A rutin és az évek, hangzott el oly sokszor, és segített át oly sok cifra egyetemi éjszakán. Nos, a rutin és az évek másra is használhatók, példának okáért az ember még sportolói karriert is építhet rá. Lehet magyar bajnok, kis híján világbajnok, de egy percig sem elégedett. Szerintem Gerencsér Csaba sem az.
 Gerencsér Csaba, a kezdetektől ott van  |
Jó éve volt idén Gerencsé Csabának, az egyik legrutinosabb magyar jet-ski versenyzőnek. Híreinkben számtalanszor találkozhattatok a nevével, sorra nyerte a magyar bajnoki futamokat, és az Európai Formula 1 sorozatban is magabiztosan vezetett. Pénteken már majdnem adott egy interjút az extrem.hu-nak, de akkor azt mondta, hogy nem akar előre nyilatkozni a medve bőrére, inkább várjuk meg, mit hoz a vasárnap, tényleg meg lesz-e a bajnoki cím, és majd utána. Eljött a vasárnap, Csaba pedig háta mögött a töméntelen rutinnal és az évekkel, begyűjtötte a bajnok címet a zártpályás kategóriában. Meg az off-shore-ban. Meg az Európai Formula 1-ben. „Jó évem volt” – mondta az extrem.hu-nak. És mondott még mást is. Íme!
Ott vagyunk a szeren
– Kezdjük az elején: hogy kerültél kapcsolatba a jet-skivel, ami nem volt éppen egy népszerű, közismert sportág tíz évvel ezelőtt.
– Először talán 1991-ben ültem fel egy kölcsön kapott jet-skire, mondanom sem kell, hogy azonnal beleszerettem, és a következő évben megrendezett 2. magyar bajnokságon már el is indultam.
 Kedvenc járművén |
– Hány versenyző volt ekkor idehaza?
– Nem tudok pontos számot mondani, de szerintem voltunk vagy harmincan, ami nem olyan kevés egy technikai sport esetében.
– Milyen volt a honi mezőny színvonala?
– Az az érdekes, hogy a magyar versenyzők rövid időszakoktól eltekintve mindig a nemzetközi mezőny élvonalában tudtak lenni. Jó eredményeket értünk el és ezt elismerték a külföldi kollégák. Ráadásul én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nagyon jó kapcsolatom volt a Rotax csapattal, sőt egy ideig tagja voltam a gyári csapatnak. Hál’ istennek ez a jó kapcsolat a mai napig megvan, megkapom a legjobb alkatrészeket, ami a piacon van.
– Az elmúlt évtizedben változott valamit a jet-ski hazai megítélése, vagy még mindig afféle úri huncutságnak számít?
– Szerencsére változott. Ma már egyre többen ismerik ezt a sportot, szerintem, ha tíz embert megkérdezünk hat tudja, hogy mi fán terem a jet-ski. Manapság már nem számít igazán kuriózumnak, ha valakinek van egy jet-je. Ráadásul az úgynevezett extrém sportok közül mi elég jól állunk média megjelenéssel is. Újságokban, tévékben szerepelünk rendszeresen.
– Van-e utánpótlása a sportágnak, vannak-e itthon tehetséges fiatal versenyzők?
– Nyugodtan mondhatom, hogy vannak. Mindig akad két-három nagyon tehetséges 16-17 év körüli versenyző. Persze nekik még nagyon sokat kell tanulniuk, rutint kell szerezniük, de az idősebb versenyzők ebben rengeteget tudnak segíteni.
Ha még tengerünk is volna…
 A tavaszi rekordkísérlet alkalmával az Adrián |
– Voltál már Eb második, és vb harmadik is. Idén lesz-e érem a világbajnoki sorozat végére?
– Nagyon remélem, hogy igen, és igazán jó esélyem is van, hiszen csak négy ponttal vagyok lemaradva a harmadik helyezettől. Decemberben lesz még két futam a Közel-Keleten, Dubaiban és Abu Dhabi-ban, ott fog eldőlni minden.
– Mennyivel jár előttetek a nemzetközi élmezőny, ha egyáltalán bármiben is jobbak?
– Technikában nem sokkal jobbak, mint mi, hiszen ugyanazokat az alkatrészeket használjuk. Nagyobb anyagi bázis áll mögöttük, és ami igazán fontos, hogy nekik, franciáknak, spanyoloknak, olaszoknak és az arab menőknek, nem jelent újdonságot a tenger. Márpedig a vb szinte összes futamát tengeren rendezik, amire mi nem tudunk készülni, mert mi csak ezeken a futamokon tudunk tengeren menni.
Rekord az Adrián
– Ha már tenger, akkor feltétlenül meg kell említeni, hogy a hétvégére egy igazán nagy tengeri kalandot terveztek. 1000 km 24 óra alatt az Adrián.
– Nagyon-nagyon reménykedünk benne, hogy összejön, per pillanat 99,5% az esélye, hogy összejön. Ha csak nem lesz elviselhetetlen idő, akkor Vass Lacival elindulunk az Adriára. A cél 24 óra alatt megtenni a Dubrovnik-Fiume-Dubrovnik útvonalat. Ez hivatalos Guiness-rekord kísérlet. Ráadásul, mivel a mostani rekord alig több, mint 800 km, ráadásul síkvízen, ez egy óriási rekord lenne, amit szerintem nagyon sokáig nem döntenének meg.
– Mit jelent számodra ez a kísérlet: kihívás a sportoló számára, virtus, vagy bizonyítás önmagadnak?
– Egy kicsit mindegyik. Egy kicsit meg úgy vagyok vele, hogy idén tényleg minden sikerült, akkor miért ne zárhatnám az évet Guiness-rekorderként? Legalább megpróbálom, egyszer már majdnem sikerült, most hátha több szerencsénk lesz!
