Ha egy üzlet beindul! Három hónappal ezelőtt összesen három ultrafutót ismertem névről, személyesen pedig egyet sem. Ma már katalógust kell vezetnem, mert nem tudom valamennyiüket fejben tartani, és hetente bővül a lista. Most éppen Horváth Máriával, aki egy New Yorki tíznapos verseny élményeit és fájdalmait osztotta meg az extrem.hu-val.
 Corona Park-a verseny helyszíne  |
Flushing Medowsról mindenkinek (vagy majdnem mindenkinek) a U.S. Open teniszverseny jut eszébe. Elszánt hölgyek és urak püfölik a kis szőrös labdát az Arthur Ash Tennis Stadiumban, jutalmul pedig jól öltözött hölgyek és urak kimérten tapsolnak. Ez a jeles esemény jóformán egész augusztusban lázban tartja a helyieket, és alig jut eszükbe, hogy pl. májusban is lehet olyan sportesemény, amire érdemes kilátogatni a Corona Parkba.
Ilyen esemény a Sri Chinmoy Marathon Team által évente megrendezett 6 és 10 napos futóverseny. Bár a futóversenyek hossza és az indulók száma fordított arányosságban áll, azért idén sem lehetett panasz a bátor jelentkezőkre: a 6 napos versenyen 9 hölgy és 16 úr, míg a 10 napos viadalon tíz úr és két hölgy tette próbára erejét és kitartását. A két hölgy egyike nem más volt, mint a magyar Horváth Mária, akit az extrm.hu már hazai földön, Budapesten ért utol.
“Nem jellemző, hogy bármit feladnék”
 Horváth Mária |
-Nagyon érdekes és nagyon hangulatos verseny volt-kezdi az értékelést Marika. Én elsősorban azért járok a Sri Chinmoy Marathon Team versenyeire, mert végtelenül futócentrikusak. Itt minden a futásnak van alárendelve, minden és mindenki a futókért van. Nekünk semmi mással nem kell foglalkoznunk, csak azzal, hogy minél többet tudjunk futni.
-Milyen volt a verseny közvetlen helyszíne, a pálya, ahol futottak?
-Egy mérföld hosszú volt a kör, ami egy hatalmas parkban volt kijelölve. Volt a közepén egy kis tó, játszótér, szóval nagyon hangulatos volt. Viszont nagyon furcsa volt, hogy a gyorsforgalmi út ott vezetett közvetlenül a park mellett. Éjszaka néha a felébredtem a forgalom zajára.
Persze nem ez volt az igazi probléma, hanem az, hogy a 8. napon utolért egy csonthártyagyulladás. Így az utolsó két napon már nem is igazán futottam, inkább csak gyalogoltam.
-Az fel sem merült Önben, hogy feladja a versenyt?
-Hová gondol? Egy pillanatig sem merült fel, hogy feladjam. Ha már kimentem, akkor végig is csinálom. Egyébként sem jellemző rám, hogy bármit feladnék vagy félbehagynék.
“Futás közben gyógyulok”
 Barátai a jókedvéért (is) szeretik |
-Az ilyen hat- és tíznapos versenyeken van valamilyen szabály, vagy mindenki annyit fut, amennyit bír?
-Van egy olyan szabály, hogy az első hat napon napi 50 mérföldet, ez kb. 80 km, kell futni. Azonban ezt többnyire nem veszik túl szigorúan, és nem zárják ki azt, akinek nem sikerül. Ezen felül persze, mindenki annyit fut, amennyit bír, de egy ilyen hosszú versenyt végig kell bírni erővel. És nem csak erővel, nem csak fizikálisan kell bírni, hanem szellemileg is. A mentális, lelki kitartás talán még fontosabb, mint a fizikai állóképesség. Sokan azt mondják, hogy talán még fontosabb is a lelkierő, mint a fizikai erő. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs szükség bizonyos edzettségre, alapvető állóképességre, de az ilyen versenyek többnyire nem lábakban dőlnek el, hanem fejben.
A tíz nap alatt számos nehézséggel, fájdalommal kell megküzdeni, fáj az ember lába, térde, vízhólyagok lesznek a talpán, ezek fájnak, aztán az ember kivágja őket és még akkor is fájnak. Vagy úgy jár mint én a csonthártyagyulladással, és el kell döntenie, hogy folytatja vagy feladja. Én néha szó szerint futás közben gyógyulok. Igazából valahol erről szól az ultrafutás.
Ma már nincs messze a Zalaegerszeg tábla
 A magyar csapatban (balról a második) |
-Beszéljünk egy kicsit a kezdetekről is. Mikor és hogyan ismerkedett meg az ultrafutással?
-Furcsa mód, sosem voltam egy sportos alkat, aztán kilenc évvel ezelőtt változtattam az életmódomon, nem mondom, hogy könnyen ment, és elkezdtem futni. Kezdetben még a 200 méterre lévő Zalaegerszeg tábláig is nehezen futottam el, aztán egyre könnyebben futottam egyre hosszabb távokat. Mostanában már edzésterv szerint futok, már amikor betartom a magamnak készített edzéstervet. Elvileg napi 16-20 km-t kellene futnom, hétvégéken pedig nem ártana egy-egy marathont megfutnom, de nincs mindig kedvem, vagy hangulatom. Többnyire érzésből futok, akkor tudok jól futni, ha ráérzek a futás hangulatára, versenyekre is azokra megyek el, amelyekről egy belső hang azt súgja, hogy jó lesz és megéri elutazni.
-A hétköznapokba is át tudja ültetni az ultrafutás során szerzett tapasztalatokat, és azt az erőt és kitartást, amire a hosszútávú versenyek során szüksége van?
-Természetesen a hétköznapi életben is rengeteget profitálok az ultrafutás tapasztalataiból. A mindennapokba is át lehet ültetni azt a belső hozzáállást, amire a versenyek során szükség van, nagyon sokat segít a futás révén szerzett lelki erő és kitartás.
Természetesen illik megemlíteni, hogy az 504 mérföldet (806 km) teljesítő Horváth Mária nem egyedül képviselte a magyar színeket! A 10 naposok mezőnyében rajthoz állt a székesfehérvári Malits Tibor (509mérföld, kb. 812 km), a hatnapos mezőnyben pedig a budapesti Papp Annamária (277 mérföld, kb. 443 km). Ezúton gratulálunk nekik is!
(A képeket Bérces Edit bocsátotta az extrem.hu rendelkezésére)
