Finoman szólva necces az a jogi és technikai hercehurca, ami az Amerika Kupája körül zajlik. A világ legrangosabb vitorlásversenye 2010 februárjában esedékes, ám a két vezető csapat a víz helyett a bíróságon viaskodik egymással.
  |
Két kőgazdag figura három éve pereskedik kedvenc játékuk, a vitorlázás kapcsán.
A jogi hercehurca kezd amolyan óvodai jelenetre emlékeztetni – Ernesto elvette Larry kishajóját, a másik próbálja erővel visszaszerezni, közben bevet egy csomó olyan aljas manővert, mint a karmolás és az árulkodás a dadusoknak.
Dúsgazdagok ékszerei
A történet egyik szereplője az amerikai Larry Elison, az Oracle nevű szoftvercég tulajdonosa.
Ő kormányozza a világ egyik legmenőbb vitorláscsapatát, a BMW-Oracle Team-et.
Az ellenfél az sz-svájci illetőségű Ernesto Bartelli, aki olyan cégekben szedte össze mesés vagyonát, mint a Serono Botechnologyes és a Kedge Capital Group.
Ernesto az Alinghi nevű vitorláscsapat főnöke – évente mintegy 100 millió dollárból gazdálkodnak. A két csapat az Amerika Kupáján versenyez, ez a világ legrégebbi vitrolás sporteseménye.
A sztori
A névnek kevés köze van a USA-hoz vagy a kontinenshez. A történet 1849-ben kezdődött. Nagy-Britannia akkor rendezett egy hatalmas kiállítást – amit ma expónak neveznénk. Ennek része volt egy vitorlásverseny a Wight sziget körüli.
A 53-mérföldes versenyt egy, a New York Yacht Club szkúnere, az Amerika nyerte.
A brit királyi vitorlásklub által adományozott száz fontos kupát az amcsik hazavitték, és megalapították a versenysorozatot.
A hatalmas ezüstkanna az országok közötti barátságos verseny állandó vándordíja lett.
“A szabályok szerint azt a vitorlás klubot, amelyik az utolsó alkalommal nyerte meg a kupát, a többi ország vitorlás klubjai kihívják versenyre. A dolog szépsége, hogy a feltételeket a kihívók szabják meg. Tehát ők határozzák meg, hogy milyen hajóval és hogyan versenyezzenek” – ez a passzus a verseny alapító okiratában, a Deed of Gift-ben szerepel.
“Pénz, hatalom, tudás – te ezt nem értheted Júdás”
A verseny 160 éves történetének legnagyobb hisztériája 2007-ben robbant ki. A svájci csapat, az Alinghi zsinórban másodszor megnyerte a versenyt. Mindez a spanyolországi Valenciában történt, az Alinghi itt rendezte a versenyt (a Genfi-tó nem felelt meg a követelményeknek).
Röviddel a pezsgőbontás után jelentkezett egy kihívó, a valenciai illetőségű CNEV. Ezt a spanyol vitorlás klubot Ernesto Bartelli, az Alinghi hozta létre. A
cél az volt, hogy ő maga legyen a kihívó és a kihívott, mert így totális irányítás alá vonhatja a versenyt. Ez csípte a többiek szemét, főleg az Oracle-főnök, Larry Elison kapta fel a vizet. Pereskedni kezdett, a bíróság pedig az Amerika Kupájának alapító okirata alapján kizárta a spanyol klubot.
Ezzel az amerikai Golden Gate Yacht Club és a BMW ORACLE Racing csapata nyerte el a kihívó szerepét. Nekik komoly szívfájdalom, hogy 1995-ben elvesztették a versenyt, és azóta finoman szólva nem teljesítenek fényesen.
A harc a verseny rendezésének joga körül folyik.
Az egészben ez a bolt. Az Amerika Kupája akkora esemény, mint egy foci Eb, jó sok pénzt el lehet költeni ingatlanfejélsztésre. A másik járulékos haszon a vitorlássport fejlődése.
Katamarán vs. trimarán
A következő Amerika Kupájának érdekessége, hogy az Alinghi feltételezhetően katamaránnal áll rajthoz, az amerikaiak pedig trimaránnal.
A többször idézett alapító okirat erről ugyanis nem rendelkezik. A műszaki paraméterek tisztázatlanok.
A többtestű, ultrakönnyű hajók különlegessége, hogy sebességük 6-7 csomós szélben eléri a 15 csomót cirkáló szakaszban is. Az Alinghi katamaránjában már működik a vízballaszt, ahol egy meglehetősen hangos dízelmotor hajtja a vizet az egyik testből a másikba.
Az amerikai hajóba, a BMW-Oracle hajójába is építettek motort, ez mozgatja a hidraulikát, amely a csörlőkkel van összekötve. Az amerikaiak egy 57 méter magas merev vitorlával álltak elő pár hete, amely a Boeing 747-es szárnyánál 80%-kal nagyobb.
A szárnyprofil fő előnye a hagyományos vitorlával szemben, hogy könnyebb szabályozni és nem torzul. A hajók alapvetően 90 láb hosszúak, valójában mindkét hajó nagyobb ennél. Az Alinghi hajója konkrétan 120 láb, amiből a plusz 30 láb előrefele lóg.
Amikor nem vitorlázik, vízballaszt nélkül, mindkét test csak 90 láb hosszan feszül a víznek, de amint feltöltik vízzel a tartályokatm, a hajó már nyugalmi állapotban is túllépi a 90 lábat. A BOR hajónál ez kevésbé problémás téma, mivel a középső test elöl, hátul csapott, azaz ha mélyebben is merül vízbe, akkor sem nő túlságosan a vízvonal.
Az amerikaiak az előbbiek alapján megtorpedózták a svájciak elképzeléseit. A bíróság a csapatok által delegált szakértők véleményére alapozva kimondta: a hajókat a terhelt vízvonal tekintetében teljes felszereléssel kell lemérni, azaz vízballaszttal feltöltve, és nem anélkül, ahogyan a svájciak kigondolták.
A történetben az a szép, hogy a hajók egymáshoz viszonyított sebességével – a csapat belső embereit leszámítva – talán senki sincs tisztában. Ezek a vitorlások pedig borzalmasan sérülékenyek. Nem biztos, hogy végigérnek az egyes futamokon. BOR-on pár hete már kettétört egy 10 millió dolláros “hagyományos” karbonárboc.
Maga a verseny kiszámíthatatlan, mivel többtestű hajókkal jellemzően nem vívnak klasszikus Match Racet, emiatt főhet a fejük az illetékeseknek.
A párosversenyeken ugyanis inkább nem sikló, jól manőverezhető hajókkal indulnak a versenyzők, itt viszont a hajók a fordulók során jelentősen lassulnak, és emiatt a szabályok vonatkozásában nagyon sérülékenyek, azaz nem tudni mi sül ki egy rajt előtti klasszikus dial-up szituációból, ki hogyan lesz képes megindítani a hajót álló helyzetből (a tolatásról ne is beszéljünk), de akár már egy szimpla luvolás is váratlan.
Várható menetrend és pálya:
Valencia, Spanyolország
2010 február 8. – 20 tengeri mérföld szél felé, majd vissza;
2010 február 10. – egy 39 tengeri mérföld hosszú egyenlő oldalú háromszög alakú pálya, ahol az első szakasz cirkálás szél felé;
2010 február 12. – (amennyiben szükséges) 20 tengeri mérföld szél felé, majd vissza;
