Ami a Mount Everest a hegymászóknak, az a La Manche-csatorna a hosszútávúszóknak. A különbség annyi, hogy utóbbi meghódítói vannak kevesebben. A magyarok viszont egyre többen vannak: Székely Máté „már” a harmadik volt a sorban.
 Székely Máté, a 3. magyar  |
Közönséges ember két féle módon tudja elképzelni a La Manche-csatornán való átkelést: a konzervatív-romantikus hajóút keretében vagy a technokrata hipervasúton a Csalagútban. Idén nyár óta már bizonyítottan létezik a repülő-módszer is. Ezt az osztrák Felix Baumgartner ejtőernyős hajtotta végre. Egy repülőből kiugorva nemes egyszerűséggel ejtőernyőével átsiklott a Csatorna felett.
Kevésbé hétköznapi embertársaink közül kerülnek ki azok is, akik az átkelés legtermészetesebb módjára szavaznak, és átússzák az English Channelt. A harmincöt kilométeres táv már önmagában sem lebecsülendő, bár rendeznek ennél hosszabb nyíltvízi versenyt, a Csatorna átúszásának igazi nehézségét inkább a természeti körülményekben kell keresni. Ez ugyebár tenger, ami hullámzik, ráadásul hatóránként apály és dagály váltja egymást, a víz hőmérséklete pedig a legmelegebb nyári napokon sem igen éri el a 20°C-ot. Speciel az évszázad legmelegebb nyarán (idén) is csak 17-18°C-ig jutott. Ehhez még feltétlenül vegyük hozzá, hogy ez egy régimódi verseny (elsőként Matthew Webb kapitány teljesítette a távot 1875-ben), amit ráadásul angolok szerveznek. Igaz, hogy nem kell keménykalapban úszni, de neoprénben sem lehet, csakis hagyományos úszónadrágban (hölgyeknek természetesen dresszben). Ezek után talán érthető, hogy miért nevezik a Csatorna átúszását a hosszútávúszás Everestjének. Viszont amíg a nagy hegyre már több mint hatszázan feljutottak, addig La Manche-t csupán 582-en tudták átúszni.
Itt ugyanis nem elég jó úszónak lenni, ismerni kell a körülményeket, az időjárási viszonyokat, a tengert, és az sem árt, ha az illető próbál jó viszonyt kialakítani Fortunával. A Csatornán az ár-apály minősége szerint két periódus van évente. Az egyik az ún. spring tide, amikor a dagálynak egyaránt nagy a sebessége és a szintemelkedése is (több, mint 6 méter). Ekkor sem biztos azonban, hogy az úszó gyorsabban ér át a túlsó partra (pár éve ez már csak a francia oldal lehet), sőt még számolnia kell azzal is, hogy bármelyik pillanatban elromolhat az idő, és akkor lőttek a kísérletnek. A másik időszak az ún. neap tide, ekkor kisebb az áramlás sebessége, és kevésbé emelkedik meg a tenger szintje, és nagyobb az esély a kedvező időjárásra, nem csoda, hogy az úszók többsége ezt a periódust választja. Nem úgy a spring tide-ra szavazó Székely Máté, aki 13 óra és 5 perc úszást követően harmadik magyarként mondhatja el magáról, hogy „átúszta az Everestet”. Honfitársaink közül elsőként Hajós Gyula úszta át a Csatornát 1978-ban (12 óra 4 perc), másodikként (hölgyek közül azonban először) Szlavicsek Gizella 1988-ban (10 óra 47 perc). Hát, ez nem éppen egy tömegsport!
 Máté munka közben |
Székely Mátét már idehaza érte utol az extrem.hu, ő pedig örömmel osztotta meg velünk és veletek tapasztalatait.
17 fokos vízben 13 óra
– Mi vett rá, hogy neki vágj a Csatornának?
