Érdekes hírt találtunk a neten: az angol Robert Garside lett az első ember, aki körbefutotta a Földet. Na, ennek utánanézünk, gondoltuk, és így is tettünk. Legnagyobb meglepetésünkre azonban, már az első ultrafutó honlapon azt olvastuk, hogy Robert Garside csak fényezi magát, és köze sincs a hihetetlen teljesítményhez! Vajon kinek van igaza?
 Robert Garside, a “csodafutó”  |
Robert Garside, saját bevallása szerint, 1996-ban indult útnak Londonból. Ez azon kevés adatok közé tartozik, melyeket hitelesnek fogadhatunk el. Robert az út során naplót vezetett, amibe szorgosan jegyezte a maga mögött hagyott kilométereket ill., angol lévén, mérföldeket. Teljesítménye természetesen felkeltette nem csak a bulvár média érdeklődését, hanem az ultrafutó szaklapokét is. Végül ez vezetett a ravasz angol csúfos bukásához. A Föld körülfutása ugyanis olyan teljesítmény, amire eleddig egyetlen egyszer volt példa: Sarah Fulcher amerikai futónő számolt be a derék tettről. Sarah teljesítménye egy ideig olvasható volt a Guiness-könyvben, azonban, amikor kiderült, hogy a dokumentációkban pontatlanságok és hiányok vannak, törölték a rekordot. Robert, útja során, többször is hivatkozott arra, hogy megdöntötte Sarah Fulcher éppen aktuális rekordját, könnyen lehet, hogy nem tudott róla, idővel az a rekord már nem is rekord. Önmagában ez még nem lett volna probléma, amennyiben Robert valóban felállítja az új rekordokat. A jó brit azonban sokkal többet futott naplója lapjain, mint a valóságban. Íme néhány példa!
A nem futó futó
 Nem sokat koptatott el |
Napló bejegyzés: 1997. szeptember 1.: „a pakisztáni Peshavarba érkezve megdöntöttem az eddigi brit hossztávfutó rekordot, miután 10.000 km-t futottam. Már csak egyetlen célom van: mielőbb elhagyni Ázsiát.”
Tények: 2001-ben és 2002-ben Robert többször is bevallotta, hogy soha életében nem járt Pakisztánban. Ekkor derült ki az is, hogy korábban sem csak a lábára bízta a távolságok legyőzését. Elismerte, hogy az általa veszélyesnek tartott helyeken nemes egyszerűséggel átrepült. Így hagyta maga mögött Oroszország ázsiai területeit, Tadzsikisztánt, Üzbegisztánt és Afganisztánt. Valljuk be, valahol meg tudjuk érteni az óvatosságát, de, aki egy ilyen futásra vállalkozik, annak szembe kell néznie a ténnyel, hogy az út jelentős részében nem a brightoni tengerpart homokjában fog trappolni. (Bár a mi Robbie-nk majdnem ezt tette.)
Napló bejegyzés: 1998. július 1., Oszaka, Japán: „Megdöntöttem a hosszútávfutás világrekordját, amit 17071 kilométerrel tartott az amerikai Robert Sweetgall.” Robert naplóján kívül a jeles eseményről több médium is beszámolt, így az amerikai AP hírügynökség, és több japán tévé és napilap, ill. maga Robert is megjelentett egy sajtóközleményt.
Tények: A fentiekben vázolt csalás miatt ez a rekord, természetesen, nem igazi rekord és így nem is hitelesíthető. Kétségtelen tény, hogy Robert sokat futott, de Oszakába érve meg sem közelítette a világrekordot.
 Robert itt tényleg fut |
Napló bejegyzés: 1998. szeptember 10., Norseman, Ausztrália: „Megdöntöttem Sarah Covington Fulcher 17919 km-es távolsági világrekordját.” A rekorddöntés nagy sajtóvisszhangot kapott, az ausztrál lapokon kívül beszámolt róla az AP, AAP, a német Reuters és a kínai Xinhua hírügynökség is. A kis nyugat-ausztráliai városkában az utcára vezényelték a kisiskolásokat, akik tapssal és hangos ovációval biztatták a „rekordert”.
