Tényleg létezik egy ember, aki három hónap alatt megevett egy biciklit, fogadásból felakasztotta magát, lyukas tüdővel bagózott az intenzív osztály vécéjében. Ő a Fakír, kevésbé ismert nevén Kónya István. Hát vele aztán zajlik az élet. De meddig? Életútinterjú, I.rész.
 Fakírvér-nyomás  |
Hogyan derült ki rólad, hogy “fakírképességeid” vannak?
– Gyerekkoromban véletlenül megszúrtam magam, és nem éreztem fájdalmat. Nyolc-kilenc évesen egyik órán fogtam egy kiegyenesített biztosítótűt, és átszúrtam a nyakamat. A tanárnő rosszul lett, elájult, engem meg vittek az igazgatóhoz. Ettől kezdve bővítettem az eszköztárat, mert láttam, hogy rémüldöznek az emberek. Később már hozzájutottam külföldi magazinokhoz, és abból vettem ötleteket. Nem találkoztam egyetlen fakírral sem, én magam találtam ki, hogy melyik ponton szúrjam át magam, és semmi problémám nem volt belőle. Néha egy kicsit kivérzett, de vérmérgezést soha nem kaptam. Aztán már olyanokat is megcsináltam, hogy leugrottam a 60 km/órával menő teherautóról. Össze-vissza törtem magam, lepedőben vittek haza, de másnap már mentem iskolába. Akkor 11 éves voltam .
De ekkor még nem fakírkodásnak gondoltad ezt az egészet.
– Persze, nem tudatosodott bennem, hogy én majd egyszer fakír leszek. Meg aztán ezt nem is lehet megtanulni, erre születni kell. Az, hogy megvágom a kezem, vagy átszúrom magam, és a seb sokkal gyorsabban regenerálódik, mint egy normális szervezetnél, adottság. Ezt sok gyakorlással odáig fejlesztettem, hogy műsor előtt már elég pár perc meditáció az öltözőben.
Hogyan meditálsz?
– Ilyenkor arra gondolok, hogy mit fogok az következő percekben csinálni. Aztán kiérek a színpadra, és ahogy meghallom az aláfestő zenét, szinte jön magától a produkció. Ilyenkor teljesen kikapcsolt állapotba kerülök. Ha most valaki hátulról megbökné a nyakamat, akkorát ugranék a fájdalomtól, hogy nem igaz. De ha én akarom, hogy ne fájjon, akkor a fájdalmat minimálisra tudom csökkenteni az akaraterőmmel
Azt az apróságot leszámítva, hogy biztosítótűket szurkáltál át a nyakadon, normális gyerekkorod volt?
– Normális, persze. Apukámat nem ismertem, anyám moziban volt pénztáros, takarítónő. Hárman voltunk testvérek, sokszor magunkra voltunk hagyva. Azokban az időkben azt csináltam, amit akartam, teljesen független gyerekkort éltem. Most sokkal magamra hagyottabb vagyok. De szeretetben soha nem volt hiány.
Mit szól a családod a fakírkodáshoz?
– A testvéreim nézni se tudják, amit csinálok, egyetlen egy műsoromat sem látták. Anyukámnak mikor vittem egy videofilmet az előadásról, hogy nézze meg, megpróbált a kezét a szeme elé téve bele-belenézni, de csak annyit mondott: Drága fiam! Azt a szép testedet szétszurkálod!
##XHang315?1##
 Koncentráció |
Tudtad az emberfeletti képességeidet a hétköznapi életben is hasznosítani?
– Nem nagyon. Inkább csak szórakoztattam az embereket. A Bátai Általános Iskolában a tízperces szünetben kifeküdtem az üvegcserepekre, aztán elköltöztem Bajára, ahol két évig egy autószerelő iskolába jártam. Ott meg brahiból kiszögeltettem magam a műhely ajtófélfájára. Később elkerültem roncsbúvárok mellé. 30 méter mélyen volt egy nagy roncs, és én fogadtam a többiekkel, hogy minden felszerelés nélkül lemászok a létrán, és felhozok egy marék homokot a fenékről. Azt mondták a búvárok, hogy ez lehetetlen, de én megcsináltam. Egy hónap szabadságot kaptam. Olyan is volt, hogy egy építőipari vállalatnál eldugult a csőhálózat, mert az árvíz bemosta az aknákba a homokot. Kötelet kötöttek a lábamra, beeresztettek a negyven centi széles aknába, és velem együtt húzták ki a homokot. Egyszer például fogadtam egy cimborával, hogy három hónap alatt megeszek egy biciklit.