– Ezt már két éve terveztem. Előtte inkább hosszú távokat futottam, bár a hosszú úszás sem volt újdonság. Idén aztán már rendszeresen edzettem a Fradiban Sós Csaba és Magó Gábor irányításával. Hétköznapokon reggelente úsztam az uszodában két órát, hétvégén pedig a Dunán készültem. Egyrészt szoktam a nyíltvizet, másrészt pedig tavasszal a Duna hőmérséklete jobban hasonlított a tengerhez, mint az uszoda vize. Ezeken az edzéseken már próbáltam az időtartamra is figyelni, volt olyan, hogy nyolc órát úsztam.
– Gondolom, hogy az erőnléteddel nem is volt gond, bár azt hiszem, aki le tud úszni nyolc órát, annak már mindegy, hogy mennyit kell teljesíteni.
– Így van, én 13 óra 5 perc alatt teljesítettem a 35 km-t, és valóban nem a távolság okozta a legnagyobb gondot, hanem az, hogy a víz csak 16°C-os volt. Nem úszhatunk neoprén ruhában, legfeljebb az indulás előtt bekenhetjük magunkat ilyen-olyan kencékkel, de az nem sokat ér.
– Hogy néz ki egy ilyen út technikai része? Gondolok a kísérőkre, a kísérőhajókra, a frissítésre.
– Először is ki kell utazni Angliába, és az embernek regisztráltatnia kell magát az ottani Csatorna Átúszó Szövetségnél. Azért ott mert a túloldalon, Franciaországban nincs ilyen, sőt ők nem is engedik meg, hogy valaki onnan vágjon neki a Csatornának. A partraszállást viszont engedélyezik. Miután kifizettem a kötelező pénzeket, biztosítanak számomra egy kísérőhajót és egy kísérőt is. Megbeszél menetrend szerint zajlik a frissítés, 45 percenként megálltunk és a hajóról bedobálták a vízbe, amit kértem. A hajóba kapaszkodni természetesen tilos.
– Tengeri úszásokon készült felvételen láttam már olyat, hogy a delikvens egy ráccsal körülvéve teszi meg a távot.
– Itt nincs rá szükség, hiszen nincsenek olyan állatok, amelyek veszélyesek lennének, legfeljebb a medúzák, de azok sem túl gyakoriak.
– Doverből indultál és Calais-ba érkeztél?
-Doverből indultam, de nem egészen Calais-ba érkeztem. Az a helyzet, hogy ezt nem igazán lehet előre pontosan kikalkulálni. Attól függ, hogy milyen erős az áramlat, milyen az idő. Én pl. tavaly is megpróbáltam átúszni a Csatornát, akkor azonban kénytelen voltam feladni, mert olyan rosszra fordult az idő, hogy képtelenség volt tovább úszni.
Kitérnek előlük a hajók
 Az útvonal tengeribetegség nélkül is tanulmányozható |
– A La Manche-csatornán nem elhanyagolható a hajóforgalom sem. Nem okoztak gondot?
– A hajók nem jelentenek problémát, ugyanis, bármilyen hihetetlen, kötelesek kitérni az úszó elől. Nem ritka, hogy hatalmas óceánjáró hajók kerülgetik az úszót.
– Nem vagyok indiszkrét, ha megkérdezem, hogy mennyibe került ez a kaland?
– Körülbelül félmillió forintba.
– Szponzorok?
– Hivatalos támogatóim nem voltak, saját pénzből, ill. kisebb-nagyobb támogatásokból fedeztem a költségeket. Talán, ha nagyon erőltettem volna, akkor akadt volna egy komoly szponzor és a média is jobban odafigyelt volna rám, de az az igazság, hogy nem tartottam ezt olyan fontosnak. Nem a felhajtásért csináltam, hanem magamért. Afféle személyes megméretés volt ez. Szeretem mindig egy kicsivel magasabbra tenni a lécet saját magamnak.
– Most milyen magasra tetted? Mi lesz a következő nagy erőpróba?
– Az úszásból most egy időre elegem volt, mióta hazajöttem nem jártam uszoda közelében. Most a biciklizésbe fogok belekezdeni, azt szeretném felépíteni a futás és az úszás mellé. Szeretném ugyanis teljesíteni a tízszeres triatlont, amit eddig szintén nem sokan csináltak meg.
