Adámy István. Pontosabban Shihan Adámy István. Hét danos kyokushin karate nagymester. Nála senkit nem jegyeznek magasabban a magyar karatésok közül. Két könyvet írt, a karate alapjairól szóló, 1985-ös kiadvány 60 ezer példányban fogyott el. Ő a Megszállottak Klubja ügyvezető alelnöke, összefogója, lelke. Mert a ridegnek tűnő külső ellenére bizony hatalmas lelke van.
 “Meg tudom védeni magam”  |
Szemtől szemben meg tudom védeni magam
– Mondja, szokott félni? Például este, az utcán.
– Nem. Nincs értelme.
– Verték már meg valaha is?
– Persze, gyerekkoromban előfordult egy-egy alkalommal. Én voltam a tornasorban a legkisebb, és ugyan nem voltam verekedős gyerek, de ha nagyon felpiszkáltak, akkor nekimentem a legnagyobbnak is, és felborítottam. Jó, a végén persze nem mindig én jöttem ki jobban az esetből.
– Most nem tűnik alacsonynak.
– Gyerekként az voltam a többiek között. Meg vékony. Amíg nyolc éves koromban ki nem vették a torokmandulámat, alig ettem, mert mindig fájt a torkom, ezért nem is híztam meg. Később aztán összeszedtem magam.
– Azért csak nem hagy nyugodni a gondolat. Szóval, miért nem fél? Ennyire biztos abban, hogy meg tudja védeni magát?
– Szemtől szemben meg tudom védeni magam, vagy legalábbis van esélyem arra. Viszont ha többen jönnek, vagy valaki hátulról támad, akkor sokkal kisebb a sansz. Ezért mondom, hogy nincs értelme félni. De látja, ön sem jól közelíti meg a kérdést.
A karate nem versenyekről szól
 A Mester, Masutatsu Oyama |
– Biztos voltam abban, hogy ezt mondja majd. De az átlagember számára az ilyesfajta sportban az, hogy valaki a legelismertebbnek számít, azt jelenti, hogy a legerősebb, a legelszántabb, akit nem lehet legyőzni, és emiatt volt bennem egyfajta kíváncsiság arról, hogy a hatalma, a tudása a hétköznapokon hogyan érvényesül. De persze azt is tudom, hogy a harcművészetek lényege nem a verekedés, hanem valami egészen más. Jól gondolom, ha életformáról, lételméleti alapvetésekről, szellemiségről beszélek önök kapcsán?
– Igen, a harcművészeteket ezek tartják életben.
– De azért vannak, ugye, versenyeik is. Számít, hogy itt ki a legjobb?
– Nem az számít, hogy a versenyen ki a legjobb. A karate nem versenyekről szól, nem az ott elért eredményekről. A verseny a karatés életében csupán egy állomás, ahol megmutathatja, hogy éppen hol tart, hogyan fejlődtek a képességei. De nem az a cél, hogy egy karatés világbajnokságot nyerjen.
Az emberré válásban óriási szerepe van a belső erőknek
 1986-ban a magyar női válogatott Adámy István vezetésével lett Eb-győztes |
– Hanem mi? Mi a cél?
– A cél az, hogy elkötelezett, nagy tudású, felkészült emberekké váljunk, akik nem csak hiszik, de tudják is, hogy az emberré válásban óriási szerepe van a belső erőknek. Mert a karate bennünk van. Egy idő után az ember késztetést érez arra, hogy amit tud, azt továbbadja a következő generációknak. Olyan ez, mint a család, ahol az apa tanítja a gyermekeit, azok pedig az övéiket, ezért a keleti harcművészetek mindig a családfa-struktúrában szerveződnek.
– Van önnek gyereke?
– Igen, egy lány és két fiú. A kisebbik fiam karatézik, de közvetlenül nem én edzem, velem csak alkalmanként dolgozik. Úgy látom, jó úton indult el.
– Ezt azért kérdeztem, mert így könnyebben lehet apja azoknak is, akiket nap, mint nap oktat.
– Mindent megtettem azért, hogy megszerezzem a tudást, és mindent megteszek azért, hogy azt jól át tudjam adni. Nagyon nagy baja a harcművészeteknek, hogy ma ugyan van sok jó edző, de Mester, az kevés van. Tényleg van olyan érzésem sokszor, hogy az apjuk vagyok a tanítványaimnak, és megpróbálok ezzel a felelősséggel közeledni hozzájuk. Amikor például a tanítványaim a fekete övért küzdenek és életük addigi legnagyobb fizikai és szellemi teljesítményét nyújtják, akkor bizony a végén mindig könnybe lábad a szemem az örömtől és a büszkeségtől.
