Idén az extrem.hu munkatársa is vállalkozott arra, hogy átússza a Balatont, ha már az oldalon olyan magabiztosan hangoztatjuk, hogy mi nemcsak írni szeretünk a sportokról, hanem csinálni is. Nem ment simán, de 2 óra 40 perc alatt azért csak sikerült becsapni a célba, és a partra érve megihattam a langymeleg, alkoholmentes jutalomsörömet is. Jobban esett, mint így elsőre hangzik.
A rajt Révfülöpön. Fotó: MTI / Honéczy Barnabás
Először és utoljára 2007-ben úsztam át a Balatont (akkor még nem az extrem.hu kötelékében), valamivel több mint két óra alatt, de mivel az első volt, alaposan megküzdöttem vele. A Révfülöp és Balatonboglár közti táv 5,2 kilométer, ami azért nem olyan kevés, és hét éve jöttem rá: ahhoz, hogy az ember tisztességes idővel leússza ezt, nem árt észben tartani egy-két dolgot. Először is, hogy nem kapkodunk.
Idén, két halasztás után, július 19-én, szombat reggel tehát autóba ültünk, és meg sem álltunk Balatonboglárig, ahonnan a rekkenő hőségben, kompon átkeltünk az északi partra, a rajthelyre. Ezért külön nem kellett fizetni, benne volt a 6000 Ft nevezési díjban, ami szerintem kicsit sok, de egyelőre még belefér abba a romantikus elképzelésbe, hogy egy hozzám hasonló álsportember évente egyszer keresztbe átússza Magyarország legnagyobb tavát.
Szerencsére még így is 12 óra előtt tudtunk elindulni a távon, ami azért jó, mert akkor jön a dömping. Nem emlékszem, mikor kentem magamra ennyi sportkrémet, viszont a nagy kenegetésben csak öt percem maradt az amúgy is csak visszafogottan intenzív bemelegítésre, ami sajnos kevésnek bizonyult. Ezt két kilométer után már megéreztem, viszont ahogy belecsobbantam a 26 fokos vízbe, nem volt időm többet ezen morfondírozni.
A félreértések elkerülése végett ez nem én vagyok, hanem olimpiai bajnokunk, Kovács István Kokó. Fotó: MTI / Honéczy Barnabás
Ugyanis sokkal nagyobb problémával szembesültem: az úszószemüveget sikerült annyira akkurátusan felcsatolni a kis buksimra, hogy a víz valahogy bemászott a belső oldalára is. Két perc után bepárásodott az egész, ráadásul úgy szorított, hogy menet közben még meglazítani sem tudtam. Így olyan szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a hátralévő 2 óra 38 percben nemhogy a célt nem láttam, de még a fél kilométerenként kirakott jelzőbójákat, és az előttem úszókat se nagyon.
Így jobb híján előbb elszámoltam 2500-ig, majd amikor meguntam, kiszámoltam, hogy két bója között kb. 400-at kell tempóznom mellúszásban. Utána költöttem egy haikut, egyszóval csupa rém szórakoztató, de teljesen felesleges dologgal csaptam el az időt. Viszont nem álltam le egyszer sem, és bár előzetesen nem éreztem magam edzettnek, nagyobb egészségügyi probléma nélkül értem ki a déli partra (vicces volt, hogy a lábam már leért, de még mindig csinálta magától a lábtempókat, így 20 másodpercig alig bírtam menni).
Bogláron szerencsére nem volt tumultus, a 7258 induló nagy része még nem ért be, így nem volt vészes sor a péksüti és a sörsátor előtt, ahol viszont nem lehetett igazi sört kapni, csak sörnek álcázott üdítőket. De ez a legkevesebb, összességében az esemény nagyon jól meg volt szervezve, és 5,2 kilométert leúszni mindig teljesítmény egy nem-élsportolónak.
Cél!!! Fotó: MTI / Honéczy Barnabás
Az egyetlen, ami csalódást okozott, hogy a hét évvel ezelőtti időmön sikerült fél órát rontani, pedig a vízben úgy éreztem, hogy meglesz a világcsúcs (karórám persze nem volt). Szóval ha az extrem.hu-ra hallgattok, Balaton-átúszásnál mindig nyugi van, nem kapkodunk, nagyon figyeljetek a bemelegítésre, nem kevésbé az úszószemüveg felcsatolására, mert nem mókás, ha a gumi két és fél órán keresztül kiszorítja a vért a fejedből, amiről a végén a vákuum miatt alig lehet lecuppantani.
Szigorúan kenjétek be a hátatokat napkrémmel, különben csak hason tudtok aludni egy hétig, és soha, de soha ne foglalkozzatok az idővel. Azzal majd foglalkozunk mi, és jövőre ígérem, hogy megdöntöm ezt a gyalázatos 2 óra 40 percet! Ha mégsem, akkor itt az ideje visszavonulni.
Vincze Szabolcs
