Húszezer mountain bike-os egyszerre egy helyen, szakmai kiállítók tucatjai, emberáradat, csodaszép táj, kiváló idő. Vonzó? Az adatok Európa legnagyobb kerékpáros versenyét minősítik, amelyet Olaszországban rendeztek. Helyszíni riportunk a Garda tó mellől, igazán bennfentes tollából.
Napfény, kék ég, zöld tó, hófehér sziklák, pálmafák, kerékpáros, amerre csak a szem ellát és száz bringás kiállító. Kell ennél több egy vérbeli montisnak? Körülbelül húszezer hegyi kerékpáros gondolta úgy, hogy nem, az imént felsoroltak éppen elegendőek a boldogsághoz.
Joggal kérdezhetnétek, hogy miről is regélek. Nos, az idén már tizedik alkalommal megrendezett Bike Fest-ről, Európa legnagyobb bringás megmozdulásáról. A helyszín, mint 1993 óta minden alkalommal, az olaszországi Garda tó csücske, Riva, Torbole és Arco városok. A festői hegyekkel körülölelt tó megannyi túraútvonalat rejt, de a fesztivál ideje alatt nemcsak a cross country szakág művelőinek jut ki a jóból, minden montis szakág megtalálhatja az elfoglaltságát.
 A csúcsra rögös út vezet  |
A downhill-esek többfajta útra fizethetnek be. A versenyzőt és kerékpárját autóval szállítják fel a starthelyig, ahonnan több kilométeren át ereszkedhetnek lefelé.
A szlalomosokat 4X-es pálya várta, amelyen még versenyt is szerveztek nekik, a triálosok pedig egy triál/north shore keverékű építményen gyakorolhattak.
Akik pedig beleuntak a bringázásba és a kiállító cégek standjainak nézegetésébe, azok bérelhettek motort vagy szörföt. Szóval a fesztiválra látogatóknak esélyük sem volt rosszul érezni magukat.
 A marathon megviseli a gépet és az embert is |
De hogy a címben említett magyar sikerekről is meséljek, a nagyszámú magyar kolóniának csak az egyik része jött nyaralni, néhányan véresen komolyan versenyeztek és nagyon jól szerepeltek.
A magyar Corratec csapat (egy ember híján) a három cross-country táv közül a leghosszabbikon, a Ronda Grandén indult el. A 104 km hosszú, 3530 m szintkülönbségű távon a lányoknál Kruncz Viktória (Corratec) az igen előkelő ötödik helyet szerezte meg. Hasenfrantz Péter (Corratec) a kilencedik lett, ami méginkább tiszteletre méltó teljesítmény annak tudatában, hogy Péter előtte két napig betegeskedett és alig evett-ivott valamit.
Vizdák János (Corratec) 12., míg Bogár Gábor (Corratec) a 17. lett. A rövidebb távon Melts András (Corratec) a hatodik helyezést érte el. Úgy gondolom, csak gratulálhatunk nekik és a többi beérkezett magyarnak, hogy Európa öt legnehezebb maratoniját sikerrel teljesítették.
Két magyar lejtőző is kilátogatott a Bike Fest-re. Nagy „Gizmó” Attila (Merida) a péntek esti látványosságra, a Lake Jumpra nevezett be. Egy körülbelül 7 méter hosszú, meredek rámpáról tekertek neki az indulók a 2,8 méter magas kidobónak, a leérkező pedig a Garda tó hideg vize volt. Az ugrás közben bemutatott trükköket nehézségük és kivitelezésük szépsége alapján pontozták. Gizmó anyagerős trükköket (mint például 360 X-up) mutatott be, de sajnos a középdöntőből nem jutott tovább. Az ő hármas csoportja, amelybe besorsolták, nagyon erős volt és a végül döntőbe jutott német fiú hasonló szintű trükkjeit többre tartották – de a pontozás szubjektív dolog.
 A látványos eredményt Indián (jobbra) szállította |
A szombat esti 4X verseny időmérőjén azonban a tények, a mért adatok számítottak. Az idő pedig azt mutatta, hogy a nőknél a legjobb időt egy magyar, Boér Indián mente. Gyorsabb volt, mint a profi, Cannondale, Steppenwolf vagy Wheeler gyárak által szponzorált lányok. Volt is nagy meglepetés, hiszen Indián két éve már nem versenyzik, a Garda tóhoz is csak úgy „nyaralásból” látogatott ki.
A döntő azomban nem sikerült neki olyan jól, a számára szokatlan rajtkapuba beragadt és onnantól fogva csak a négytől nyolcadik helyig meccselhetett. A következő körben csúnyán kiszorították, így végül hetedik lett. Indián ettől a helyezéstől cseppet sem búsúlt, elmesélte, hogy hobbistaként, munka után bringázik mostanság és neki már az is nagy elégtétel volt, hogy jobb időt tudott menni a profiknál.
További érdeklődés a www.riva.upsolutmv.com vagy a www.bike-festival.de címeken.