A küzdelem a vizsgán egészen speciális
 Balra Jon Bluming, a Kyokushin európai vezetője, Adámy Mestere, aki a világon egyedülálló módon tíz dant szerzett judóban és karatéban is |
– Na, igen, a vizsgák. Ezek, gondolom, igen emelkedett hangulatú események.
– Ez így van, pedig nem egyszerű nap ez annak, aki vizsgázik.
– Hogyan zajlik le egy vizsga? Milyen „tételek” vannak?
– A vizsgák akkor következnek, amikor a vezető úgy látja, hogy tanítványa alkalmas a nagyobb feladatokra. A vizsgán technikai, erőnléti és szellemi feladatok vannak, és sok esetben írásbeli, elméleti vizsga is van.
– Hogyan kell elképzeli a vizsgát?
– A technikai részben alaptechnikákat, formagyakorlatokat kell bemutatni, az erőnlétnél olyan elemek vannak, mint például a fekvőtámasz, hiszen az erő nagyon fontos része a karaténak. A szellemi próba pedig maga a küzdelem.
– Abban mi a szellemi kihívás?
– A küzdelem a vizsgán egészen speciális. A vizsgázónak az első danért harminc, a másodikért negyven, a harmadikért ötven ellenféllel kell megküzdenie. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a vizsgázó egyperces küzdelmeket tud le mindig egy ellenféllel, de pihenő nélkül kezdődik a másik, vagyis gyakorlatilag folyamatosan fitt ellenfelekkel küzd. S hogy mitől szellemi próba ez? A fáradtság, a kín, a szenvedés, a megaláztatás érzésének a leküzdése miatt.
– És a düh, a gyűlölet?
– Olyan nincs, ezek a szavak majdhogynem ismeretlenek számunkra. Amikor a vizsgázó már fárad, akkor csak olyanokkal küzd, akik korábban átélték hasonló vizsgák megpróbáltatásait, tudják, hogy mit jelent a küzdelem, és bár hideg profizmussal használják ki a hibáit, vagyis megütik, megrúgják keményen, ami, védőfelszerelés ide vagy oda, fáj. Arra azonban vigyáznak, hogy olyan komoly sérülést ne okozzanak, ami megakadályozná őt a vizsgája végigküzdésében. Ebben a próbában egyébként a vizsgázó meg is éli a kyokushin hét alapelvének egyikét, az alázatosság igaz erényének tiszteletét.
A legfontosabb fogalom? A tisztelet és a fegyelem
 Az évszám 1985, ami törik, az jégtábla |
– Önnek sem lehetett egyszerű az útja a hetedik danig.
– Nem az út számít, hanem az, hogy az út hová vezet. Tizenhat éves koromig nagyon sok sportot kipróbáltam, vívtam, lőttem, tornáztam, kézilabdáztam, síztem, de a legjobban az anyai nagyapám késztetésére elkezdett judo tetszett. Ő vám-tiszt volt, és sokat mesélt azokról a keleti sportokról, amelyekkel őket edzették. Aztán tizenhat évesen kezembe került egy könyv, Galla Ferenc: Judo című írása, ami teljesen magával ragadott. Elkezdtem a judót és vele párhuzamosan a karate gyakorlását és szinte azonnal magával ragadott ez a világ. A legjobb az volt, hogy senki nem kötelezett a sportra, én azt mondom erről, hogy a döntés szabadsága. Ma is ezt követem. Ha például az edzésen odajön hozzám egy gyerek, és mondja, hogy Shihan, szeretnék leállni, akkor nem kötelezem, csak inspirálom a folytatásra. Tudom, vannak olyan sikerműhelyek, ahol az eredmény érdekében nem válogatnak az eszközökben, de ezzel kizsigerelik a tehetségeket, akik huszonéves korukra kiégnek, és sok esetben életre alkalmatlan felnőttek lesznek. Akik hozzánk kerülnek, azok egy idő után önmaguk által válnak elkötelezett emberekké.
– Mi a legfontosabb fogalom a karatéban?
