Nagyon profi. Ahogy mozgott a Ferihegyen rájuk várók között, ahogy nyilatkozott, amiket mondott, amiről mesélt, ahogy mosolygott, ahogy gesztikulált – mind-mind arról árulkodott: Palik László igazán profi kommunikátor. És mivel sikerült befejeznie a 8552 kilométeres sivatagi versenyt, ráadásul a 128 induló közül 52.-ként, így immár az sem túlzás vele kapcsolatban, hogy sofőrként is profi.
 A kocsi, amikor tiszta és ép  |
“Minden napot ki kell használnunk”
– Hol van a kocsi?
– Ha minden jól megy, akkor hajón. Még indulás előtt kellett a járműveket behajózni, és várhatóan február elején kapjuk majd meg.
– Gondolom, olyan neked, mint a gyereked. Tényleg, ki a tulajdonosa? Te, vagy valamelyik szponzor?
– Nem, a kocsi az enyém.
– Azt tudod már, hogy mi lesz a sorsa?
– Persze. Azonnal szétszedjük, aztán megint összerakjuk. Vagyis felkészítjük a márciusban rajtoló újabb világkupa-futamra.
– Ez furcsa számomra. Azt gondoltam, hogy mivel ezt a kocsit az egész ország megismerte, és bizonyára rengetegen kíváncsiak is rá, most majd elindultok egy országjáró körútra, sok élménybeszámolóval, közönségtalálkozókkal.
– Erre nincs idő. Számunkra ugyanis újra kezdődik a szezon, és tényleg minden napot ki kell használnunk arra, hogy a következő versenyre újra kész legyen a kocsi és a csapat.
 A navigátor, Darázsi Gábor |
– Ha már a csapatról beszélsz, hányan vagytok? Hány ember tartozik a csapatba?
– Ugyan a versenyen csak Darázsi Gábor, Farkas Nándor és Szaller Zoltán ült kocsiba velem, utóbbi kettő a kamiont vezette, de a csapat tíz tagból áll.
“Elégedett vagyok”
– Aki figyelemmel kísérte a versenyről készített összefoglalókat, az láthatta, hogy igen sok támogatót sikerült a csapatod mellé állítani. S természetesen azzal is tisztában van mindenki, hogy ez jelentős anyagi hátteret feltételező verseny, vagyis bizonyára nem kis kockázatot vállaltak az érintett cégek. Milyenek az első visszajelzések? A szponzorok elégedettek az eredménnyel?
– Ha csak azt vesszük, hogy több szponzor képviselője, vezetője itt várt minket a repülőtéren, akkor azt mondom: elégedettek. Akik pedig nem tudtak kijönni, azokkal telefonon beszéltem, ők is büszkék voltak a közös üzleti vállalkozásunkra.
– És te elégedett vagy?
– Igen, elégedett vagyok, mert amikor tárgyaltunk a szponzorokkal, akkor az volt a cél, hogy a kocsi végig pályán legyen. Ezt teljesítettük, vagyis azt gondolom, hogy sikerült megfelelően kiszolgálnunk az üzleti partnereinket.
 A Ferihegyen Héder Barnával |
– A velük kötött szerződések a verseny végeztével lejártak?
– Nem, mert mindenkivel hosszú távú koncepció alapján tárgyaltunk.
– Akkor a Palik Dakar Team tovább él?
– Hajjaj, most él majd csak igazán.
“Jelentős összegekre van szükség”
– Mennyibe került a verseny? Mekkora volt a csapat költségvetése?
– Erre a kérdésre még soha nem válaszoltam, s azt is megmondom, miért. A szponzoraink nem csak ezt az egy versenyt támogatják, hiszen a Dakar Rally számunkra nem csak egy versenyt jelent. Több olyan viadalon elindultunk, amely felkészíthetett minket és a kocsit a Dakaron várható körülményekre. Azt azonban látni kell, hogy itt igen jelentős összegekre van szükség, s ezért tárgyaltunk jórészt piacvezető, multinacionális cégekkel.
 Itthon már csak az anyósülés jutott… |
– Egyáltalán milyen céllal indultál el a versenyen? Meghatároztad-e indulás előtt, hogy milyen helyezéssel lennél elégedett?
– Az volt a vágyam, hogy végigmenjek a pályán, és érjek célba. Persze tudtam azt is, hogy nem mindig csak rajtunk múlik majd a siker, de bíztam abban, hogy meg tudjuk csinálni. Igaz, miután kiesett a szervízkamionunk, nehezebb lett az életünk, de végül így is megvalósítottuk az elképzelésünket. Sőt… A dieselmotoros kocsik között mi lettünk a legjobbak, és az újonccsapatok közül is a mi értük el a legjobb eredményt. Szóval, igen elégedett vagyok, bár már a célba érkezést követő órákban hallottam olyan véleményekről, hogy ugyan, én szériakocsival is végigmentem volna. Én erre csak azt tudom mondani, hogy mindenki számára adott a lehetőség, meg kell próbálni.
“Nem hiszem, hogy az ellendrukkereimmel kellene foglalkoznom”
– Médiaszemélyiségként Magyarországon élsz, számíthattál arra, hogy nem csak olyanok lesznek majd ebben az országban, akik melletted állnak, hanem lesznek ellendrukkerek is.
– Persze, tudtam ezt előre, nem is ért meglepetés. De tudod… Amikor szombaton célba értünk, és már csak a vasárnapi díszmenet maradt hátra, olyan dolgot történt velünk, ami egészen elképesztő. Már láttuk a célt, és tudtuk, hogy ha oda elérünk, akkor minden rendben. Nyomtam a gázt, mint az őrült. Ahogy egyre közelebb értünk a célhoz, egy csomó fekete pont közeledett felénk az út mentén. Láttuk, hogy emberek, és amikor olyan közel értünk hozzájuk, hogy rendesen láttuk őket, kiderült, hogy egy csomó magyar volt az magyar zászlókat lengetve, és hihetetlenül szurkolva nekünk. Érted? Csak azért utaztak Sharm El Sheikbe, hogy mellettünk legyenek a célnál, és együtt ünnepeljenek velünk. Az olyan pillanat volt, amiért érdemes volt nekikezdeni az egésznek. Annyira meghatódtam, hogy a kocsiból sem tudtam kiszállni. Nagyon sokat kaptam azoktól az emberektől, úgyhogy nem hiszem, hogy az ellendrukkereimmel kellene foglalkoznom.
 Örök emlék |
“Azzal foglalkozhatok, ami a leginkább érdekel”
– Te sportriporter vagy, a Hungaroring Sport Rt. vezérigazgatója, és most már autóversenyző is. De melyik vagy igazán? Ki ma Palik László?
– Hogyan is tudnék én erre válaszolni? Hidd el, képtelen vagyok. Nem tudnám egyiket a másik elé helyezni, és azért rimánkodom, hogy a kislányom ne tegye fel nekem ugyanezt a kérdést, mert neki azért valamit csak mondanom kellene erre is. De tudod mit? Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindhárom esetben azzal foglalkozhatok, ami a leginkább érdekel, az autóversenyzéssel. Úgyhogy a kérdésedre a válaszom az: én Palik László vagyok, egy boldog ember.
(Fotók: www.extrem.hu, valamint www.palikdakarteam.hu)
