Két hete számoltunk be arról az új klinikáról, amelyet az Everest alaptáborában (5500 méteren) állítanak fel. Az orvoscsoport még oda sem ért a klinika helyszínére, már a hivatalos nyitás előtt életet mentettek. Egy koreai becsülte túl saját fizikai képességeit.
 A klinika csapata útban felfelé  |
Amikor először írtunk az Everest Base Camp Clinic-ről, akkor Luanne Freer, a klinika vezetője elmondta az extrem.hu-nak, hogy valószínűleg a magashegyi betegséget kell majd legtöbbször kezelniük. Nem csak a hegymászókat, de a túrázókat és a helyi serpákat is ellátják, az utóbbiakat ingyen, a könnyebb sérüléseket a klinikán, a komolyabbakat pedig leszállítják. A klinikát április 1. és május 31. között, a főszezonban állítják fel, és ha sikerrel járnak, jövőre is visszatérnek. Azt viszont talán még a klinika munkatársai sem gondolták, hogy még oda sem érnek a klinikára, máris szükség lesz rájuk.
Mint az Freer doktortól megtudtuk, épp Pheriche-ből másztak az alaptáborba, amikor útközben máris orvosi segítséget kellett nyújtaniuk egy koreai túrázónak. A koreainak hiába mondta a túravezetője, hogy forduljon vissza, mert a magashegyi betegség egyre inkább elhatalmasodott rajta. A végére már nem bírt a saját lábán megállni, zavart volt, és egyre életveszélyesebb állapotba került. Óriási szerencséjére a klinika csapata pont ekkorra ért oda, oxigént adtak neki, összeraktak egy hordágyat és levitték Pheriche-be, a kórházba.
 Nagy a forgalom az alaptáborban |
Kissé érthetetlen, hogy pont az Everesten miért nem figyelt jobban a koreai úriember. A hegymászóknak szinte elsőként magyarázzák el azt az alapvető jelenséget, hogy ahogy az ember felfelé mászik egy hegyen, egy levegővétellel egyre kevesebb oxigént tud felvenni, mivel az az oxigénmolekulák száma a magasság emelkedésével csökken, vagyis ritkább a levegő. Ilyenkor persze normális emberi reakció, ha a mászó gyorsabban szedi a levegőt, és megpróbál mélyeket lélegezni. A szervezet egy idő után alkalmazkodik a kevesebb oxigénhez.
A toleranciazóna egyre magasabbra tolódik a hegyen, általában az orvosok szerint az ideális magasság azon a magasságon van, ahol a mászó legutóbb álomra hajtotta a fejét. A magassági betegséggel minden mászó szembesülhet, de mindenki másképp reagál rá. (Ez az orvostudomány mai állása szerint nem kor és nem függő, sőt a hegymászó gyakorlat sem sokat változtat rajta, hanem genetikai adottságokon alapul.) Ahogy Freer doktor szokott fogalmazni, „Az OK, hogy megkaphatod a magassági betegséget, az viszont nem, hogy belehalj”.
 HAPE: vízzel telt tüdő |
A lényeg az, hogy a mászó ne erőltesse túl magát, tudja, mikor kell megállni. Leginkább azért, mert a következmények nagyon súlyosak lehetnek. Tüdőödéma (HAPE) léphet fel, vagyis megtelhet a tüdeje vízzel, vagy a túl kevés oxigéntől agyödémája (HACE) lehet, amibe órákon belül belehalhat, ha nem viszik le kisebb magasságra. A dolgot nehezíti, hogy a HACE leggyakrabban éjjel „támad”. Az egyik legfeltűnőbb jel, hogy csökken a mászó koncentrációképessége, dülöngél, és sokszor nem is hajlandó elfogadni, hogy gond van. Minden jel szerint ez történt a koreai túrázóval is. Azt nem tudjuk, hogy azért nem volt-e hajlandó a túravezető tanácsát már korábban megfogadni, hogy ne menjen tovább, induljon el lefelé, mert azt hitte, hogy vele nem történhet baj, vagy mert úgy vélte, hogy ha már komoly pénzt áldozott a túráért, akkor csak nem fordul vissza „egy kis szédülés” miatt. Belehalhatott volna, ha a klinika dolgozói épp nem arra másznak.
Mindenesetre Freer doktorék a kitérő után elindultak az alaptábor irányába, hogy a meghirdetett április elsejei nyitásra odaérjenek. Az bizonyos, hogy unatkozni nem fognak.
