A non-stop versenyek között a 48 órás futás a király kategória. A 48 órás
versenyek között pedig a Surgeres-ben rendezett meghívásos futam a király.
A hétvégén pedig ismét magyart koronáztak: Bérces Edit megvédte tavalyi elsőségét, Kiss Zoltán pedig második lett. És mindketten nyilatkoztak az extrem.hu-nak!
 Bérces Edit és Kiss Zoltán  |
A franciaországi Surgeres olyan kicsi település, hogy csak a legvaskosabb világatlaszokban lehet megtalálni. Az Atlanti-óceán partján fekvő kikötővárostól, La Rochelle-től 25 km-re található. A kis település azonban az ultrafutás egyik fővárosa. Lassan húsz éve rendezik meg itt a világ legrangosabb 48 órás versenyét. Kezdetben Jean-Gilles Boussiquet jóformán saját magának rendezte meg a versenyt, hiszen rajta kívül csak egy bátor legény akadt, aki nekivágott a 48 órának. A sajtgyártásáról is világhírű városban ma már csak a világ legjobbjai mérhetik össze erejüket, hiszen ide csak úgy kerülhet be egy futó, ha egy világhírű kollégája beajánlja. Idén a 9 hölgy és a 12 úr között egy-egy magyar futó is rajthoz állt. A remek 48 órás eredményekkel büszkélkedő Kiss Zolit, a világ legjobb ultrafutó hölgye, a hölgyek között címvédő Bérces Edit ajánlotta be. Egyikük sem vallott szégyent, a szervezők pedig kifejezetten jól jártak a két magyar futóval.
Bérces Edit megvédte tavalyi első helyét
A 2002-es év legjobb női ultrafutójává választott Bérces Edit tavaly megnyerte a Surgeres-i 48 órást. Idén, ha lehet még nagyobb teljesítményt vitt véghez, ugyanis megvédte tavalyi elsőségét, méghozzá 369 km-es, kiváló teljesítménnyel. Editet már Magyarországon értük utol:
 Edit, Irina Reutovics és Miroslaw Lasota |
-Edit, gratulálok a győzelemhez és a nagyszerű eredményhez!
-Köszönöm, de én nem vagyok különösebben elégedett, igazából egy kicsivel még ennél is jobbat vártam. De idén nagyon hosszúra nyúlt a téli szünet, és a tavalyi év vége is nagyon sokat kivett belőlem. Ezt jól mutatja az előző tajpeji versenyem, ahol ugyan nyertem, de csak 227,7 km-t futottam. Zoli viszont nagyon jót futott, de ez nem is csoda, hiszen ő nagyon fegyelmezett, és precízen betartja az előre kidolgozott taktikát. Tulajdonképpen az ilyen hosszú versenyeken az a legfontosabb, hogy az embert betartsa a taktikát, és megfelelően ossza be az erejét.
-Te milyen taktikával futottál a hétvégén, hányszor álltál meg pihenni?
-Csak egyetlen komolyabb pihenőt iktattam be, 23 és fél óra után. Ekkor 229 kilométernél tartottam. Viszont nagyon elbánt velem a cipőm. Ebben a cipőben futottam a világcsúcsot, és most mégis éreztem már az első kör után, hogy töri a lábam. Nem volt nagyon vészes, és nem akartam megállni mindjárt az első kör után. Pedig lehet, hogy jobban jártam volna, így azonban a verseny végére nagyon csúnyán bedagadt a lábam. Egyébként is minden verseny után nő a lábam egy kicsit. Ráadásul a pályát is valami salak féle anyag borította, amitől hatalmas por volt, és mindenki harisnyát húzott a bokájára, hogy nem menjenek bele a cipőbe az apró kavicsok. Később volt még egy tízperces pihenőm, amikor hidegvízzel hűtöttem a lábamat.
-A szervezés és a körülmények egyébként megfelelőek voltak?
