A kajakpólónak nagyon komolyan kidolgozott szabályrendszere van. Sok sportágtól vettek át regulákat, mi most nagyon röviden ezek lényegét próbáltuk meg összefoglalni.
 Megszámozták őket  |
A játékot 5-en játszák, plussz három csere. Itt is egy színben vannak az egy csapatba tartozók, a kajakjaik, a spitzdeckjeik, mentőmellényeik és az arcvédővel ellátott sisakjaik is. A játékosokat számokkal különböztetik meg, a játék tisztaságára bírók felügyelnek.
A Formula 1-hez hasonlóan itt is nagyon komoly ellenőrzésen esnek át az eszközök a meccsek előtt. Mérik a súlyukat, méretüket, vizsgálják az anyagukat. A hajók hosszabbak, mint a vadvízi rodeó kajakok, de rövidebbek, mint síkvíziek, és fordulékonyabbak. A mentőmellényeket pedig úgy alakították ki, hogy ha egy másik hajó oldalról nekimenne a pólós felsőtestének, akkor is védjék. Vagyis nemcsak elől és hátul, de oldalt is vannak védőpárnak.
 Most épp a lány van fölül – versenyen unisex csapatok nincsenek |
A játékidő kétszer 10 perc, közte egy 3 perces szünettel, térfélcserével. Itt is van ráúszás, csak itt ráevezésnek hívják, mivel kajakkal közelítik meg a pálya közepén elhelyezett labdát. A pálya felszíne síkvíz, és mindössze 35×23 méteres, két térfélre osztva, ezért nagy a forgalom, a kajakok gyakran ütköznek.
Ebből adódóan a szabályokat úgy alakították ki, hogy védjék a kajakpólósok testi épségét. Szabálytalan az ellenfelet az evezővel megütni, és meglökni, befordítani is csak akkor lehet, ha a labda a játékoshoz viszonyítva egy méteren belül van.
 A feltett evezővel védik ki a támadást |
A játék gyorssá, folyamatossá tétele miatt a játékosnak 5 mp alatt meg kell szabadulnia a labdától. És persze az sem megengedett, hogy a labdát a pólós a kajakra, az ölébe tegye, és úgy evezzen. Viszont itt víz alá viheti a labdát, vagyis ha felborul a hajó, attól ő még foghatja a labdát, sőt a labdával segítheti is az eszkimófordulóját. A hajók egymásra is csúszhatnak, sőt, a pólós át is hajthat a másik hajójának felszínén. (A hajók ezért is olyan laposak.)
A szabálytalanságokat lapokkal büntetik. A legalacsonyabb fokozat a zöld kártya, aki ebből hármat összegyűjt, az egy sárgát kap, ami két perces kiállítást jelent, két sárga pedig itt is pirosat ér, és egy végleges kiállítást von maga után.
A kapu hasonló a vízilabdásokéhoz, csak itt nem a vízfelszínre van felfektetve, hanem fölülről lógatják a pályára. Hasonlóan dobnak kapura, mint a kosárlabdában, csak persze itt nem kell pattogtatni, és a három lépés szabály helyett az 5 mp a maximalizált labdatartás. Kinevezett kapus nincs, vészkapussal dolgoznak, hogy ne „pocsékoljanak el” egy embert a támadásoknál. Védeni a kapus úgy véd, hogy evezőjét függőlegesen a kapu elé tartja.
Egy gólért egy pont jár.
Aki bővebb információkat szeretne a szabályokról, a bírók kézjeleiről, a versenyformátumokról, annak szívből ajánljuk a nemzetközi szabálykönyvet. Irigylésreméltóan közérthetően és logikusan építették fel.
Mint azt Tímár Istvántól, a magyar válogatott edzőjétől megtudtuk, van magyar szabálykönyv is, viszont ez már elég régi. A 2003-as verzión dolgoznak.
