Áll a szerencsétlen gyerek bambán, fején egy szép érett alma, de ahelyett, hogy megenné, csak áll, és vár. Vele szemben a bátor apa, nyílpuska a kezében, vessző a helyén, ujj az íjon, feszít, céloz, lő – oda az alma. Szerencsére a magyar íjászsport ma ennél lényegesen ötletgazdagabb, színvonalasabb. És eredményesebb.
A sztori ismerős, bár régi, és tán nem is túl szerencsés párhuzam a mai íjászsport kapcsán, lévén Tell Vilmos számszeríjász volt, dehát… Őt talán csak Robin Hood szoríthatja meg a népszerűségi listán, bár kétségtelen, hogy Magyarországon Nagy Béla 1980-as olimpiai 5. helyezésével (ez a magyar íjászsport legjobb olimpiai eredménye) sokat lépett a legendák árnyéka felé.
Világbajnokok, Európa-bajnokok a „tegezben”
 Robin Hood feszíti a húrt  |
A kissé lírai, de jórészt értelmetlen bevezetőből kiderül: meglehetősen szélsőséges a magyar íjászsport megítélése.
Ennek egyik oka a viszonylagos titokzatossága – igen kevés információ lát napvilágot az amúgy több ezresre tehető íjásztársadalom életéről, pedig nemzetközileg is elismert eredményekkel nem áll szűken a sportág, lévén vannak világbajnokaink, Európa-bajnokaink. Vagyis nálunk az íjászkodás a köztudatban leginkább még mindig Tell Vilmos-élmény.
Pedig a Magyar Íjász Szövetség sokat tesz a sportág minél szélesebb körű megismertetéséért. És aki jobban megismerkedik a sport lényegével, az egészen különleges feelinggel, az szinte biztosan beleszeret.
– Ma ötszázötven versenyzőről tudunk, ennyien váltottak versenyengedélyt, de arról is van tudomásunk, hogy ennél lényegesen többen, több ezren íjászkodnak rendszeresen – nyilatkozta az extrem.hu kérdésére Balsay József, a szövetség főtitkára. – Nemzetközi eredményeink elsősorban azokban a szakágakban vannak, amelyek nem szerepelnek az olimpián, vannak Eb és vb-győzteseink, bár 1980-ban, Moszkvában Nagy Béla ötödik lett.
A szakágak
 Egy profi íj milliókat ér |
Öt különféle íjászatot tartanak számon, de mindegyik elsősorban a szabadban űzhető.
A terepíjászat, a vadászíjászat és a futásíjászat erdőben, a történelmi íjászat különböző, a történelmi koroknak megfelelő helyszíneken, a pálya/teremíjászat sík területen (vagy teremben) zajlik – utóbbi az olimpiai versenyszám. Itt egy 90 méterre lévő, 12 centis céltáblát kell eltalálni a vesszővel.
Létezik a lovasíjászat nevű szakág is, bár ezt a szövetség központilag nem koordinálja.
– Az íjász szövetség sajnos központilag kevés támogatást kap, így a versenyzők jórészt a saját pénzükből fedezik a költségeiket – mondta Balsay József. – A lovasíjászat pedig egészen extrém módon drága sport, így ezt csak a klubok szervezik. Ha valaki olcsó felszereléseket vásárolva íjászkodik, akkor úgy három, négyszázezer forintból kijöhet, de mondjuk egy nemzetközi versenyre már jó eszközök kellenek, egy ilyen felszerelés belekerül úgy kétmillióba.
 Neki is a vérében van, csak a karóra zavaró kicsit |
Merthogy ha csak abból indulunk ki, hogy a versenyeken használt, karbonból, alumíniumból és más űranyagból készül vessző darabja húszezer forint, akkor könnyen elképzelhető, hogy egy penge íj mibe fáj…
A magyar férfiak vérében van a nyilazás
Szár Károly tizenöt éve szervez íjászversenyeket Nógrád megyében, így meglehetősen nagy tapasztalattal rendelkezik a sportág kapcsán. Igaz, ő a szittya magyarság bennünk szunnyadó emlékeire alapoz. Mert, mint mondja, a szittya magyarság bennünk szunnyad.
– Össze nem tudnám számolni, hogy olyan esettel találkoztam, amikor egy ember eljött hozzánk, megnézte a versenyt, megfogta az íjat, aztán egész egyszerűen képtelen volt letenni – mesélte Szár Károly, aki a vadászíjászat nagymestere, és maga is készít íjakat. – Hamarosan beszerezte a szükséges felszerelést, és vagy versenyekre kezdett járni, vagy otthon, a kert végében lövöldöz azóta is. Egészen biztos vagyok abban, hogy a magyar férfiak vérében benne van az íjászat.
Ámor nyila talált – de Szilvia visszalőtt
 Balról az első Kőszegi Szilvia |
A fiúk férfivá válásának egyik állomása az íjfaragás, a húrfeszítés, a vesszőkeresés – a nagy Winetoo, kissé távolabbi időket idézve Attila tanítványai vagyunk mind. De hogy a lányokat is megérintette az íjászat…
– Először 1984-ben találkoztam ezzel a sporttal, és nem is önszántamból – mesélte Kőszegi Szilvia, aki jelenleg is versenyszerűen íjászkodik. – Sportiskolába jártam, és kötelező volt valamelyik klubban versenyszerűen sportolni. Kajakoztam és kézilabdáztam, ami akkor elegendő volt. De később a kajakozást abbahagytam, így másik sportot kellett keresnem. A szüleim a Malév alkalmazottai voltak, és azt mondták, hogy igazoljak az akkor nagy klubnak számító Malévba. Ott működött egy íjász szakosztály, amit azért ajánlottak, mert íjászként sokat lehet utazni, keveset kell edzeni és mellette marad idő a tanulásra.
– És mindez bejött? Tényleg sokat lehet utazni az íjászat kapcsán?
– Korábban sokat utaztunk, de amióta a klub már nem számít nagynak, azóta természetesen az utazások is megszűntek.
 Könnyű eltalálni? |
Rambo követői
– De mivel ma is íjászkodik, nyílván nem bánta meg azt, hogy az íjászatot választotta.
– Nem bizony, hiszen szerelmes vagyok ebbe a sportba. Ugyan vannak olyan szakágak, amelyeket teremben is lehet űzni, de például a terep-, vagy a vadászíjászat az erdőhöz kötődik. Sétálunk a fák között, meghatározott állomásokon célba lövünk állatfigurákra, vagy céltáblákra, gyönyörű a táj, fantasztikus a társaság, szóval… Óriási élmény.
– Ön milyen szakágban versenyez?
– Csigás íjász vagyok. Az íj végén van egy-egy csiga, ezen keresztül feszül meg a húr. Rambo lőtt ilyen íjjal.
Szilvia történetéhez egy adalék: a barátja, valamint az öccse szintén íjász.
Vagyis ez a sport olyan lehet, mint az influenza. Gyorsan és észrevétlenül fertőz, biztos a hatása, és olykor lázzal jár. Versenylázzal. Ha pedig képes lenne olyan iramban lerohanni az országot, mint teszi azt az influenza, egészen bizonyos, hogy Robin Hood legendája elhomályosulna a magyar íjászok mellett.
Ám amíg ez megvalósul, marad az önfertőzés, vagyis fiúk, lányok: elő a vesszőkkel!
