Az extrem.hu hűséges olvasói már sokat hallhattak a világhírű felfedezők elit csoportjáról, akiknek kalandjairól időről-időre tudósítunk. Most egyikük egy kis Cessna géppel indul útnak. Az út előtt sikerült megtudnunk tőle, hogy függővé lehet-e válni a felfedező túráktól.
 DHA, az egyik legnagyobb modern kalandor Forrás: smile.co.uk  |
A legnagyobbak
Steve Fossett, David-Hemplemann-Adams, Sir Ranulph Fiennes, hogy csak hármat említsünk a felfedezők elit klubjának tagjai közül, akik visszajáró szereplők az extrem.hu oldalain. Rájuk mindig lehet számítani, 2-3 havonta mindig előállnak egy-egy új kalanddal, és az esetek többségében sikeresen végre is hajtják azokat.
Most az angolok büszkeségén, David Hemplemann-Adams-en, (röviden DHA, copyright Hegyi Áron kollégám) a sor. A 48 éves kémiai vállalat igazgató már olyan sok mindent elért, hogy sokat kell törnie a fejét, mire új kihívást talál magának. Ő volt az első, akinek sikerült a Felfedezők Grand Slamje, vagyis mind a hét kontinens legmagasabb csúcsára feljutott, valamint az Északi-, és a Déli-sarkon is megvetette a lábát. 2000-ben aztán ballonnal is eljutott az Északi-sarkra, ezt is a világon elsőként, két évvel később pedig már mi is beszámoltunk arról a rekordjáról, amikor egy nyitott kosaras ballonnal átrepült az Atlanti-óceánon. 2004 tavaszán pedig ballonos magassági rekordot hajtott végre.
 Davidék tervezett útvonala Forrás: BBC |
Minden neki sem megy
Mostani útjára is ballonnal szeretett volna menni, de belátta, hogy ehhez más közlekedési eszközt kell választania. Azt vette ugyanis a fejébe, hogy egy kanadai pilótával (Lorne White-tal) átrepülnek az Amerikai kontinens felett, észak-déli irányban, Kanada legészakibb csücskétől Dél-Amerika legdélebbi pontjáig, a Horn-fokig. Erre mintegy 14-17 napot szánnak, és személyszállító eszközként egy egymotoros kisgépet, egy Cessna 182-est használnak majd.
Az út sajtótájékoztatóján DHA elmondta, hogy ezt az útvonalat ilyen kis géppel még sohasem próbálta senki. Tisztában vannak vele, hogy mivel az Északi-sarkkör környékén vagy az Amazonas felett ritkán szállnak majd lakott terület felett, így vészhelyzet esetén gondjaik akadhatnak a mentéssel. Természetesen ők a sikerben reménykednek, és remélik, hogy az út alatt több rekordot is sikerül megdönteniük, többek között a fix-szárnyú, egymotoros gépek távolsági repülési rekordját.
Bár az út körülbelül két hétig tart majd, ezalatt sok kényelemre nem számíthatnak. Egy kisebb autó belső terével megegyező nagyságú kabinban üldögélnek majd, napi mintegy 10 órát repülve. Mivel csak kis súlyt vihetnek magukkal, összesen egy váltás ruhának jut hely a csomagban, egy sátornak és egy raftnak, amit vészhelyzet esetére tartogatnak (mint ahogy Harrison Fordtól láthattuk az Indiana Jones és a végzet templomában.)
Mindig meg kell újulni
A kaland bejelentése után a BBC jóvoltából nekünk is lehetőségünk volt kérdezni Davidtől. Így végre megtudhatjuk, hogy valóban függővé válik-e az ember egy idő után a felfedezésektől, ezért van-e, hogy a legtöbb kalandor nem bír nyugton ülni, mindig új kalandok után néz.
“A felfedezés szót én nem szívesen használom, inkább a modernkori kalandokat, mivel a szó szoros értelmében felfedezni való a XXI. századra már nem sok maradt. Amúgy a kérdés jó. Már kisfiú korom óta imádom a kalandot, a kihívásokat, ez mondhatni a véremben van. De nem az adrenalin-löket, engem nem az vonz, sohasem próbáltam mondjuk a bungee jumpingot. Ez inkább az utazás szeretetéről szól, arról, hogy új dolgokat próbáljak ki, hogy teszteljem a teljesítőképességem határait és persze a felszerelését is” – válaszolta David kérdésünkre.
A jó felkészülés a siker záloga
 A repülés igazi élménye: Cessna 182 |
Majd elmesélte, hogy a mostani utat eredetileg hőlégballonnal szerették volna megtenni. Egy meteorológus segítségével tanulmányozták a légáramlatokat, és arra jutottak, hogy a szél túlságosan messze kifújta volna őket az óceán fölé, így belátták, hogy a hőlégballon erre az útvonalra nem megfelelő. A terrorista-veszély miatt az útvonal tervüket már jó előre be kellett jelenteniük és a nagyvárosok (pl. Toronto, New York) felett várhatóan nagyon komolyan be kell majd tartaniuk a légiirányítók utasításait. Viszont az Amazonas felett majd jól kipihenhetik magukat, ott aztán magukban lehetnek.
Az út alatt az angliai Manchesterben lesz az irányítóközpont, onnan kapják a friss időjárási információkat is. Bár az út végcéljaként a Horn-fokot jelölték meg, a szeles időjárásáról ismert ponton nem fognak leszállni. Megkerülik, lefényképezik, majd kicsit beljebb a szárazföldön lepecsételtetik az útlevelüket, és ünnepelnek egyet.
Arra a kérdésre, hogy nem zavarja-e, hogy a fura kedvtelése miatt másoknak esetleg ki kell menteniük, David őszinte választ adott. „30 éve járom a világot különböző felfedező utakon, de még sohasem kellett kimenteni. Ehhez a legfontosabb, hogy minimalizáljuk a veszélyt. Egy ilyen kaland 95% felkészülésből és 5% akcióból áll. Ha jól elvégezzük a házi feladatunkat, akkor sokkal kisebb az esélye, hogy baj ér bennünket.”
David és pilótatársa, Lorne White a tervek szerint július 6-án indulnak a Columbia-fokról. Útjuk alatt – mint ahogy az a legtöbb beharangozott expedíciónál már úgymond kötelező elem – internetes tudósítást is adnak. Naponta többször frissítik a Cape 2 Cape honlapját, ahol mindenki megnézheti, hogy hogyan is mutat a Karib-tenger, vagy épp az Amazonas egy Cessna kisgépből.
