A paramászás élharcosa, a francia Philippe Ribiére közel húsz éve van a pályán, illetve a falakon. Eleinte egyedül volt, de sok küzdelem után eljutott oda, hogy most már világszinten is elismerik a fogyatékosok mászósportját. Ez az első lépés a mászás olimpiai sportággá válásához. Pedig volt már olyan, hogy feladta.
Philip Ribiére profi mászó Rubinstein Taybi szindrómával született.
Most a paramászás fejlődéséről és saját élményeiről mesélt.
Hosszú évekkel ezelőtt vágtál neki, hogy népszerűsítsd a mászást a hasonló és más problémákkal küzdő társaid körében. Milyen célok vezéreltek, és hogyan sikerült őket megvalósítani?
Philippe Ribière Björn Pohl – UKC, 19 Sep 2013 © Ribière coll.
Tizenkét évvel ezelőtt lettem a mászóvilág új arca. Tudtam, hogy a mászótársadalom céljai között szerepel, hogy felvételt nyerjen az olimpiai sportok közé. Tudtam, hogy ehhez egy nagyon egyszerű feltételt teljesíteni kell – mint minden sportágnak – paralimpiai ágat is biztosítani kell. Semmi gond!
Még 2002-ben, az IFSC-vel (mászó világszervezet) együttműködésben tartottam néhány bemutatót Európa- és világbajnokságokon. Abban az időben csupán néhányan és a Francia Mozgássérült Szövetség (French Handicap Federation) hitt a projektben, de igazándiból senki sem bízott benne túlzottan.
De hát fiatal voltam és ártatlan: hittem benne, ha keresztbe szorítom az ujjaim és erősen reménykedem, a paramászás egy napon megjelenhet a világkupán.
Aztán 2011-ben megkaptuk az első hivatalos versenylehetőséget Japánban. A következő évben Paramászó Világbajnokságot szerveztek Aco-ban, ahol bronzérmet szereztem! Igen, az egyik részesévé is lettem az új kategóriának.
Múlt évben, Párizsban egyszerre szervezték meg a paramászók világversenyét mindenki máséval, ami igazán különleges esemény volt. Mit jelentett ez neked?
Arra gondoltam – amint azt elmondtam a francia szövetségemnek is: úgy néz ki, mintha az IFSC elrejtené valódi célját. Úgy értem, az egyetlen, amiért azt akarták, hogy együtt versenyezzünk a többiekkel, az csak annyi, hogy a mászás felkerülhessen az olimpiai listára.
De megtanultam, hogy ne vesztegessem az időm arra, hogy rosszat gondolok… Csak Nicolas Moineau világbajnoki címére akarok emlékezni és Mathieu Mesnard bronzára. A többi politika, amiben nem szeretnék részt vállalni, ha nem muszáj.
Akkor mi volt számodra a tanulság?
Részemről rendkívűl nyomasztó volt ez az egész, depressziós lettem és egy hónapra felhagytam a mászással, mert nem ment jól és nem tudtam bekerülni a döntőbe. Nem értettem magamat, amint visszanéztem a videót – úgy néztem ki, mintha valami vakáción lennék, vagy nem is tudom… Komolyan fel akartam hagyni a mászással 19 év után.
Hogy megértsétek: minden különösebb motiváció nélkül jöttem vissza Rocklands-ről, nem akartam a világbajnoki címet. De amikor végignéztem kategóriám döntőjét, nagyon mégres lettem saját magamra, mert azt akartam, hogy tudják, részese vagyok az új kategóriának, benne akartam lenni ebben a döntőben, ami nem is tűnt túl nehéznek. Meg akartam mutatni, hogy mászom én, de a sport, az sport, és ezt el kellett fogadjam.
Sportoldalról pedig a Francia Paramászók Csapatának tagjaként, nagyon büszke voltam Nicolas és Mathieu eredményére. Őszintén szólva eleinte több sportolót szerettünk volna a francia csapatba, de végül már nem igazán. Most, másfél évvel később, elégedettek vagyunk azzal, amink van. Van francia országos versenyünk, Európa-bajnokságunk, Arco Rock Master-ünk és egy londoni világkupánk és ott van Laval. Sok minden változott, és elképzelni sem tudnék jobbat.
Philippe Ribière campusing Björn Pohl – UKC, 19 Sep 2013 © Ribière coll.
Hogyan készülsz a versenyekre?
2012-ben lehetetlen volt rendben felkészülni, mivel rengeteget utaztam – és még mindig ezt teszem. De volt lehetőségem, hogy hosszab időt töltsek Szlovéniában és van egy személyi edzőm, akitől kapok feladatokat.
Rue de Montbrillant, Svájc
Szóval, a versenyek helyretették az önértékelésemet és segítettek az érzékeny problémákat előnnyé változtatni. Például tisztába jöttem vele, hogy az én fogyatékosságom valóban különbözik a többi társamétól. Így ezen a ponton már másképp kell edzenem, speciális gyakorlatokkal. Sokat dolgoztam a pszichológiai és filozófiai okain, hogy miért is akarok versenyezni.
Philippe Ribiére is szponzorai: Petzl, The North Face, La Sportiva, Chimpanzee, Climb On, Lapis.
Oldalai:
https://www.facebook.com/pages/Philippe-RIBIERE-PRO-CLIMBER/198268083543805
http://philipperibiere.blogspot.hu/
Új filmje: Magic Wood: http://vimeo.com/73794749
Az életéről szóló film: Wild One
http://www.ukclimbing.com/news/item.php?id=68352
