Aranyvasárnapon aranyérmeket osztogattak a Magyar Karate Szövetség II. Felnőtt Knock Down Csapatbajnokságán. A jeles eseményről, ill. az Összharcművészeti Budapest Bajnokságról, rendhagyó formában, két interjú tükrében számolunk be. Sensei Kalmár Árpád és Garamvölgyi László nyilatkozott az extrem.hu-nak.
 Kalmár Árpád és dr. Gubacsi Attila az Axel.hu igazgatója  |
Talán túlzás lenne azt állítani, miszerint kedves olvasóink már megszokhatták, hogy időről időre beszámolunk, hírt adunk, tudósítunk nagyobb szabású harcművészeti eseményekről. Könnyen lehet, hogy egy kezünkön is meg tudjuk számolni, hány cikk született a témában, holott a harcművészeteket joggal sorolhatjuk az extrém sportok közé, elvégre mind fizikai, mind szellemi téren rendkívüli erőfeszítést igényel a magas szintű elsajátításuk. Ugyanakkor be kell látnunk, a harcművészetek köre olyan széles, hogy arról átfogóan tudósítani “egészlapos” feladat lenne, éppen ez az oka, hogy az extrem.hu-n is csak időnként olvasható egy-egy írás ezekről a sportokról. Aranyvasárnap azonban kiváló lehetőség adódott, hogy bővítsük cikkeink körét, elvégre a BM Vágóhíd utcai sportcsarnokában ünnepi hangulatban került sor az Axel.hu kupára, a Magyar Kyokushin Karte Szövetség Felnőtt Knock Down Csapatbajnokságára, majd azt követően a 10. Összharcművészeti Budapest Bajnokságra. Ilyen eseményekről nem igazán lehet úgy tudósítani, mint pl. egy kézilabda meccsről, ezért mi sem így adjuk vissza az eseményt, inkább a rendezvény múltjáról, jelenéről, esetleges jövőjéről beszélgettünk, Kalmár Árpáddal, a Stabilitás vezetőjével, főszervezővel, valamint Garamvölgyi Lászlóval, az ORFK kommunikációs igazgatójával, a bajnokság fővédnökével.
 Összharcművészeti seregszemle |
Kis jubileum
– Ha nem tévedek, Kalmár Árpád nem csak, mint a Stabilitás vezetője vesz részt az összharcművészeti bajnokságon, hanem van egy másik funkciója is.
– Igen, a Harcművészek Budapesti Szövetéségének főtitkára is vagyok, ilyen szerepben vagyok most itt.
– Immáron hányadik alkalommal?
– A BM Vágóhíd utcai csarnokában most már a harmadik összharcművészeti bajnokságot rendezzük meg, de ha jól számolom, akkor lassan 10 éve, hogy az első ilyen versenyt tető alá hoztuk, akkor még más helyszíneken.
– Milyen irányzatok vesznek, vehetnek részt az eseményen?
– A rendezvény gyakorlatilag egyfajta erődemonstrációja a harcművészteknek. Az eseménynek igazából nem a versenyzés a legfontosabb része, hanem az, hogy minél több stílus képviselői megjelenjenek, a média segítségével megmutassák magukat, minél több emberhez jussanak el a harcművészetek, aki majd megnézi a tévében, esetleg kedvet kap hozzá, az tudjon a különböző stílusok közül választani. Ma Magyarországon kb. ötvenezren foglalkoznak harcművészetekkel, ami egy nagyon nagy szám. Azon vagyunk, hogy a harcművészetek összes pozitívuma, a fegyelmezettség, a küzdeni tudás beépüljön az emberek hétköznapjaiba. Nagyon fontos szerepet játszat a fiatalok tisztességes életre, munkára nevelésében.
Nyugodt sziget
 Küzdelem a bírók figyelő tekintete előtt |
– A szervezés során érzékelik azt, hogy ötvenezres tábor áll önök mögött? Eladhatóbb ettől a médiának, a reklámozóknak a harcművészet?
– Nem az eladhatóság az elsődleges szempont. Sokkal inkább az, hogy a rohanó világban legyen egy biztos, nyugodt sziget, adott esetben egy edzőterem, ahol az ember nyugalmat talál, ahová nem csak edzeni járhat le, hanem beszélgetni, barátkozni is. Próbálunk mintát adni a fiataloknak, helyes irányba terelni a nevelésüket. Ugyanakkor az is igaz, hogy van anyagi oldala is a történetnek, mert egy jól menedzselt egyesület, ahonnan sikeres sportolók kerülnek ki, további lendületet adhat a sportágnak.