-Az időjárástól eltekintve minden rendben volt. Amikor elindultunk erős szél fújt, éjszaka párás hideg volt, napközben pedig rettentő meleg. Viszont idén lehetett saját zenét vinni, amit be tettek a rendezők, hogy nem mindig a helyi rádió szóljon. Én is vittem két CD-t, egy Kormoránt, és egy komoly zenei lemezt, amin volt Bach, Beethoven, Carmina Burana.
-Sikerült már kipihenni a verseny fáradalmait?
-Most egy kicsit tovább tart, mint máskor, bár a pihenést már a verseny utolsó órájában elkezdtem. Amikor láttam, hogy már nem lesz meg a világcsúcs, akkor visszavettem. Egyhamar nem is fogok ilyen sokat futni. Legközelebb talán, ha olyan állapotban leszek, június elején kimegyek Bécsbe egy 100 kilométeres versenyre. Jó lesz edzésnek.
Kiss Zoli nem vallott szégyent
Az ilyen versenyek utáni kötelező pihenő után már itthon értük utól Kiss Zolit is, aki elmondhatja, hogy jól sikerült a debütálása a rangos versenyen.
 Kiss Zoli üldözi a nagy Jannisz Kuroszt |
-Azt hiszem valóban nem túlzás kijelenteni, hogy jól ment a futás, annak ellenére, hogy a körülmények nem voltak mindig ideálisak. A szervezéssel minden rendben volt, hiszen a verseny atyja, Jean-Gilles Boussiquet maga is kiváló futó, tehát nagyon jól tudja, hogy mire van szükség egy ilyen versenyen. A pálya viszont valóban embert próbáló volt, valamilyen szürke salak szerű borítása volt, amin hatalmas port vertek a futók. Ráadásul az időjárás sem fogadott bennünket a kegyeibe. A kb. futballpálya méretű, 301 méteres körön legalább négy féle klíma váltakozott. A napos oldalon nagyon meleg volt, az árnyékos oldalon, főleg este felé, nagyon hideg, volt egy szeles oldal is, és volt egy olyan szakasz, ahol többé-kevésbé minden rendben volt.
-A hőmérséklet is ilyen szélsőségesen ingadozott?
-Igen, pénteken délután az induláskor elég hideg volt, úgy nézett ki, hogy eső lesz. Aztán éjszaka nagyon hideg, párás idő volt, napközben pedig legalább 30 fok meleg. Egy ilyen hosszú versenyen ez nagyon megviseli a futókat.
-Legutóbb Brnoban kétszer 20 percre álltál meg. Most milyen taktikával versenyeztél?
-Összesen most is negyven percet pihentem, de egyszer harminc, egyszer pedig tíz percre álltam meg lazítani. Most nagyon jól ment a futás, az első 24 órában 215 km-t futottam, ami igazából nem sok, viszont a második napon így maradt erőm arra, hogy 165 km-t fussak. Ennél többet pedig csak a győztes Jannisz Kurosz futott, de ő egy másik kategória, elég annyit mondani, hogy szinte minden elképzelhető világrekordot ő tart.
Igazából csak az utolsó, 48. órában lettem második, addig a belga Paul Beckers mögött futottam a harmadik helyen. De Paul a végére lelassult, így meg tudtam őt előzni.
-Mennyit aludtál a verseny után, sikerült már magad kipihenned?
-Igazából a verseny után nem is pihentem. Az a helyi család, amelyik a verseny során pártfogásába vett, másnapra meghívott egy tengeri hajóútra és egy rövid kirándulásra La Rochelle-be. Ez a figyelmesség annyira meghatott, hogy szinte nem is éreztem a fáradtságot, ami azért az ilyen versenyek után erőt vesz az emberen. Most azonban a vendéglátóim kedvessége feledtette a fáradtságot.
|
(A képeket Bérces Edit bocsátotta az extrem.hu rendelkezésére)
