A bázisugrás egyik lényeges eleme a magasság. A 48 éves orosz atléta ebből a szempontból (is) kiváló helyszínt választott világrekordjához. Ráadásul stílusos időpontban.
Valerij Rozov az elmúlt négy évben módszeresen készült mostani teljesítményére, s nem is hiába.
Az orosz sportoló 60 évvel a világ legmagasabb pontjának első hivatalos meghódítása után, a Mount Everestről, 7220 méterről vetette alá magát, hogy mókusruhájában 200 km/h-val száguldjon, és később – biztonsággal földet érve – elkönyvelje világrekordját.
“Gyakorlatilag hétezer és kétezer méterről ugyanolyan az elrugaszkodás. Csak a videón tűnik fel, hogy hosszab ideig zuhanok, mielőtt repülésre váltanék” – foglalta össze a lényeget, miután visszatért Moszkvába.
A “megszokott” útvonalon négy nap alatt ért fel az alaptáborból a 7220 méteren kiválasztott ugró-bázispontra. Az első sziklafal meglehetősen rövid. Rozovnak a ritka levegő miatt lényegesen tovább tartott, míg zuhanása repülésre váltott, így a kiugrás utáni szakasz volt a legkritikusabb.
Ezt követően Rozov kétszáz kilométer per órás sebességgel repült egy percen át az északi fal mentén, majd 5950 méteres magasságban landolt a Rongbuk gleccseren.
Mind technikáját, mind a szárnyas siklórepülős ruhát tökéletesítgette az elmúlt évek ugrásai alatt.
2009-ben Kamcsatkán egy működő vulkánba ugrott, 2010-ben a Déli-sarkon az Ulvetanna-csúcsról vetette le magát, 2012-ben pedig a Himalájában lévő Shivling-hegyről.