Tények: Természetesen ez a rekord sem hitelesíthető, az ázsiai „repülőzés” miatt. Érdekes, hogy ezt követően Robert kerülte a publicitást, és nem erőltette az újabb és újabb „rekordok” bejelentését. Legalábbis, ami a távolságiakat illeti…
Robert megdönt számos hihetetlen világcsúcsot
Miután távolsági világrekordjai hitelüket vesztették, Robert úgy döntött, hogy ezentúl az egy ill. többnapos rekordok megdöntésére fordítja energiáit. Lássuk milyen eredménnyel!
 Yannisz Kurosz, a világ legnagyobb futója (kicsiben) |
Napló bejegyzés: 2000. június 6-7, Costa-Rica: „ a panamai határ közelében lévő Rio Clara folyótól a Costa-Rica-i fővárosig, San Joséig 24 óra alatt 280 kilométert futottam. Útközben a hátamon volt a menetfelszerelésem és magamnak kellett gondoskodnom ételről és frissítőről.” A napló szerint útközben még fényképezett és filmezett is.
Tények: A világon egyetlen ember van, aki hitelesített körülmények között képes 24 óra alatt 280 km-t futni, ő a görög származású Yannisz Kurosz, akit a szakma minden idők legnagyobb ultrafutójának tart. A világcsúcsot 1997-ben Adelaid-ben futotta, 303, 506 km-rel, ezen kívül egyszer futott 280 km-nél többet (1998-ban 290,221 km). A világcsúcsot futópályán érte el, természetesen, hátibatyu nélkül, segítői folyamatosan ellátták étellel, frissítővel, vitaminokkal, mérték az idejét, egy szóval minden olyan segítséget megadtak neki, ami hozzásegíthette a világcsúcshoz. Aki már valaha is látott legalább egy 12 órás versenyt, az pontosan tudja, hogy, amit Robert állít az teljesen irreális.
Napló bejegyzés: 2000. július 5-11., Mexikó: „Megdöntöttem a hét napos távolsági világcsúcsot. Nicaraguától Mexikóig 7 nap alatt 1055 km-t futottam, ami 150,7 km-es napi átlagot jelent.” Saját bevallása szerint Robert ezt a távot is málhával a vállán, segítség nélkül teljesítette.
Tények: A hivatalos 6 napos világcsúcsot 1030 km-rel a francia Jean-Gilles Boussiquet tartja. A francia természetesen teljes körű segítséggel, ideális körülmények között teljesítette a távot. Tulajdonképpen elképzelhető lenne, hogy valaki 7 nap alatt fut 1055 km-t, de nem olyan körülmények között, mint azt Robert állította.
Fussunk együtt!
Végezetül Robert még bejelentette, hogy, hasonlóan mostoha körülmények között, egy héttel az előző szenzációs eredmény után, a négynapos világcsúcsot is megdöntötte. Ez a körülményeket és a két nagyon megterhelő futás között eltelt rövid időt figyelembe véve, szintén hihetetlen, és nem is hitelesített eredmény.
A csattanót természetesen a végére hagytuk: Robert Garside eredményei már csak azért is hihetetlenek, mivel soha életében nem futott ellenőrzött ultramarthoni versenyen, így egyetlen egy hiteles ultra eredménye sincs. Az pedig elképzelhetetlen, hogy valaki teljesen autodidakta módon a világ legjobb ultrafutójává képezi magát, anélkül, hogy arról bárki is tudomást szerezne a szakmában. Vitathatatlan, hogy Robert nagyon sokat futott, még az sem elképzelhetetlen, hogy ha a távolságokat összeadjuk, akkor a világcsúcsot meghaladó eredményt kapunk, azonban a lehetséges rekordtól már akkor megfosztotta magát, amikor először választotta a két lába helyett a modern technikát.
Az eredmények közzététele után, Robert számos meghívást kapott ultrafutó szervezetektől, és számos futótól is, hogy vegyen részt versenyeken, és bizonyítsa be, hogy tényleg olyan nagyszerű futó, mint, ahogy azt önmagáról állítja. Egyelőre nem tudunk róla, hogy akár egyetlen meghívásnak is eleget tett volna.
