Karib-tenger, vad hullámok, szörfös fiúk és bronzbarna lányok… A bőség zavara. Dave Malcolm elmeséli a Tropically Yours forgatásának történetét.
Dave Malcolm úgy gondolta, elmeséli a TransWorldSurf 2013-as filmjének, a Tropically Yours-nak (Természetesen a Tiéd) igaz történetét.
Egészen pontosan valami olyasmiről szeretne (be)mesélni, hogy egyrészt, képzeljük el, mennyire sanyarú sorsuk volt a tökéletes habok között a kellemesen langyos-hűvös vízen, másrészt képzeljük el ezt nyolc gyönyörű csajjal…
Ott kezdődött, hogy: „Ó, ember, hidd el, én szeretnék, de nem hinném, hogy az új táblák készen lesznek addig…” – Malcolm 24 óra leforgása alatt háromszor hallotta ugyanezt a kifogást, a “gyerünk, induljunk Panamába” felszólításra.
Ilyenkor mi van? Vele van a baj? Valami bűzlik? Mégiscsak kéne fogselymet használni?
Pedig a filmnek el kell készülnie – és hogy jó legyen, annak kulcsa a megfelelő csapat. Szóval, kellenek a legények.
Ráadásul ezek szörfösök.
Azt gondolná az ember, hogy (pláne tél közepén) egy olyan ajánlat, hogy gyere, húzzunk le délre a melegbe a pálmafák közé, az elég csábítóan hangzik. A valóságban azonban a pro deszkásoknak sem fűlik a foga a plusz melóhoz, ha nem muszáj.
Itt kezdődik a művészet: csalogatónak lenni, ellenállhatatlan ajánlattal érkezni, körbetáncolni a delikvenst, ám mégsem vinni túlzásba az egész manővert. Viszont mindössze három nap, és addigra össze kell állni a legénységnek, és irány a helyszín. Oké, egy évvel korábban a Karib-tenger egész jó volt, némi elképzelés az most is van, kockázat is, de hátha most bejön, ami sohasem: ideje megfesteni El-Dorado-t.
Ez az. This…Photo: Stafford/SPL
“Srácok, a hely tuti, gyönyörű, a habok a lehető legőrültebbek, jobbak, mint amit álmodni lehet, a hullámok óriásiak, a víz pont kellemesen meleg, a homok forró, a csajok pláne, bronzbarna gyönyörűségek, konkrétan egy alomnyi latin-amerikai szupermodell fekszik a strandon. Hinnetek kell nekem: ott egy haverom, elmondta részletesen, sőt láttam is…”
Oké. Végülis jöttek. Matt Meola, Dillon Perillo, és Michael Dunphy. Az út hosszú. Minél hosszabb, annál nagyobb várakozás előzi meg a végcélt. Az elvárásokat ugye, sikerült az égig emelni:
“Hullámok – nos, kell lenniük. Meg csajok. Nekik is… Az életbe nem sikerül még egyszer rávenni hármójukat ezek után, hogy jöjjenek, az tuti…”
Aztán érkezett a reménysugár. Egy leányzó képében. Egy fiatal és vonzó lány képében, aki kedvesen megállt a repülőgép ülés előtt és megkérdezte: – Ti hova utaztok? Dillon kicsit odébbról halkan bemotyogta, hogy Panama, de igazán senki nem figyelt rá. – Ti is? Mi is, Calypso-ban maradunk. Látunk még? Kuncogás, mosoly. Itt kiderült, hogy a „mi” az még hét hasonlóan gyönyörűséges barátnőjét jelentette, akikkel Buenos Airesből érkeztek… (ach, az argentin szépségek!)
Latte, mokka, cappucino, kolumbiai, amerikai, svéd, argentin… végig-végig hét mérföld hosszan a bungalók előtt terítve a Sturbucks minden színében a gyönyörű, formás női testek. MiChael Dunphny, mintha el sem fáradt volna a hosszú repülőútban, fordul körbe 360 fokban, alaposan felmérve, mi vár rá az elkövetkező héten… „Haver… haver, – fejezi be az utolsó 10 fokot a fordulatból – haver.” Matt is megérkezik: „Hűűű, tesó, te aztán nem vicceltél”.
Dunphy, aki meglovagolt szinte mindent a Nap alatt Photo: Stafford/SPL
És aztán következik a part és meglepő módon a fiúk a deszkákon, még meglepőbb módon este időben, a saját ágyukban. Kora reggel, naptej, deszkák, víz, ebéd, rum, deszkák, vacsi, videó, alvás, kelés… Négy nap kemény meló, forog a film. Szerencsére a hullámok olyan átkozottul vidámak minden nap, a víz olyan langyos-simogatóan tökéletes, hogy az szinte feledteti a bikini-színesítette kávézót a homokban. Szinte.
Michael Dunphy. Photo: Stafford/SPL
Az ötödik nap indulás gyalog vissza, ebédelni: egy kis plusz felfrissülés végig a látványelemekkel díszített parton.
– Látod az a csaj hogy néz rád? – böki meg Meola Dillont.
– Pssszt, soha nem tudom, mit mondjak. Plusz négy napja nem borotválkoztam.
– Dunphy, amikor megnyomtad azt a csavart reggel, az a hat csaj ott sikoltozta neked: „Mi Amor”.
– Így volt – erősítette meg, majd mint akinek esélye sincs maradni, továbbment.
Oké, láttam már ilyen kiszörfölést máskor is – meséli tovább Malcolm – de ez azért mégiscsak elképesztő. Fiatal, erejük és életük teljében lévő srácok, s nem képesek kilépni a saját maguk alkotta kis csoportból. Közel meztelen gyönyörű csajok döglenek utánuk – esküszöm ennyit szép nőt egy helyen… (kivétel: US Opetn, Huntington Beach – no, ott is vannak legalább ennyien) – és nem. Egyikük sem tesz semmit. Dunphy az egyetlen, akinek elfogadható, nyomós érve van – a szája úgy kisebesedett a vízen, hogy vulkánnyi gennyes seb lett az alsó ajkán. Dillon nem sokkal később már hányingerrel küzd és reszket a napon a hőgutától.
Matt Meola. Photo: Stafford/SPL
Az egyedüli esélyes Matt marad, szeme már a díjon, az egyik utolsó csoporton akadt meg. Kihúzza magát, kisebb-nagyobb harci karcolások borította izmos-szörfös testén végigfut az ingerület, már jön is szembe egy csinos kis barna… – Hola… uhh. – A válasz ugyanis csak zavart, kínos csend, s a lány puha kuncogása. Matt is utánunk ballag, be a bungalóba.
Nem is lehet ennél tökéletesebb szörfutat megálmodni. Egyazon időben jó, meleg víz, barátságos hullámok. Ráadásul gyönyörű nők koktélja… Ez nem mindennapi kombináció.
Hát igen, egy könyvben valószínűleg másképp íródott volna a történet vége…
De hát srácok, egyszerűen igaz, amit mondanak: a szex nem minden. És azt sem szabad elfelejteni – akármilyen furcsán is hangozzék ez – de a szörfösöknek ez munka. Egy munkaút kapcsán pedig megvan a maguk prioritási sorrendje.
Aki nem hiszi – az így járt, a történet látványvilágának pedig járjon utána:
http://www.tropically-yours.com/
