A lengyelek számára nemzeti ügy a síugrás. A köztársasági elnök, sőt Dariusz Michalczewski is a zakopanei sáncnál biztatta Adam Malysz-t, a lengyelek legjobbját. Dariusz Madár boxmeccse helyett választotta a sáncot. Meg is lett az eredménye a bíztatásuknak.
 Közel negyvenezer néző  |
Nemzeti ügy
Vannak a síugró világkupának olyan versenyei, amit inkább csak megszokásból vagy pénzügyi érdekekből tartanak meg. És persze vannak olyan versenyek, amelyeket a népakarat is kikövetel. A leghíresebb ilyen verseny a zakopanei. A lengyeleknél a síugrás a nemzeti büszkeség kérdése, legjobbjuk, Adam Malysz a nép hősének számít. Két évvel ezelőtt a szervezők épp csak megúszták tragédia nélkül, mivel a megengedettnél több tízezerrel több néző jutott be a sánc környéki nézőtérre – fénymásolt jegyekkel. Idén már nagyobb volt a biztonság, de azért így is mintegy 40 ezren szorongtak a sánc tövében.
Bár Adam Malysz az utóbbi hetekben nem volt túl jó formában, sőt megszellőztették, hogy Tajner edzőt esetleg le is váltják, a lengyelek bíztak abban, hogy lelkesedésük a mezőny élére repíti Adamot.
 Lengyel görögtűz Forrás: sport.de |
Nekik volt igazuk. A piros-fehér csíkos zászlók tengere, a lengyel köztársasági elnök no és Dariusz Michalczewski, a Tigris jelenléte ösztönzőleg hatott Adamra. Arról, hogy végül sem szombaton, sem vasárnap nem lett felhőtlen az örömük, nem csak Hősük lehetett. No, de menjünk sorjában.
A zakopanei sánc nem csak óriási befogadóképességű, de azon kevés sáncok egyike, ahol a világítás is megoldott. Így az első napi versenyt általában este rendezik. Most sem volt ez másképp. Piros görögtüzek, Malysz-t éltető zászlók tengere, stb. Egyetlen komolyabb gond adódott. A szél szinte ugrónként változtatta az irányát és a sebességét. Így pedig igen nehéz fair versenyt rendezni. Persze az idei szezonban már az is nagy szó, ha két sorozatot tudnak ugrani az indulók.
Az előzetes latolgatások északi csatát vetítettek előre a Négysáncverseny győztes norvég Sigurd Pettersen és a finn Janne Ahonen, a világkupa pontversenyének két éllovasa között. Aztán persze a zakopanei hétvége is bebizonyította, hogy a síugrásban minden megtörténhet.
Nem sok hiányzott az nemzeti ünnephez
 Michael Uhrmann Forrás: sport.de |
Ebben reménykedtek a németek és az osztrákok is. A két síugró nagyhatalom idén eddig futamgyőzelem nélkül állt, így minden héten magyarázniuk kellett a bizonyítványukat a sajtónak.
Adam Malysz minden tőle telhetőt megtett, a változó szélviszonyokat azonban a németek 25 éves versenyzője, Michael Uhrmann tudta legjobban „meglovagolni”. Miki az első sorozat után is vezetett. Ellene szólt azonban, hogy még életében nem nyert világkupa futamot. Kétszer állt már a győzelem kapujában, de második ugrásánál mindig megremegett a lába. Most ráadásul a lengyel pokolban sikerült uralkodni az idegein. Végül a norvég Romoeren és Malysz előtt győzött. A verseny után azt nyilatkozta, hogy „végre megcsináltam. Az, hogy Adam Malysz-t az otthonában sikerült megvernem, természetesen még édesebbé teszi a győzelmet.”
Bár a vasárnapi versenyt eredetileg nem esti versenyként hirdették, végül az lett belőle, mivel a változó erejű és irányú szél miatt többször szünetet kellett tartani.
Egy nem mindennapi látványosság
 Wolfgang Loitzl, a csúszó |
A nap legérdekesebb jelenetének azonban még világosban lehettek tanúi a helyszínen és a képernyők előtt helyet foglaló nézők. Történt ugyanis, hogy az osztrák Wolfgang Loitzl elesett. Azonban nem a leérkezés után, sőt nem is a levegőben megpördülve, hanem még a sáncasztalon. A síugróknak egy vékony pallóra kell kiülniük, ez alatt fut végig a lejtős sáncasztalba kivájt két nyomvonal. Ezekbe teszik bele a léceiket, majd ellökik magukat a pallóról, és lefele siklás közben lendületet véve a sáncasztal végéről elugranak a levegőbe. Wolfgang cipője azonban beakadt a beülőbe, és így, amikor ellökte magát, elvesztette az egyensúlyát, elesett, majd nadrágféken csúszott végig a sáncasztalon. Szerencséjére még a sáncasztal vége előtt sikerült megállnia, így csak a díszítő örökzöldekben tett kárt, és nem repült le a sáncról a hátán fekve. A mezőny végén még egyszer ugorhatott, de ezzel is csak a 31. tudott lenni.
A világkupában vezető két ugró sem írja föl ezt a versenyt a sportkarrierje aranylapjaira. A Négysáncversenyt nyerő Sigurd Pettersen az első körben a 18., a 2. kör után pedig a 10. helyen végzett. Janne Ahonen, a világkupában jelenleg vezető finn az első ugrása után csak a 28, a 2. után pedig a 12. lett.
 A világkupa élmezőnye, Zakopane után Forrás: sport.de |
Megtört az osztrák átok
Náluk sokkal nagyobb örömre volt oka az osztrákoknak. Hannu Lepistö, a sógorok finn edzője már hetek óta rágja a kefét, mert hiába van két remek formában lévő versenyzője, Martin Höllwarth és Thomas Morgenstern, a győzelem mindig kicsúszott a kezükből. Négy második és három harmadik hely után végre az osztrák himnusz szólt a verseny végén, méghozzá Höllwarth tiszteletére. (Morgenstern 9. lett.) Ahogy szombaton, vasárnap is az ezüstérem jutott a helyiek imádottjának.
Az ugróknak sok pihenésre most sem lesz idejük. Kelet-Európából továbbutaznak a Távol-Keletre. Csütörtökön (jan. 22) Hakubában, szombaton és vasárnap pedig Sapporo-ban rendeznek világkupa futamokat.
 A szombati és vasárnapi verseny 15 legjobbja Forrás: Nemzetközi Síszövetség |
