Magyarország május 1-jén esedékes csatlakozása az Európai Unióhoz számos rendezvényt, eseményt és teljesítményt inspirált. Ezek közül az egyik igazán komoly tett: Füleky András mérnök-százados az Unió fővárosából, Brüsszelből gyalog jön Budapestre. 1400 km 50 nap alatt.
 Indulás Brüsszelből március 15-én Forrás: hmeirt.hu  |
Füleky András, a gyalogló mérnök-százados igazából sokkal nagyobb sebességhez, és magassághoz van szokva, lévén a Magyar Honvédség pilótája, azaz jobbára repülni szokott. De a sport terén rendkívül sokoldalú, ezért is gondolta úgy, ő bizony belevág ebbe a kalandba, van annyira felkészült, hogy a Brüsszel-Budapest táv ne okozzon neki gondot. A jelek szerint jól mérte fel az erejét, hiszen tegnap elérte a magyar határt, remek fizikai állapotban, jókedvvel, jó erőben. Ezt az extrem.hu-nak adott telefonos interjúban is megerősítette.
Jól jön a rutin
– Üdvözlöm! Hol tart éppen?
– Hegyeshalmon vagyok, tegnap léptük át a határt, és holnap indulunk Mosonújhely irányába.
– Mennyit gyalogolt eddig, és mennyi van még hátra?
– A teljes táv, ugye mintegy 1400 km, és úgy számoljuk, hogy kb. 220 km vár még ránk Budapestig.
– Hogy érzi magát több mint 1000 km gyaloglás után? Nem fájnak a tagjai, elsősorban persze a lába?
– Köszönöm, nagyon jól vagyok, minden rendben, nem fáj semmim. Ez főleg a jó felkészülésnek köszönhető, ill. annak, hogy van már tapasztalatom ilyen téren.
 Tehát arra van Magyarország Forrás: hmeirt.hu |
– Tehát nem ez az első hosszabb távú gyologtúrája?
– Nem, sőt rendszeresen teszek hosszabb túrákat, pl. a Balaton-felvidéken, az eddigi leghosszabb pedig a Balaton megkerülése volt, ez 260 km. Persze ez most más, részben hivatalos, van más jelentősége, bár én elsősorban továbbra is a fizikai kihívás, a teljesítmény oldaláról közelítem meg.
– Talán mindenki sejti, azért megkérdezem, honnan jött a gyaloglás ötlete, és miért éppen ezt választotta, miért nem, teszem azt, a kerékpározást?
Történelmi lehetőség
– Az ötletet az ország uniós csatlakozása adta, adódott egy történelmi helyzet, hogy március 15-én indulva, május 1-jén Budapestre érhetek. A gyaloglás pedig a kihívás, a teljesítmény miatt. Az életemben egyébként is fontos helyet foglal el a sport. Harcművészettel foglalkozom, de rendszeresen futok és úszom is. Ugyanakkor nagyon szeretem a természetet, állatokat, növényeket, és az erdőkben, mezőkön gyalogolva rengeteg szépséget látni, egészen máshogy lehet egy országot megismerni, mint autóban ülve.
– Hogyan jelölték ki az útvonalat?
– Az optimális útvonal, ugyebár az autópályák vonala lett volna, ott azonban tilos gyalogolni, így a főutak mentén haladtunk. Persze innen is többször letértem, erdei és mezőgazdasági utakon mentem, de azért sokkal nem lehetett eltérni a kijelölt úttól. Igaz ezek a kitérők rendszerint rövidítették az utat, és kevésbé voltak veszélyesek, mint a főutak mentén haladni. Egyébként napi átlagban 30-32 km-t tettem meg.
Csupa szép, csupa jó
 András ideiglenes otthona, a lakókocsi Forrás: hmeirt.hu |
– Hogy viszonyultak Önhöz az emberek, amikor látták, hogy hátizsákkal a hátán rója kilométereket?
– Csupa jót tudok mondani, mindenhol nagyon kedvesek voltak, szeretettel fogadtak. Többször találkoztam helyi magyarokkal, és minden országban az ottani katonai attasék kísérték figyelemmel az utamat, akiktől minden segítséget megkaptam. Külön kiemelném a Brüsszeli Magyar Állandó Képviselettől kapott sok-sok segítséget. De a magyar határon is egészen emelkedett hangulatú fogadtatásban volt részem.
– És május elsején az országgyűléssel is lesz egy találkozója.
– Nem az országgyűléssel, hanem a Parlament előtt fogad majd a honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök.
– Igaz, hogy egy bejáratott régi bakancsban tette meg az utat Brüsszeltől idáig?
– Nem, ez nem igaz. Három pár bakanccsal indultam, két újat felváltva hordok, hogy kiszáradjanak, a harmadik, ami valóban használt, pedig tartalékban van a csomagban.
 Azért jólesik egy kis pihenés a szabadban Forrás: hmeirt.hu |
– Ismerte a terepet, amin keresztül haladt?
– Ausztriát elég jól ismerem, a többi országot viszont nem, ott a térképre kellett hagyatkozni, de ez okozta a legkisebb problémát. Mivel pilóta vagyok, sokkal nagyobb sebességnél is tudnom kell jól navigálni.
– Voltak pihenőnapjai, vagy megállás nélkül jött március 15. óta?
– A menetrendbe be volt iktatva négy pihenőnap, amit inkább vis maior tartaléknak neveznék. Vagyis olyan esetekre tartogattuk, amikor váratlan nehézség miatt, pl. elromlik az autó, nem tudunk tovább menni. Az 50 nap, ugye ötször tíz, azaz négy ilyen köztes nap van, mivel semmilyen probléma nem adódott, ezeket használtuk fel időarányosan, szervízelésre, mosásra, készletek feltöltésére, ill. szétnéztünk az adott környéken.
– Útközben akadt-e valamilyen kedvence, egy-egy táj, ami nagyon a szívéhez nőtt?
– Belgium nagyon tetszett, tökéletes, magával ragadó, tiszta és igényes. Ausztriában pedig a Duna-völgye, Passau és Linz között volt maradandó élmény. Szükség is volt rá a monotonitás leküzdéséhez, bár ebben azért segítségemre volt a harcművészet, és a keleti filozófiák is.
 András 50 napos útja Brüsszelből Budapestre Forrás: hmeirt.hu |
