Az alaptábor felé tart a Pepsi Max Everest Expedíció

Az 5300 méter magasan lévő Everest alaptábort egy Lukla nevű nepáli faluból lehet megközelíteni. A településre repülővel lehet eljutni, onnan pedig egy hét embert próbáló gyaloglás következik, és az ember már a Csomolungma lábánál van…

“Mindenhol csomaghalmok, azokon mászkáló, kiabáló helyiek, valamint megszeppent





A kathmandui reptér
külföldiek” – számol be netes naplójában Klein Dávid arról, milyen körülményekkel találkozik az, aki a Nepáli Királyság belső járataival akar utazni.

A világ vége nem Svájc

A himalájai országban vannak frekventált úticélok, mint például Pokhara, Josom vagy Chitwan.
Ezekre a településekre óránként indulnak repülőjáratok, turisták tömegeit szállítják. Lukla – ahonnan az Everest alaptáborába vezet az út más tészta.
Ezen a viszonylaton szinte csak hegymászók és és trekkingelők járnak. Ez a hely kicsit a világ vége, ide még busszal vagy autóval is két hétig tart az út.
Nem mintha messze lenne Kathmandutól, az ország fővárosától. A távolság mindössze 300 kilométer. A gond az, hogy ott a Himalája, amit még nem furkáltak telis-tele alagutakkal, és nem építettek viaduktokat a völgyeken keresztül, úgy mint mondjuk Svájcban.

Combos elődök

Klein Dávid idén negyedszer próbálkozik az Everesttel, társa, Várkonyi László mögött öt sikertelen kísérlet áll. A két hegymászó szerencsés, hogy repülőgéppel utazhatnak.
A




Way to Everest
hőskorban – az 1950-es években az expedíciók gyalog mentek a hegy lábáig. Ez az Everest vagy a Daughlagiri esetében két hónap keccsölést jelentett a dzsungelen keresztül. Kurt Diemberger, az egyik hegymászó-legenda ezekről a gyaloglásokról azt mondta, hogy az volt az egészben a jó, hogy “nem kellett edzenünk az expedíció előtt. A gyaloglástól ugyanis annyira kicombosodtunk, hogy simán felmentünk a hegyre.”

Repülő… de milyen???

A mai alpinisták egy része edzőteremben, másik része pedig futással készül fel az expedíciókra.
“A túlsúlyt bepofátlankodjuk némi szemforgatás, sopánkodás és teátrális szerteszét pakolászás árán, majd hátra megyünk, egy másik – az előbbihez hasonlóan furcsán díszletezett – váróterembe. Itt várunk egy újab 1-1,5 órácskát, majd betessékelnek minket egy Twin Otter repcsibe, ami láthatóan már rég megette kerozinja javát – írja Klein.

A beszámolóból kiderül az is, hogy a tisztes polgárok inkább gyalogolnának a repülés helyett.




Repülés a Himalája felett
Az utazás finoman szólva hajmeresztő: “a gép vidáman ugrabugrál, fickándozik a levegőben, ahogy épp a légkör táncoltatja. Fél óra elteltével leszállunk Lukla falucskába, egy erősen minimalista leszálló pályára: a gépet egy szűk kanyonba manőverezi be a pilóta, majd ügyesen lepottyantja ferdén, hegynek felfelé. Így rövedebb úton megáll.”

Go!

Luklából az Everest alaptábor egy hét járóföldnyire van. Az expedíciók felszerelését hordárok cipelik.
Ők nem sherpák (nemzetiségüket tekintve persze lehet, hogy azok…), hiszen csak azokat nevezik így, akik az alaptábor fölött, valódi hegymászó feladatokban is segédkeznek. Klein Dávid és Várkonyi László két teherhordót szerződtetett, majd elindultak. Ez a túra irigylésre méltó, az út a Himalája legszebb




Reptér Luklaban
vidékein vezet keresztül.

“Jelenleg Gorak Shepben (5140 m) vagyunk – tehát terv szerint haladunk. Jó egészségnek örvendünk, az idő tiszta – az első napok havazása után kitisztult. A magassággal óvatosan bánunk, lassan szoktatjuk hozzá a szervezetünket. Kíméletes ételeket eszünk, és jó a hangulatunk” – írta április 9-én kelt beszámolójában Klein Dávid.

Ha a hegymászók a terv szerint haladnak, a hétvégén elérik az alaptábort.

Comments

comments