras hőlégballonnal. Először tavaly szeptemberben próbálkozott, akkor azonban technikai problémák miatt fel kellett adnia. Másodjára idén júliusban kísérelte meg az átkelést, ekkor azonban újra feladásra kényszerült a nem megfelelő szél miatt.
 David Hempleman-Adams |
Saját bevallása szerint is kezdte már nagyon idegesíteni a kudarc, így nagyon remélte, hogy mostani próbálkozása sikerrel fog járni. Így lett, bár kalandokban volt most is része rendesen.
New Brunswickben, Kanadában szállt fel ballonjával. Elmondása szerint tudatosan egy régi típussal (az AM-08 Rozier típus eredetijét a francia Jean-Francois Pilatre de Rozier tervezte az 1785-ös, La Manche csatorna fölötti átkeléséhez.) repült, hogy minél inkább Jules Verne-feelingje legyen a kalandjának, nem pedig egy hi-tech gondolában utazott, szkafanderben, a hidegtől védve. Mert bizony igencsak fázott odafenn.
Az út nagy részén nulla C fok alatt maradt a hőmérő higanyszála. David a 2×1,5 méteres kosarában 76 órát fagyoskodott az óceán felett. Naponta maximum egy órát mert aludni. A hideg és a kimerültség ellen, koffeindús italokkal és meleg levessel védekezett, amit egy kempingfőzőn forralt fel a kosárban.
 A kosárban az üzemanyag mellett alig jutott hely Davidnek |
Vasárnap (szept. 28.) délután békésen (kissé dideregve és egyre kimerültebben) repülgetett, mintegy 30 csomóval, az Atlanti-óceán felett, amikor is először egy robbanásszerű hangra lett figyelmes, majd szinte azonnal zuhanni kezdett a ballonja. A jellegzetes hangot a felette elszálló Concorde produkálta, amikor átlépte a hangsebességet. (A dolog pikantériája, hogy a vasárnapi volt a Concorde utolsó útja, többet nem repülnek a méregdrága sugárhajtásúval.)
74 órával a felszállás után az írországi Shannon légiirányítója rádión közölte vele, hogy hivatalosan is átkelt az Atlanti-óceánon. David a meghatódottságtól és a kimerültségtől alig jutott szóhoz. Ekkor azonban még hátra volt a leszállás. Útközben felmerült, hogy ha bírja üzemanyaggal és jó az idő, megpróbál eljutni Skandináviáig. Az Ír-tenger felett azonban csúnya eső és havazás fogadta, így sok üzemanyaga ráment arra, hogy feljebb vigye a ballont az esős övezetből.
 A földetérés után |
Végül az Uniq Atlantic Challenge Hambletonban, Angliában ért véget, 83 óra, 14 perc és 35 mp repülés után hétfőn (szeptember 29) délután 6-kor. Egy mezőn landolt, ahol egy tipikus angol sövény fogta meg. A kiszállás után David azt nyilatkozta, hogy „a sírás kerülgetett. Jobban meg voltam hatódva, mint eddigi bármelyik kalandom után”. Ez különösen érdekes kijelentés egy olyan ember szájából, aki már a Déli-sarkot és az Everest tetejét is megjárta.
Apropó Everest. Várható volt, hogy sikeres Atlanti-átkelése után David máris egy újabb kalandon töri a fejét. A hírek szerint az Everest felett fog a közeljövőben átrepülni egy ballonnal.
