Martin Stepanek tudja a világon legtovább visszatartani a lélegzetét. A világrekordja pontosan 8 perc 6 másodperc. Egy örökkévalóság – ha az ember ennyi ideig nem vehet levegőt. Az extrem.hu-nak sikerült utolérnie ezt a nem mindennapi képességekkel rendelkező cseh srácot.
 Martin Stepanek Fotó: Tony Marcuccino  |
Az extrem.hu oldalain már jó néhány szabadtüdős világcsúcstartóval olvashattatok interjút, de Martin köztük is különleges helyet foglal el. A 25 éves cseh srác 2003-ban a ciprusi szabadtüdős világbajnokság aranyérmese lett, és a vb alatt állította fel az egyik kategória (constant weight) világcsúcsát –93 méterrel. Még egy világcsúcsot tart, a statikusét, 8 perc 6 másodperccel. Ezt 2001. júliusában érte el, és azóta sem tudta senki felülmúlni, pedig próbálkoznak szorgalmasan. Nagyon kíváncsiak voltunk, milyen ember lehet az, aki ilyen hihetetlen teljesítményekre képes.
Az interjú apropóját az adta, hogy az idei nyár szabadtüdős világrekord kísérlet dömpingjébe Martin is benevezett. Júliusban már négy freediver döntött meg különböző számokban világrekordot, és augusztus végére–szeptember elejére nem kevesebb, mint 23 próbálkozást jelentettek be a rekordokat felügyelő freediving szervezet, az AIDA felé. Martin négy szakágban is indult volna, amikor azonban sikerült utolérnünk, kiderült, hogy ő kiesik ebből a versengésből – legalábbis egy időre.
– Mi a helyzet a rekord-kísérleteiddel?
|
– Eredetileg a Cayman-szigeteken került volna rájuk sor, de az eseményt kénytelenek vagyunk elhalasztani súlyos arcüreggyulladásom miatt. A doktorok azt mondták, hogy ne menjek vízbe legalább három hétig. Mivel a kísérletekre három hét múlva került volna sor, sem a szponzoraim, sem én nem voltunk biztosak benne, hogy addigra teljesen felgyógyulok. Új időpontunk pedig még nincs.
– Mondanál pár szót a felkészülésedről?
– Nem hinném, hogy nagyon különbözne más szabadtüdős búvárok tréningprogramjától. Sok cardio-edzésen veszek részt, kisebb súlyokkal súlyt emelek, hosszokat úszok, van pár speciális úszógyakorlatom, és vannak a technikámat fejlesztő edzések. Lehet, hogy furcsán hangzik, de nem sok mélymerülést csinálok. Szeretnék, de nincs rá elég pénzem.
 Martin a -93 méteres csúcsát bizonyító táblával Fotó: Gareth Powell |
– Sajnos nem beszélek csehül, így nem tudtam felmérni, hogy mennyire ismerik Csehországban a szabadtüdős búvárkodást, mennyit tudnak rólad. A legtöbb freediver (még a világcsúcstartók nagy része is) arra panaszkodik, hogy nehezen talál szponzorokat, mert a sport nem kap elég médiafigyelmet. Csehországban is így van ez?
– A helyzet elég hasonló nálunk is, de én a szerencsésebbek közé tartozom. Kapok némi segítséget a cseh Cressi-Subtól, de bármilyen nagy a szívük és a segítőszándékuk, a cseh búvár-piac limitált, így nem tudnak olyan mértékben segíteni, mint szeretnének vagy amennyire nekem szükségem lenne.
– Úgy tudom, Floridába költöztél. Ott legalább tenger van, és a búvároktatás bevételi forrásnak sem utolsó. Amerikában mennyire ismerik a szabadtüdőzést?
– Az USA óriási, így a helyzet hasonló az európaihoz. Vagyis a sportot a belső államokban nem nagyon ismerik, viszont Floridában, Kaliforniában és Hawaiion sokan űzik és szeretik.
 Martin Prágában, a Károly Egyetemen végzett biológia és sport szakon Fotó: Jan Hájek |
– Mostanában több freediving fórumon felmerült, és mi is írtunk már arról, hogy hogyan lehetne ismertebbé tenni a szabadtüdőzést. Biztos neked is van véleményed erről.
– Szerintem rövid időn belül megoldódik, hogy a sportot látványosabbá tudjuk tenni a nézők számára. A mai videotechnikákkal nemsokára a mélységi számokat is élőben láthatják egy kivetítőn. A technológia segíthet abban, hogy népszerűbbé tegyük a sportot, de a legfontosabb az oktatás. Ameddig az emberek nem tudják pontosan, hogy miről is szól ez a sport, és hogyan vagyunk képesek végrehajtani a rekordokat, addig nem is fognak érdeklődni a sport iránt.
– Akkor itt a nagyszerű alkalom, beszéljünk arról, hogy te hogyan tudod ezeket a hihetetlen rekordokat végrehajtani. Bár te tartod a contant weight kategória világrekordját is, a legtöbb ember számára a szabadtüdős szakágak közül a legérthetőbb a statikus. Itt „mindössze” vesztek egy nagyon mély lélegzetet, a vízbe teszitek a fejeteket, és addig tartjátok ebben a pozícióban, ameddig bírjátok levegővel. Viszont akármennyit gondolkodom ezen, számomra a nyolc perc 6 másodperces világrekordod emberfelettinek tűnik. Peter Pedersen, a dinamikus szám jelenlegi világcsúcstartója mondta azt, hogy az álomhatár az, amit te annak tekintesz. Van olyan időtartam, ami számodra is elérhetetlennek tűnik? Pár évvel ezelőtt még a nyolc perc is ilyen volt. Eljön szerinted az az idő, amikor tíz perc felett lesz a statikus világcsúcsa?
