Egy hónapja számoltunk be arról, hogy egy francia hölgy világcsúcs idő alatt evezett át az Atlanti-óceánon. Itt a következő megszállott: Andrew Halsey az első akart lenni, aki mindhárom óceánt átevezte. Ráadásul Andrew epilepsziás is. Hogy sikerült-e neki, azt itt megtudhatod.
 Csak húz…  |
Bár mi legtöbbször az extrém sport új csúcsairól, a sikerekről számolunk be, előfordul, hogy arról is szót ejtünk, ha valaki feladni kényszerül egy amúgy lelégzetelállító vállalkozást. Ez történt a 45 éves angol Andrew Halseyvel, aki azt vette a fejébe, hogy egy ő lesz az első ember, aki mindhárom óceánt átevezi. Igen, egyedül, egy szál csónakban, ezer mérföldeken keresztül. Ehhez nem csak óriási kitartás, remek felkészültség, de a hónapokig tartó magány elviselésének képessége is szükségeltetik. Ráadásul Andy epilepsziás, vagyis nem kis kockázatot vállalt magára azzal, hogy egyedül vágott neki a hosszú útnak.
1997-ben már átevezte az Atlanti-óceánt, 1999-ben pedig megpróbálkozott a Csendes-óceánnal, de akkor a rendkívül rossz idő miatt feladni kényszerült a próbálkozást. Tavaly úgy döntött, megint megpróbálja, és ha sikerül, akkor nyomban utána bevállalja az Indiai-óceánt. 2002. november 25-én indult útnak Peruból. A tét nem volt kevés: még nem akadt ember, aki a két kezének erejével átevezte mindhárom óceánt.
 Andy szinte körbe-körbe evezett |
Sajnos azonban 2003. április 9-én kiderült, Andrew – legalábbis egyelőre – nem lesz az első, akinek ez sikerül. Nem sikerült Peruból eljutnia Ausztráliába. A gondot leginkább az össze-vissza fújó szél, a nem megfelelő irányú áramlások okozták, de persze nem könnyítettek Andy helyzetén az egyre erősebb epilepsziás rohamok sem. Végül Andy kénytelen volt vészjelzést leadni, amelyet vett egy repülőgép, ami továbbította azt, végül egy halászhajó fogta ki a brit kalandort.
 Csoda, hogy ez a rengeteg holmi befért a csónakba |
Persze így is óriási Andy teljesítménye: 129 hosszú napon át tartott ki a tengeren a lányáról Brittany Rose-nak elnevezett „ladikon”. A hajón Andy-n kívül 250 napra elegendő élelmiszer és lepárlóberendezés utazott, amely az ivóvizet biztosította Andy számára. No, meg epilapszia elleni gyógyszerek, könyvek, egy digikamera és egy telefon. Andy magányán ugyanis egyedül a modern technika enyhíthetett. Mára már lehetségessé vált, hogy szatelittelefon segítségével Andy, más evezősökhöz hasonlóan, emaileket olvashasson, ha épp nem evez. Az út hivatalos weboldalán lehetett neki emaileket – jókívánságokat, buzdító üzeneteket – küldeni.
 Andrew Halsey |
Hogy milyen is egy ilyen magányos evezés, azt jól példázzák az alábbi hajónapló részletek:
2003. január 15.: „Az utóbbi néhány nap totális pokol volt. A szél minden nyamvadt irányból fúj, csak onnan nem, ahonnan kellene. Úgy dobált a szél, mint egy rongybabát. Múlt éjjel majdnem egész éjjel eveztem, de így is csak 3-4 tengeri mérföldet tettem meg. Viszont már remekül néznek ki az izmaim, és jól lebarnultam.”
2003. január 23. „A szél még mindig rossz irányból fúj, de ami talán még ennél is kellemetlenebb, az a saját társaságom. Kifogytam a cigiből, és már csak 6 szivarom van, így elég nyűgös vagyok. Azért persze várom az emaileiteket, előre is köszönet értük.”
Persze Andy nem lenne igazi sportember, ha partra érése után nem jelentette volna ki szinte azonnal, hogy nem adja fel, újra fog próbálkozni.
(A cikkben szereplő képek Andy útjának hivatalos honlapjáról valók.)
