Az amerikai Stephen Koch elhatározta, hogy lesnowboardozik mind a hét kontinens legmagasabb csúcsairól. Tíz éve csinálja, már hat csúcs megvan, csak az Everest van hátra – a legnehezebb. A gond csak az, hogy Stephen közben beleunt, de most már muszáj végigcsinálnia. Stephen az extrem.hu-nak adott interjújában erről is beszél.
 A fehérrel jelzett csúcsokat Stephen már megmászta, csak a pirossal jelzett Everest van hátra  |
Tíz évvel ezelőtt az amerikai Stephen Koch úgy döntött, ha már olyan jól snowboardozik és imád hegyet mászni, sporttörténelmet ír azzal, hogy ő lesz az első ember, aki a Hét Csúcsról – a hét kontinens legmagasabb pontjairól – lesnowboardozik. Az akkor 24 éves Stephen azt hitte, hogy 3-4 év alatt ezzel a remek ötlettel körbejárja a világot. Stephen, aki már gyerek korától, ahogy ő fogalmaz, akut exhibicionizmusban szenved, fürdött a figyelemben, mivel a szponzorok (pl. a North Face és a Burton) és a média méhrajként gyűltek az ötletre.
|
Azonban a hegyeken a legritkább esetben sem jön össze minden az előre meghatározott időrend szerint. Ráadásul az évek folyamán a szponzorok is egymás után pártoltak el Stephentől, a túl hosszúra nyúló project miatt. Sőt, a snowboardos maga is sokat változott az évek alatt. Eleinte csak azért mászott, hogy ledeszkázhasson, de egyre jobban megszerette a hegymászást. Olyannyira, hogy őt és Marko Prezeljt, szlovén mászótársát 2001-ben a Piolet d’Or-ra, a hegymászók Oscarjára jelölték.
Viszont, ha már nekiállt, hogy meghódítsa, akkor illett befejeznie. Ahogy ő fogalmazott: „Be kell fejeznem, amit elkezdtem. Idiótának érezném magam, ha nem sikerülne.” 2003-ra, a terv megszületése után tíz évvel Stephen végre úgy tűnik, célegyenesbe ér. Már begyűjtötte 6 kontinens trófeáját, már csak a legnagyobb kihívás, az Everest vár rá.
 A kölyökképű Marco Siffredinek a Hornbein Couloir lett a veszte |
Eredetileg nem a legnehezebb csúcsot akarta utoljára hagyni, csak így sikerült. És persze annak sem örült, hogy az évek során sokaknak eszébe jutott, hogy ők snowboardozzanak le elsőként az Everestről …néhányuknak pedig sikerült is. A szlovén Davo Karnicar 2000-ben lesíelt a csúcsról a bázisig – a déli oldalon. A következő tavasszal a francia Marco Siffredi az északi falon jött le.
Mivel már mindkét oldalról elhódította valaki Stephen elől az elsőséget, így az eredetileg sluszpoénnak szánt Everest-lesiklást meg kell spékelnie valamivel, ha nem akar a francia vagy a szlovén boardos mögött második lenni. Ezért Stephen meggyőzte magát, hogy akkor ő lejön az Everest legmeredekebb és legveszélyesebb lejtőjén, a Hornbein Couloiron.
A Hornbeinnel egyszer már megpróbálkozott egy snowboardos, a fentebb már említett Marco Siffredi, aki 2001-es sikere után egy évvel visszatért az Everestre. Csakhogy Marco sohasem ért le a hegyoldalon. 2002. szeptember 8-án, nem sokkal azután, hogy elindult lefele, eltűnt, és a holtestére azóta sem bukkantak rá.
Stephen Koch a tervek szerint júliusban próbál meg lejutni a Hornbein Couloiron. Az amerikai extrém snowboardos hegymászót még otthon, Wyoming államban értük utól.
 A Hornbein Couloir |
– Az utolsó csúcs tűnik a legnehezebbnek. Ráadásul nem is a legegyszerűbb útvonalon jössz le. Miből gondolod, hogy te több szerencsével jársz majd, mint Marco Siffredi?
– Én ott szeretek fölmászni, ahol ledeszkázom, mert így pontosan fel tudom térképezni, hogy milyenek a körülmények, és mi vár rám majd lefelé. Marco nem a Hornbeinon ment fel. A másik különbség az lesz, hogy mi oxigénpalackok nélkül mászunk (a serpáimmal – a szerk.), mert így fizikailag pontosabban tudjuk, hogy merre járunk.
– Úgy tudom, júliusban mentek. A “szezonnak”, az Everest főidényének, amikor szinte ellepik a mászók a hegyet, addigra már vége. Akkor jobb snowboardozni vagy csak nem szereted a tömeget?
 Hegymászófelszerelés a hátán, deszka a lábán |
– Július/augusztus a monszun ideje, ekkor sokkal több hó van a hegyen. Többen is másztak már akkor, tehát hogy úgy mondjam, kitaposták már az ösvényt. Csak jó helyen kell lenni, jó időben, és akkor a hegy biztonságos utat biztosít. Amennyire lehet, én felkészülök, de persze nem tudhatom, hogy a jövő mit tartogat számomra.
– Sokat cikkeztek mostanában arról, hogy már unod a Hét Csúcs Projectet. Hogy csak azért mászol, mert muszáj, mert be akarod fejezni. Vannak már terveid az Everest utáni időkre?
– Szeretném a Hét Csúcs Project történetét megosztani másokkal – elmondani, hogy mi mindent érhet el az ember kitartással és kemény munkával. Ehhez viszont még le kell jönnöm az Everestről. Ha az megvan, akkor kifejezetten nehéz szakaszokat szeretnék megmászni mászótársammal, Marko Prezelj-jel. Alaszkában Markoval már belekóstoltunk ebbe. Szóval tervem van bőven. 34 éves vagyok, még messze a visszavonulástól.
Természetesen figyelemmel fogjuk kísérni Stephen csatáját a Hornbeinnal, és júliusban beszámolunk majd róla, hogy sikerült-e neki túlélnie a találkozást.
(A képek – a Siffredit ábrázoló fotó kivételével – Stephen Koch honlapjáról valók.)
