Nagymenők sorozatunk 3. részében a Vadvirág Extrémsport – Interraft egyik túravezetőjével, a magabiztosságáról és szakmai felkészültségéről híres Antival beszélgettünk a félelemről, a túrázók szórakoztatásáról meg arról, hogy milyen egy jó kalóz a szlovén vadvizeken.
– A hírek szerint két éve nem borultál fel nagyrafttal. Az egyik vendéged azt mondta rád, hogy más túravezető mellé be sem ülne. Mivel nyered meg őket?
 A szlovén napfelkeltében  |
– Az út elején tisztázni kell az alapszabályokat, a vezényszavakat, kicsit gyakorolni kell az evezést, hogy ne érezzék úgy, hogy nem tudják, mit kell csinálni. Az első tíz percben keményebb vagyok, aztán amikor már belejöttek, akkor már belefér a hülyéskedés is. A fiúknál, ha lankad a lelkesedés, akkor általában az „aki férfi, az most keményen belehúz” típusú mondatokkal motiválom őket.
– És a lányoknál? Náluk elég, ha rájuk mosolyogsz?
-Ne feledd, én ülök leghátul. Fontos, hogy érezzék a határozottságot. A túravezetőknél nagyon fontos a magabiztosság. Erre azért van szükség, hogy a vendég, aki esetleg először van és bizonytalan, az érezze, hogy jó kezekben van. Attól jó egy túravezető, hogy amit csinál, mindegy milyen technikával, azt biztonsággal csinálja.
– Mióta is csinálod?
– Három éve kezdtem el, egyrész anyagi okokból, másrészt mert sportember vagyok, az is voltam mindig, és adódott egy ilyen mellékállás lehetőség. Így csöppentem bele. A fő feladatom a túra biztosítása – mentés és a folyón a túrázók irányítgatása. Hogyan vegyék a nehezebb részeket, vagy ha beborulnak, akkor az emberek, a lapátok és a hajók kimentése.
– Volt már olyan, hogy valakit nem tudtál kimenteni?
– Nem. Olyan volt, hogy esetleg én nem értem el, de akkor a társam kimentette. Ha jól van megszervezve mentéstechnikailag egy túra, akkor nem lehet gond. A mi cégünkről a helyiek is elismerik, hogy jók vagyunk. Már többször mentettük ki mások vendégeit is.
– Szerinted mi a csúcs ebben a sportban? Mi az, amire még te is felkapod a fejed?
– A vadvízen egyértelműen a kenu a csúcs. A vadvízi kenu olyan, mint egy balett. Csupa egyensúlyozás, apró finom mozdulatok. A kajak ennél játékosabb, persze ahhoz is nagy technikai tudás kell. Ezekhez képest a rafting egyszerűnek tűnhet.
– Ha egy mondatban kellene megfogalmaznod a rafting fő szabályát, mi lenne az?
– Nem hagyd abba a lapátolást. Amíg evezel, addig bennmaradsz a raftban. Ha abbahagyod, bepánikolsz, akkor jöhet a zuhé.
 Munka közben (hátul piros mentőmellényben) |
– Volt már olyan, hogy egy vendégnek legszívesebben azt mondtad volna, hogy jobb, ha kiszáll?
– Az ismeretlentől való félelem természetes, de ha valaki már-már retteg, az nem jó. Volt olyan utasom, aki már egy kisebb zúgónál sírva fakadt. Ha valaki nem élvezi, az inkább ne erőltesse. De ez ritka, általában nagyon élvezik. Sokszor van olyan, hogy az elején még alig bírják, a végére pedig annyira belelkesednek, hogy én is csodálkozom, hogy honnan van ennyi erő bennük.
– A szlovén vizeken lassan már kalózként is elég jó a hírneved – úttorlaszok, lesből támadások. A showmanség is a munkád része?
– A rafting egy kalandos sport, változik a vízállás, kerülgetni kell az akadályokat – olyan mint egy slalom. De egy rafting túra mindenekelőtt egy hatalmas buli. Volt már olyan, hogy nagyon alacsony volt a vízállás, de olyan csatákat vívtunk a hajókkal, hogy mindenki nagyon elégedett volt. A szakmai tudás és a magabiztosság mellett kell a szórakoztatás is. Vízi ember vagyok, és a vízi ember szórakozni is a vízen szokott.