– Próbálok az ilyen álomhatárokra nem sokat gondolni – talán csak tudat alatt teszem. Szerintem ez nagyon fontos részét képezi a szabadtüdősök gondolkodásmódjának. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ilyen határokat állítsunk fel. Főleg, ha van egy időérték, amit már nagyon régen szeretnél elérni, vagyis ha felállítasz magadnak egy saját rekordot, amit szeretnél túlszárnyalni, az pszichikai gáttá válhat. Ezeket a rekordokat sokkal nehezebb megdönteni, mint a valódiakat…Na jó, azért egy álmom nekem is van. Szeretnék mindenféle mechanikai segítség nélkül 100 méter mélyre lejutni. [Martint ettől már csak pár méter választja el.]
 Statikusban nincs nála jobb a világon Fotó: Kaz Ichikawa |
– Talán sokakat érdekel, hogy azalatt, amikor visszatartod a lélegzeted, mondjuk a statikusban, mire gondolsz? Meditálsz vagy próbálsz valami olyasmire gondolni, ami eltereli a figyelmedet? Futás közben én például történeteket találok ki, csakhogy ne kelljen arra gondolnom, hogy mennyire nehezen kapok levegőt, vagy hogy mennyi van még hátra.
– Többféle módja is van a gondolatok fókuszálásának a statikus alatt. Már számosat kipróbáltam, a meditációtól a valódi merülés vizualizálásán át odáig, hogy próbálok szép és békés dolgokra gondolni. Végül arra jutottam, hogy nekem a legjobban az jön be, ha egyszerűen nem gondolok a helyzetemre – arra, hogy visszatartom a levegőt. Szóval, azt kérdezed, hogy milyen gondolatok futnak át az agyamon a statikus alatt? Minden olyasmi, amire akkor gondolok, ha veszek levegőt. Mint amikor lefekszel aludni, becsukod a szemed és végiggondolod, mit csináltál aznap, és mi vár rád holnap. Az egyetlen trükk az, hogy ne gondolj semmi olyasmire, ami érzelmekhez kötődik. Az összekuszálhatja a szívverésed.
– Az egyik fenntartás a szabadtüdős búvárkodással kapcsolatban az, hogy hosszútávon egészségkárosodást okozhat, ha valaki sokáig nem vesz levegőt. Ezzel szemben Herbert Nitsch az osztrákok világcsúcstartója azt vallja, hogy ilyenkor az emberi agy átáll energiatakarékos üzemmódra. Mint amikor a számítógép standby módra vált. Te hogy van ezzel?
 A mélységi számokat szereti a legjobban Fotó: Dan Burton |
– Nem az a mérvadó, hogy Herbert vagy én mit gondolunk erről, hanem, hogy az orvosok mit mondanak Az energia-takarékos üzemmód teóriájával pedig mindenki egyetért. Ameddig valaki be nem bizonyítja az ellenkezőjét, én hiszek benne. A fulladás veszélye mindig fennáll, nagyon megerőltető a szervezet számára, és etikai szempontból is megkérdőjelezhető, hogy milyen tevékenység az, ahol addig elmész, hogy elveszted az uralmad a tested felett. Vannak, akik azt mondják, hogy edzés alatt túl kell lépned a határaidon, hogy megtudd pontosan hol is vannak ezek, és így hatékonyabban tudj edzeni. Én ezzel nagyon nem értek egyet. Még sohasem vesztettem el az eszméletem és életemben összesen háromszor szambáztam. [Martin különleges képességeit remekül példázza az, hogy a májusi ciprusi világbajnokságon az orvosok és a bírók gyakran voltak azzal elfoglalva, hogy a szambázó vagy elájuló (black out) versenyzőket kiszedjék a vízből.]
Mélységi számokban és a statikusban is nagyon jó eredményeid vannak. Ráadásul olvastam, hogy 1984-től 1997-ig búvárúszó versenyző voltál 50 és 100 méteren. Vagyis a dinamikusban is jónak kell lenned. Van kedvenc versenyszámod?
– A korábbi és a még mindig tartott világrekordjaimtól függetlenül számomra mindig a Constant Weight és a Free Immension lesznek a kedvenc számok. Ezekért csinálom ezt az egészet, ezeket élvezem a legjobban. A statikust és a dinamikust csak azért csinálom, hogy a legjobbak között maradjak, és a versenyek összetettjében jól szerepeljek.
Bár Martin egy ideig még nem szállhat vízbe, a világcsúcsaira többen is pályáznak. A már említett Herbert Nitsch szeptember elején Ausztriában, a dánok újdonsült világcsúcstartója, Stig Severinsen pedig szeptember végén Venezuelában próbál meg 8 perc 8 másodpercig lent maradni a víz alatt. Hogy sikerül-e valamelyiküknek megdöntenie Martin csúcsát, arról természetesen beszámolunk majd.
(A felhasznált fotók Martin engedélyével szerepelnek a cikkben.)
