Gyakran mondom, és tudom, hogy igazam van: nincs a világnak olyan eldugott pontja, ahol ne találkoznánk magyarokkal, és jóformán nem űznek olyan sportot a föld kerekén, melyet ne próbált volna ki legalább egy honfitársunk. Ez alól nem kivétel a szabadtüdős merülés sem, lám a mieink a vébén is ott voltak! Szelle Gyulával a kulisszatitkokról beszélgettünk.
 Dinamikus  |
-Idehaza csak a külföldi honlapok segítségével tudtunk tájékozódni a versenyről, így, még utólag is, jól jönne egy kis hangulatjelentés!
-Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy sporttörténeti versenyen vettünk részt Barabás Györggyel ketten, hiszen ilyen nagyszabású egyéni viadalt még nem rendeztek ebben a sportágban. 150 freediver jött el Ciprusra, méghozzá nem is akárkik, hiszen a teljes élmezőny, a világ legjobbjai voltak itt. Cipruson volt mindhárom kategória világcsúcstartója (Nitsch – dinamikus; Stepanek – statikus; Coste – constant weight, szerk.), és nem volt meglepetés, hogy az egyik kategóriában meg is dőlt az eddigi legjobb eredmény.
-Önök csak ketten voltak kint Magyarországról, volt bármilyen létszám beli korlátozás a résztvevők számát illetően?
-Nem, semmilyen korlátozás nem volt. A csapatversenyeken szokták megszabni, hogy hány fős legyen egy-egy csapat, az ilyen egyéni versenyeken viszont jóformán bárki elindulhat. Még nevezési szintet sem kell teljesíteni, persze ez még nem jelenti azt, hogy teljesen kezdők vagy amatőrök is elindulnának.
Kis pénz, nagy eredmény
 Konstans |
-A fentieket figyelembe véve, hogyhogy önök csak ketten voltak Magyarországról?
-Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy a hazai szabadmerülők mindannyian dolgoznak, és munka mellett edzenek, így aztán, aki nem tudta megoldani a szabadságolást, az nem tudott kijönni Ciprusra. Ennél sokkal prózaibb ok, hogy, aki ott akart lenni a ciprusi versenyen, annak bizony áldoznia kellett rá, mert semmilyen támogatást nem kaptunk. Pénzbe került természetesen a kiutazás, a kint tartózkodás, és volt nevezési díj is. A legjobbak, akik ezt megengedhetik maguknak, már hetekkel előbb a helyszínen voltak. Szokták a környezetet, az uszodát, a tengert, és a helyszínen edzettek.
-Önök hány nappal korábban mentek ki?
-A verseny előtt két nappal érkeztünk Ciprusra. Mindössze kétszer nyolcvan percünk volt edzésre a helyszínen, ehhez képest pedig egészen jól teljesítettünk.
-Azt még meg tudtuk írni, hogy dinamikusban hogy szerepeltek, a statikus és a constant weight eredményeit azonban még mindig nem tudjuk.
-Szóval, amint tudják, dinamikusban Gyurit sajnos kizárták, nekem azonban sikerült 80 métert teljesítenem. Constantban egész jó eredményt értünk el mind a ketten, ahhoz képest, hogy évente 4-5 napot tudunk tengeren edzeni. Gyuri 38 métert, én pedig 41-et merültem, ami a hitelesítés után új magyar rekord lehet. Pedig a körülmények közel sem voltak ideálisak. Én az első nap utolsó előtti merülője voltam, így reggel 9-től délután 2-ig vártam a mólón a soromra a rekkenő hőségben. Nagyon szigorú szabályok vannak arra vonatkozóan, hogy mikor lehet vízbe menni, felkészülni stb. A bemelegítés nem is nagyon sikerült, csak 10 métert tudtam merülni. Aztán az éles merülés során is 10 méter körül beállt a dobhártyám, először egy kicsit megijedtem, aztán csak tovább csináltam, és szerencsére nem lett baj. A dobhártyám is bírta, és végül 41 méterig mentem.
Medencében készülnek tengerre
 Statikus |
-Idehaza medencében hogy lehet készülni igazi szabadmerülésre készülni?
-Nagyon nehezen. Vannak technikák, amivel lehet szimulálni a mélységet és a nyomást, de hát az messze van az igazitól. Ilyen szimuláció például, amikor az embert teljesen kiürített tüdővel lefekszik a két és fél méter mély medence fenekére. Ez azonban akkor is csak két és fél méter, és nem harminc, negyven. 40 méter mélyen már erős félhomály van, nehéz tájékozódni, és nem ritka, hogy valaki azért nem merül tovább, mert megijed. Egy medencében ilyennel nem találkozhat az ember. Itt lépnek be a lelki és mentális tényezők, amik legalább olyan fontosak ebben a sportban, mint a fizikai felkészülés. Mi azonban legjobb esetben is csak évi 5 napra tudunk lemenni az Adriára, ez pedig nagyon kevés.
-A statikust viszont idehaza is lehet gyakorolni, abban tehát elvileg könnyebben lehet fejlődni.
-Igen, ezt lehet gyakorolni, és bár senkit sem szeretnék megbántani, de én a mélymerülést tartom igazi freedivingnak. Gyurival együtt a statikust nem is nagyon erőltetjük. A vébén is csak másfél percet jelentettünk be, hogy az elsők között legyünk túl rajta, és elmehessünk kirándulni.
Együtt úsznak a halakkal
-Többször felmerült már bennünk, hogy a statikus során a versenyzők, hogy érzékelik a lent töltött idő? Ha egyáltalán érzékelik…
-A legjobb az, ha a merülő egyáltalán nem érzékeli az időt, mert akkor csak számolgat magában, nem stresszel, hogy mennyinél tart, mennyinél nem tart, ezzel pedig csak az oxigént fogyasztja. A merülés során ott állnak a segítők a búvár mellett, és előre megbeszélt egyezményes jelekkel tudatják a búvárral az idő múlását. Először a bejelentett idő lejárta előtt egy perccel jeleznek, aztán fél perccel, majd az idő lejártával ismét. Ezt követően pedig 15 másodpercenként. A búvárnak vissza kell jeleznie, ha ez nem történik meg a megismételt felszólításra sem, akkor kiemelik.
-Ön szokott még palackkal merülni?
-Nagyon ritkán. Szerintem a két féle merülést össze sem lehet hasonlítani. Palack nélkül sokkal természetesebb az ember jelenléte a tengerben. Ráadásul egy levegővel kb. másfél percig lent tudok lenni 20-30 méteres mélységben, ahol még világos is van, és ennyi idő már bőven elég, hogy az ember szétnézzen odalenn. Ráadásul a palack nélküli búvártól nem félnek a halak. Én például tavaly egy merülésem során egy méteres amberjack-kel találkoztam. Ez az Adria egyik legfélelmetesebb ragadozója, de a palackos búvárokat messzire elkerüli. Egy horvát kollégánk egyszer merülés során egy két és fél méteres tonhallal futott össze. Semmi más nem tud ilyen hihetetlen élményekkel szolgálni.
 Happy End |
(A képek a www.freediver.co.uk honlapról, a vb hivatalos oldaláról valók)
