Immár 5. alkalommal rendezték meg a Corvin moziban a Szenvedélyek napja rendezvény sorozatot. Idén az extrémsportok is felkerültek a műsorra, ahol egy snowboardos/szörfös értekezett a drogok és az extrémsportok közötti hasonlóságokról. Például arról, hogy beszíva milyen sportolni. Érdekes érvelés volt!
Az extrémsportok kultúrája még nem kifejlett kishazánkban. Legalábbis ezt volt kénytelen megállapítani, aki június 3-án benézett a Szenvedélyek Napja Adrenalinfüggőség – Miért bolondolunk az extrém sportokért? előadására. Hogy miért is? A rendezvényt 1999 óta szervező Sziget Kulturális Szervezőirodának könnyű dolga volt, amikor például az Anyukám egy szappanoperában él témában kerestek előadót. Réz András személye már fogalom a filmesztétikában, és Réz úr hozta is a tőle elvárható minőséget. Sokkal nehezebb volt azonban az extrémsportok amúgy felkapott témájában szaktekintélyt találni. A szervezők végül Szamosi Péter mellett döntöttek, amire az extrem.hu sokat próbált csapata is csak a fejét törte – ki lehet ő? Nem feltétlenül egy niemanddal van dolgunk, lehet, hogy csak mi nem ismerjük – folytatódott a gondolatsor.
 Szamosi Péter előad  |
Péter közvetlenül a bulimiások és anorexiások kerekasztal beszélgetése után lépett porondra a Corvin mozi Jávor termében, és igyekezett leszögezni, hogy ne számítsanak tudományos értekezésre, csak egy kötetlen beszélgetésre. Kiderült, hogy Péter az ELTE Testnevelési Egyetemének rekreáció szakán végzett, szakdolgozatát a hangzatos Extrémsportok a drogprevencióban témában írta. Sportolóként sí- és snowboard oktatóként dolgozik télen, nyáron pedig szörfözik és vitorlázik. Alapvetően nem azzal volt gond, amiket Péter mondott – bár előadása nem lesz korszakalkotó jelentőségű, inkább csak azt sajnálhatjuk, hogy nem sikerült olyasvalakit találniuk a szervezőknek, aki túllép a „több extrémsportot is kipróbáltam már, nekem ez az életforma a lételemem” szinten.
Az alábbiakban Péter gondolatait olvashatjátok a témában:
Péter előadását azzal kezdte, hogy szerinte „az extrémsportok egészséges szenvedélyek, amelyek segítenek megismerni önmagad. A mai rohanó világban a legtöbb ember monoton ülőmunkát végez, szabályrendszerek és idegeskedés veszi körül, amelyből különböző kábító és serkentő szerekkel igyekszik kitörni. És innentől csak elhatározás kérdése, hogy ki miben találja meg a boldogságot. Mivel az extrémsportok űzésekor hasonló kémiai anyagok (androgének) szabadulnak fel a testben, mint a kábítószereknél, ezek is egy „más állapotba” juttatják a testet. Ezek a szervezet saját drogjai.”
 Te mitől szállsz el? |
Péter az extrémsportokat úgy definiálta, hogy „azok tartoznak ebbe a kategóriába, ahol a sportoló elér egy holtpontot, és ha ezt képes átlépni, akkor utána már egy más állapotban űzi ezt a sportot. Ezért extrém sportnak számít például az ultrafutás is és a hosszútávú úszás is, nem csak az olyan felkapott sportok, mint a snowboard vagy a szörfözés.” Péter elmondása szerint a bungee jumpingnak sportértéke nincs, mindössze annyi történik, hogy a delikvens kap egy akkora adrenalinlöketet, amitől órákig azt sem tudja, hogy fiú vagy lány. Az extrémsportokat is fel lehet osztani könnyedebb és a durvább kategóriába, hasonlóan a drogokhoz. Az extrémsportok heroinjának Péter a bázisugrást tartja.
A drogok és az extrémsportok közötti másik közös elem, hogy itt is van szubkultúra. Csoportokba verődve űzik, ahol erős a szocializációs hatás. Arról, hogy nem költséges, elit és sznob sportok-e ezek, Péter annyit mondott, hogy „ha benne élsz, nem érzed drágának”.
 Vajon ő szedett valamit? |
Péter gondolatmenetében az első kisiklás akkor keletkezett, amikor a teremben helyet foglaló mintegy 50 résztvevő egyike megkérdezte, hogy ha az extrém sportokkal a szervezet a saját drogjait használja fel, akkor miért van, hogy a legtöbb snowboardos keményen szív?” (Nem csak a snowboardosok, tegyük hozzá.)
Péter szerint a könnyű drogok elmélyítik a koncentrációt, és ez például a freestlyle versenyszámokban, ahol a versenyző kreativitását díjazzák, segíti a sportolót. Ebből persze parázs vita keletkezett. Az egyik hallgató azzal érvelt, hogy akkor ez tulajdonképpen doppingszer. Egy fiatal hölgy pedig azt vetette fel, hogy ha valaki beszíva ér el jó eredményt, az nem dicsőség. Péter szerint „valaki attól profi, hogy beszíva is profi. Ő azért szívhat, mert már profi.” Érdekes érvelés, az biztos.
Péter zárógondolatában kifejtette, hogy a kormány, és ezen belül a Szenvedélyek Napját is támogató GYISM korábban csak az élsportokat támogatta, a tömegsportra nagyon kevés pénzt és energiát fordítottak. Pedig jó lenne, ha a fiatalok a sportokban találnák meg szenvedélyt. Az extrémsportok remek lehetőséget kínálnak a kemény drogokról leszokni kívánóknak, rehabilitációként is remekül hasznosíthatóak lennének.