– A legfontosabb fogalom? A tisztelet és a fegyelem. Egyik nincs a másik nélkül.
Mi ölni tanítunk
 Egy látványos formaelem |
– Nagyon sok olyan ismerősöm van, aki valamiféle küzdősportra vitte a gyermekét, mert szerinte olyan önfegyelmet tanul, ami egész életére nagy hatással lesz. Igaz ez a tézis?
– Erre mondanék egy példát. Az egyik iskolából egy tanár eljött hozzánk, hogy megnézzen egy gyereket, akit ő képtelen volt fegyelmezni. Aztán amikor meglátta az edzésen, akkor nem akart hinni a szemének. És ez nem a terem, az edző, vagy a társak hatása, hanem a karatéé.
– És ha valaki az edzésen tiszteletlen?
– Ilyen is akad olykor, de erre is megvannak a módszerek. Általában ez a gyerek a küzdelemben olyannal kerül szemben, aki tudja, mit kell tenni ilyen esetben és szabályosan, de alaposan elveri. Ám ez nagyon ritka eset. Viszont tény, hogy sok szülővel állok kapcsolatban, akik szerint a gyerekük alapvetően megváltozott a karate hatására. Pontosan ez az, ami miatt a küzdősportokat űzők a lehető legritkább esetben élnek vissza a tudásukkal, vagyis nem kezdenek verekedést. Az út, minél több időt tölt rajta az ember, determinál.
– Mi történik azzal, aki mégis verekedik?
– Annak nincs helye többé közöttünk. De nézzünk a tükörbe. Mi ölni tanítunk, hiszen a karate valódi harc. A háborúskodást viszont elvetjük. Ám vajon a háború megtapasztalása nélkül tud-e bárki is valóban pacifistává válni, vagy csak beszél róla? A küzdősportok a tiszta harcra nevelnek, ember ember ellen, ami háború kicsiben. De ezekben a kis háborúkban ki is éljük a militarizmusunkat. Így válunk igazi pacifistákká, az erőszak gyűlölőivé.
 Meg kell tanulni legyőzni a szenvedést, a kínt Adámy István fotóalbumából |
A küzdősportok nem sportot oktatnak
– Hányan karatéznak ma Magyarországon?
– Úgy hat-hétezerre tehető a számuk.
– Ma kormányzati harc dúl az erőszak, a drog és más bűnözések ellen, különböző nevelő célzatú sport és oktatási programokat terveznek a gyerekek számára sok-sok tízmillióért. Ugyanakkor itt van például a karate, és a többi küzdősport, amely önmaga elérhetné ezt a célt. Volt-e már valaha igazi egyeztetés arról küzdősport szakemberekkel, hogy a küzdősportok beépüljenek az iskola oktatási rendszerébe, és ott oktassanak fegyelmet, tiszteletet? Hiszen ma ezekre mindennél nagyobb szükség lenne a fiatalok között.
– Volt már ilyen egyeztetés a szövetségek között, de… A küzdősportok nem sportot oktatnak, annál sokkal többet. De ha valaki az ország sportvezetői közül nem ismeri fel ezen sportágak ifjúságnevelő erejét, nem ismeri fel a különbségeket, nem látja, hogy a hetvenvalahány sportág közül melyekkel érhetné el a legkönnyebben és a legolcsóbban a célját, hogy melyekkel lehet leghatékonyabban nevelni a fiatalokat, akkor nincs miről beszélni. Sajnos.
Egyszerűen csak kiugrottam a repülőgépből
|
– Milyen ma a fiatalság Magyarországon?
– Azt látom, hogy az elmúlt húsz-huszonöt évben negyven-ötven százalékkal puhányabbak lettek a fiatalok, sportra alkalmatlanabbak, mint a korábbi időszakban születettek. Ennek persze sok oka lehet, mint például a társadalom fejlődése, a táplálkozás minőségének romlása, a sok-sok ülésre csábító, elkényelmesítő foglalatosság. De persze őrültek mindig vannak, ezért létezhet a Megszállottak Klubja is. Én például pár évvel ezelőtt kezdtem el a lovas íjászatot, és tavaly ugrottam életemben először ejtőernyővel.
– És nem félt?
– Tudja, tudatosan kerestem magamban a félelmet, de hiába. Talán a korom miatt lehet. Egyszerűen csak kiugrottam a repülőgépből, és borzasztóan élveztem az életet…