– Az elmúlt évtized során bővült a bajnokságon megjelenő harcművészeti ágak köre?
– Természetesen, egyre több lett, hiszen egyre több és újabb harcművészeti forma veti meg a lábát Magyarországon.
Stabilitás minden fronton
– A csapatbajnokságon Hacskó László, a Stabilitás versenyzője különdíjat kapott. Meséljen egy kicsit az egyesületről, amiről szerintem még a kívülállók közül is nagyon sokan hallottak már.
– Tizenkét éve, 1991-ben alapítottuk az egyesületet 10 fővel, ma nyolc edzőtermünk van, ahol nem csak karatét, hanem számos más mozgásformát is oktatunk, 20 sportággal, elsősorban persze harcművészetekkel, és kyokushin karatéval várjuk a vendégeinket. De ugyanígy van, pl. aerobik edzésünk, ill. szolárium, szauna is a termeinkben. Igyekszünk komplex szolgáltatást nyújtani, elsősorban persze a saját versenyzőink részére. Külső és bentlakásos versenyzőink is amatőr formában, de profi körülmények között készülhetnek a versenyeikre.
– Említette a bentlakásos formát, ezt úgy kell elképzelni, mint egy edzőtábort, vagy kollégiumot?
– Ezt a formát Oyama mester, a kyokushin megalapítója honosította meg. Szinte szerzetesként, a világtól visszavonulva készültek, rendkívül nagy fizikai és pszichés megterheléssel, a kettő persze egymást kíséri, csak a karatéra összpontosítva. Persze más Japán és más Magyarország, mások a célok. Nálunk csak a legjobb sportolók készülnek így, akik az egyesületben dolgoznak, ebből tartják fenn magukat, emellett pedig napi három edzéssel készülnek a versenyekre.
 Pacskó László, a Stabilitás különdíjas versenyzője |
– Egy fajta megtiszteltetést jelent, ha valaki bekerül a bentlakásos rendszerbe?
– Az az igazság, hogy nagyon kevesen engedhetik meg maguknak, hogy mindent otthagyjanak, és csak a karaténak éljenek. Azok, akik vállalják ezeket a megpróbáltatásokat, nagyon nagy áldozatot hoznak, ugyanakkor nagyon kevés elismerésben van részük. De én úgy hiszem, hogy eretnekek, megszállottak nélkül nem fejlődne a világ, igenis szükség van rájuk.
– Említette, hogy más Japán és más Magyarország, így a célok is mások. Mi lehet a cél idehaza, mi lehet a Stabilitás célja?
– Szeretnénk egymáshoz közelíteni a japán és a magyar társadalmat. A japán emberek megszállottak, szabadnap nélkül dolgoznak, míg nyugat felé haladva az emberek egyre inkább törekednek arra, hogy legyen a munka mellett szabadidejük is. A nyugati emberek kevésbé kitartóak, kevésbé tudnak egy célért küzdeni. A karate híd lehet a két társadalom között, az edzések során kialakuló lelkületet át lehet vinni a hétköznapokba, ezáltal hasznos és hatákony tagjai lehetnek a társadalomnak.
|
– Ön hogy látja, a karate, a harcművészetek jelenét, jövőjét Magyarországon?
– Továbbra is nagy probléma az állami támogatás hiánya, az hogy még mindig nem ismerték fel, hogy a karaténak milyen jelentősége lehet a nevelésben. Azt kell látnunk, hogy olyan sportágakat támogatnak, ahol fele akkora erőbefektetéssel negyed akkora eredményeket érnek el, míg a mi versenyzőink saját pénzükön utaznak világversenyekre. Ördögi kör, ugyanis ha valaki nem edz eleget, akkor nem tud eredményeket elérni, viszont ha csak a karatéra összpontosít, akkor nem tud megélni. Mostanában talán elindul egy biztató folyamat, hiszen dr. Mészáros János, a Magyar Karate Szövetség elnöke lett a Nemzeti Sportszövetség alelnöke, ami egyrészt komoly sportdiplomáciai siker, másrészről megnyithat olyan kapukat, amelyek eddig zárva voltak előttünk.
(A képeket az extrem.hu munkatársa készítette.)
