Icebike: Biciklitúra az Antarktiszon

Az extrem.hu oldalain már sok extrém kalandra vállalkozó sportemberről beszámoltunk, de közülük is kitűnik az amerikai Doug Stoup, akinek legújabb hajmeresztő ötlete az volt, hogy biciklivel vág neki az Antarktisznak. Doug-ot az expedíciója végén sikerült utolérnünk, ekkor adott exklúzív interjút honlapunknak. A jeges beszámolót itt olvashatod.


Doug Stoup

Doug Stoup nem mindennapi figura. A floridai kalandor otthagyta a Napfény Államát, és beleszeretett a hóba. Snowboardosként, síelőként és expedícióvezetőként az egyik leggyakoribb vendég Amundsen és a pingvinek kontinensén. Doug korábban például a Cliffhanger (Függő játszma) című Stallone filmben működött közre tanácsadóként, ha épp otthon van, és nem az Antarktiszt járja, akkor több hollywoodi sztár személyi edzője és táplálkozási tanácsadója. 2003-ra azzal az ötlettel állt elő, hogy egyedül, egy szál kétkerekűvel vág neki az Utolsó Kontinensnek is nevezett jégbirodalomnak. Visszatérte után sikerült utolérnünk, így olvasóinknak első kézből számolhatunk be a jeges kalandról.


The ET (Extreme Terrain) bike

A legtöbb embert érdeklő kérdés minden bizonnyal az, hogy mit is tud a Doug biciklije. A legfontosabb ismérve, hogy nincs benne egy deka műanyag sem, mivel az a –20 fok körüli hőmérsékletben ripityára törne. Persze nem egy átalakított Camping kerékpár, hanem egy olyan jármű, amit Dan Hanebrink, egy volt repülőmérnök készített, amolyan E.T-gép. Ilyen gép eddig összesen 5-600 db készült, darabja úgy másfél millió forint körül mozog. Doug egy korábbi antarktiszi expedíciója során, amikor sílécen próbáltak minél gyorsabban előrejutni, jutott arra a következtetésre, hogy kerékpárral sokkal gyorsabban haladnának, mint gyalogosan. Persze arra is gondolnia kellett, hogy az Antarktiszon nem lehet szemetelni. Semmit, még a saját „megtermelt salakanyagát” sem hagyhatta ott, miután elvégezte a dolgát. Ezért a kerékpár után egy utánfutót húzott, amin a kommunikációhoz szükséges gépek, a ruhái, az ételei, a sátra és szemete kapott helyet.


Doug menetfelszerelése

Hogy pontosan mi történt vele, arról Doug így beszélt:



– Kicsit csalódott vagyok, mert eredetileg 200 négyzetkilométernyit területet akartam bejárni, de kifogtam egy óriási hóvihart, így napokig a sátramban vesztegeltem, ráadásul leesett 32 cm hó, amiben nagyon nehéz volt tekerni. Meg kellett várnom, míg a szél elfújja a hó egy részét. Az Antarktisz nagyon barátságtalan tud lenni, és nagyon kell figyelni a természet szavára. Tisztelned kell a természeti erőket és tudnod kell értelmezni az időjárást. A hóvihar ellenére sikerült persze letesztelnem a jégbiciklit, és valóban háromszor gyorsabban lehet vele haladni, mint a síléceken. Ha jó az idő, mindenképpen a biciklit ajánlom.



– Mesélnél nekünk a felszerelésedről?



– Mivel a North Face az egyik szponzorom, a ruháimat ők biztosítják. Talán nem is gondolnátok, de még a –20 C fokban is izzadtam rendesen a tekerés közben, mivel nehéz volt haladni a nagy hóban. Ilyenkor jól jön a goretex anyag, és persze nagyon figyelni kell arra, hogy amikor megáll az ember, gyorsan dobálja magára a kabátot, mert az Antarktiszon megfázni öngyilkosság. Az ennivaló dolgában már volt tapasztalatom, mivel ez volt a kilencedik antarktiszi expedicióm. Magvakat, energiaszeleteket, és csokoládét ettem főleg. Napi öt liter vizet olvasztottam hóból, néha beleszórtam egy kis instant levest.



