Elkezdődött a téli szezon a Himalájában. A hideg évszakban négy nyolcezer méter feletti csúcsra indul expedíció. Három ezek közül még részlegesen "szűz" – mínusz negyven fok hidegben még senki sem jutott fel a tetőre.
 |
 |
7-8 ezer méteren ilyenkor is könnyen mínusz húsz fok alá eshet a hőmérséklet éjszakánként, ha meg beüt egy nagyobb vihar, akkor ehhez orkánszerű szél társul. 8000 méteren a levegő már harmadannyi oxigént tartalmaz, mint a tengerszinten.
Az ember az erőlködéstől kiköpi a tüdejét, kapkod levegő után, nem tud enni és inni.
Egy csúcs meghódítása körülbelül olyan erőfeszítés, mintha egy hónapon át minden nap maratonit futnánk hegynek felfelé. És közben még hideg is van.
“A nyári hegymászás hölgyeknek való szórakozás”
Az igazán elvetemültek viszont télen indulnak neki a világ 14 legmagasabb hegycsúcsának. Hogy a különbséget érzékeltessük: tavaly télen gyakran mértek itt -50 fokot.
Az áramlat vagy stílus szülőatyja a Tadeusz Piotrowski. A lengyel hegymászó a következő mondatban határozta meg az az igazán kemény fiúk ideológiai alápállását: “summer mountainclimbing is for ladies” (A nyári hegymászás hölgyeknek való szórakozás). Piotrowski nagyon sok téli első-megmászást hajtott végre a világ magashegységeiben. Dicsőséges pályafutása 1986-ban a K2-n ért véget, egy téli expedíció során életét vesztette.
Tadeusz Piotrowski könyve, a “Viharban, fagyban” talán a legjobb írás, amiből meg lehet érteni: miért szívatja magát valaki csontig hatoló hidegben életét kockáztatva egy gránitfal repedésébe bizonytalanul beakasztott hágcsón?
A könyv végéhez érve fel sem merül a kérdés, marad a csodálat és a tiszteletteljes szeretet.
Egy kis földrajzi észosztás
1980. február 17-én két lengyel, Krzysztof Wielicki és Leszek Cichy jutott fel a 8848 m magas Mount Everest-re.
Ez volt az első nyolcezres, amit a téli időszakban értek el. Ezt követően sorra dőltek meg a legmagasabb csúcsok, a Kancsenzdönga, a Lothse, a Manaslu.
Himalája nyugati, Karakoramnak nevezett része azonban a mai napig érintetlen maradt; a hegység egyik nyolcezres (K2, Nanga Parbat, Broad Peak, Gashebrum I és II.) csúcsát sem sikerült még télen meghódítani.
A magyarázat a hegységrendszer földrajzi fekvésben keresendő. A kontinentális éghajlati övbe tartozó Karakoramban nyáron szokás mászni, ugyanis a Pakisztánhoz tartozó hegységben télen nagyon hideg van (akár mínusz 50 fok), ehhez jön még az üvöltő szél, ami néha meghaladja a 200 kilométer/óra sebességet, ráadásul ilyenkor esik az éves csapadékmennyiség legjava.
Idén négy expedíció indul
 A csehek titánja: Pavel Krupièka |
A lengyel Jacek Teler a Nanga Parbat-ra vezet téli expedíciót. Ez a csúcs ugyancsak 8125 méter magas, mégis gyilkos hegynek hívják.
Nagyon meredek, sok sziklás részt kell átmászni, ezért a mai napig viszonylag kevesen mászták meg.
 |
2007-ben és 2008-ban az olasz hegymászósztár, Simone Moro próbálkozott a 8051 m magas heggyel.
“Délután két órakor értünk 7800 méter magasra. Ahhoz, hogy a csúcsot elérjük, még legalább két órára lett volna szükségünk. Nagyon nehéz volt döntést hozni arról, hogy folytassuk a mászást, vagy forduljunk vissza” – számolt be Moro 2008-as téli Broad Peak expedíciójának utolsó pillanatairól.
Beszámolójában megemlíti, hogy maroknyi expedíciója (3 fő)
 |
Ez szerinte azt bizonyítja, hogy a Karakoram nyolcezres csúcsainak meghódítása nem lehetetlen feladat.
Simone célzott rá, hogy ez a kihívás egyre több hegymászót foglakoztat. És lám – idén ez be is jött – egyre többen akarnak bizonyítani.
Az előbb említett hősünk, Simone Moro megesküdött, hogy visszatért a Broad Peak-re. Az olasz nem tartja a szavát.
Persze ez nem azt jelenti, hogy otthon marad Bergamoban a mamma szoknyája mellett, és piros tésztát zabál, mint minden tisztességes honfitársa. Simone Moro egy másik télen mászatlan csúcsnak, Makalunak ugrik neki.
A 8485 méter magas hegyet a technikai nehézségek miatt sokkal nehezebb csúcsnak tartják, mint a legmagasabb Everest-et. Nem véletlen, hogy ezt a csúcsot még nem mászták meg télen (a Makalura 2008 tavaszán feljutott Erőss Zsolt magyar hegymászó).
“Húzós expedíció elébe nézünk” – nyilatkozta Simone Moro az Exwebnek.
Az olasz hegymászó eddigi teljesítményei meglehetősen szigorúak.
Akkor lett himalájai sztár, amikor 2004 telén megmászta a Sisha Pangmát, a világ 14. legmagasabb csúcsát. Az embertelen körülmények közti mászás módszereinek elsajátítását 1993-ban Dél-Amerikában kezdte: télen (a déli féltekén ez június, július, szeptember) mászott az Aconcaguára és a Cerro Mirador-ra. Simone-ról már ekkor lehetett tudni, hogy tökös hegymászó, mivel az utóbbi csúcsra egyedül mászott új utat, ráadásul alpesi stílusban.
1997-ben Anatoly Boukreev-vel, az egyik orosz hegymászó legendával indult el az Annapurna téli meghódítására. Az expedíció tragédiába torkollott: Boukreev ugyanis eltűnt (Bourkeev-ről és eltűnésének körülményeiről 2003-ban készült film, ez a Trentoi filmfesztiválon nyert díjat.)
 |
 |
Ő igazi himalájai erős ember, 2007-ben a K2-re vezetett sikeres
|
Hősünk csak egy kis időre tért haza Alma-Atába, mert azon nyomban belekezdett a Makalu téli meghódításába.
“7200 méteren olyan szélviharba kerültünk, mintha másodpercenként húzna el mellettünk egy gyorsvonat” – írta Denis Urubko a 2008-as Makalu expedícióról.
Mindenesetre érdekes szezon elé nézünk – mind a négy expedícióról folyamatosan tudósítunk itt az extrem.hu-n.