– A website-odon minden nap meg lehetett hallgatni audio formátumban a napi jelentésedet. Ehhez persze valóban high-tech felszerelésre volt szükséged ott a világ végén.


Doug és a sarkvidéki technika

– A www.iceaxe.tv website-ot 1999-ben hoztuk létre, azóta minden expedíciómról küldtem hangjelentést. PDA-t, laptopot és egy műholdas kommunikációra alkalmas mobilt használtam. Nagy álmom, hogy egy-két éven belül ne csak hanganyagot tudjak küldeni, hanem élő videostream-et is. A tervek szerint sisakra szerelhető kamerát fogunk használni, na meg pulzusmérőket. Így tényleg olyan érzésük lesz az oldalra látogatóknak, mintha ott lennének velünk.



Ez persze őrült drága, és egyelőre leginkább a saját zsebemből fizetem, de nagyon fontos számomra az internet, és persze az sem mellékes, hogy az utóbbi évben több mint egy millióan nézték meg az oldalunkat.





– Többször említetted, hogy már szinte visszajáró vendég vagy az Antarktiszon. Melyik volt a legemlékezetesebb utad?


Antarktiszi tömeg

– Eddig kilencszer jártam az Antarktiszon. Ez tényleg a Föld legutolsó része, ahol még felfedezésre váró területek vannak. Imádok hegyet mászni és snowboardozni, és az Antarktiszon rengeteg olyan csúcs van, ahol még senki sem járt. Óriási érzés olyan lejtőkön lecsúszni, ahol még soha nem járt senki. A kontinens szélén szinte a vízből nőnek ki a hegyek. A legemlékezetesebb talán az első utam volt, 1999-ben, amikor hat síelővel és snowboardossal felmentünk a kontinens legmagasabb csúcsára, a Vinson Massif-ra, 4897 m magasra. Akkor estem bele az Antarktiszba. Ahányszor csak arra járok, mindig új ötletek születnek bennem, szerintem sohasem fogok beleunni. Már alig várom, hogy jövőre újra visszamenjek.



– Már össze is állt benned a következő út terve?



– Szeretnék egyedül, segítség nélkül a kontinens szélétől eljutni a földrajzi déli sarkra. Ez közel 1200 km. Számításaim szerint, és persze ha az időjárás is úgy akarja, 22-26 nap alatt megtehető az út kerékpárral. Talán idén novemberben, amikor az ottani nyár elkezdődik, sikerül eljutnom, esetleg 2004 novemberében. Sok függ attól, hogy sikerül-e elég pénzt összeszedni. Az viszont már biztos, hogy idén ősszel viszek egy csoportot egy jégkerékpáros expedícióra. Ennek költsége 15 ezer dollár, de ebben benne van a kerékpár is, amit persze megtarthatnak az utasok. Emellett a tervek szerint májusban Grönlandra megyek snowboardosokkal egy snowboard expedícióra. Most épp azt szervezzük.


Magyarországról az Antarktiszra
Koncz Ákos hegymászót, az Antarktisz szerelmesét arról kérdeztük, hogy Magyarországról hogyan juthatnak el a kalandvágyók a leghidegebb kontinensre. “Luxusutakat szerveznek a kontinens szélére, ezekkel viszont nem lehet beljebb eljutni. Az, hogy valakit menetrenden kívül elvigyenek, rendkívül drága. Az expedíciókhoz pedig biztosítani kell a mentőcsapatot is. Valaki minél beljebb kerül bajba, annál nehezebb kimenteni. A helikopterek motorját állandóan hergelni kell a nagy hideg miatt. És persze több részletben tudja a helikopter is megtenni az utat, hisz egy gép sem tud több ezer km-t egy részletben átrepülni. Ha valaki nagy bajba kerül, persze segítenek rajta, ha épp van arra valaki, de ilyenkor nagyon megkérik a segítség árát.”



“Jelenleg Nagy Balázsékról tudok, ők képviselik hazánkat lent délen. Ő azonban meteorológusok. Ők egy kutatóbázison tartózkodnak, nem expedíción vesznek részt. Magyar Amundsenek nem nagyon vannak, mivel rettentően drága egy ilyen út, szponzort pedig nagyon nehéz találni.”

A cikkben szereplő fotókat Doug Stoup bocsátotta az extrem.hu rendelkezésére.

Comments

comments