##XHang315?2##
Megettem. Megemésztette a savam. Egy nőnek meg mondom, mutasd már, milyen órád van, azt puff, bekaptam, lenyeltem. Három napig jártam ágytálra, hogy hátha meglesz, de nem lett meg, a gyomrom szétmarta.
##XHang315?3##
Miket ettél még?
– Egyszer bementünk a kocsmába, kértünk egy kancsó bort hat pohárral. Kihozta a pincér, kérdezem tőle: így ahogy van mennyibe kerül az egész? Mondott egy összeget. Megittuk a bort, én meg megettem a kancsót, a poharakat meg a hamutartót. Egy alkalommal meg szalonnát sütöttünk parázson, a szalonna pedig beesett a tűzbe. És ahogy kaptam utána, nem a szalonnát fogtam meg, hanem egy parazsat. Mondom, ha már itt van, megeszem ezt.
##XHang315?4## ##XHang315?5##
Van olyan mutatvány, amitől tartasz?
– Megmondom őszintén, most a keresztre feszítéstől kicsit tartok. Annyi dolgot olvastam róla, hogy megzavart. Pedig kipróbáltam már ajtófélfán, mégis. Azt mondják, hogy három óra alatt a merevségtől a rekeszizmok begörcsölnek, ami fulladásos halálhoz vezet. Az pedig nem kivédhető. Ennél a produkciónál 70 százalékban biztos vagyok a dolgomban, de az a 30 százalék akkor is ott van a fejemben.
És az élet dolgai, amik nem mutatványok, nem rémítenek? Megélhetés, lakás… szerelem…
– Soha nem voltam szerelmes. Volt egy feleségem, két gyönyörű gyerekem van tőle. De soha a büdös életben nem voltam szerelmes belé. Azt éreztem, ha nincs ott, akkor hiányzik. Vagy ha valaki megtámadja, megvédem, ez egyértelmű. De ha megkérdeznék, kinek a kezét vágják le, az enyémet, vagy az övét, azt mondom: hát persze, hogy az övét. Szerelemről szó sincs.
És a barátok? Vezetsz egy kocsmát. Ott könnyen köttetnek nagy cimboraságok.
– Nincsenek barátaim. Én nem szeretek emberekkel kapcsolatot tartani. Egyszer-egyszer még elbeszélgetek valakivel, de hogy aztán ez valami folyamatos kapcsolat legyen, azt nem bírom. Én mindent egyedül szeretek csinálni. Egyedül mászkálni, nézegetni, mindent. Itt van a probléma. Még a kocsmám nyüzsgése is idegesít.
 A te egészségedre, Fakír! |
És az ital? Egy fakír hogy bírja a piát?
– Én nagyon bírom. Bármennyit megtudok inni, de ahhoz ki is kell józanodnom. Megiszok egy mennyiséget, mondjuk ötven kis mixert…
Az milyen?
– Vörösbor kólával. Mindig azt iszom, műsor előtt is, meg utána is, mindig. Miután ezt megittam, kijózanodom – az egy tíz perc meditáció –, és utána folytatom. De evés nélkül. Nem eszem, csak cigarettázom. Hogy legyen mit néznem. Szilveszterkor úgy van, hogy az egyik városban van két előadásom, utána átmegyek a másik városba, és ott is van kettő. Az összesen négy előadás, és ezalatt végig be vagyok rúgva.
Bicikli, pia, egyre megy? Jól bírja a gyomrod.
– Nincs gyomrom. Csak egy csonk van, a többit kidobták. Bár portás voltam huszonöt éve, és sajnos annyian jöttek, hogy fél tízkor már teltház volt. Szóval volt idegeskedés, a gyomorsavam meg termelődött – meg akkor már bent volt a bicikli is –, hogy szétmarta a gyomromat a sav, és az egészet ki kellett venni egy magánklinikán. Ez húsz éve volt.
Mi lesz a sorsa akkor annak, amit lenyelsz?
– Az a belekben pang. A kis csonkból továbbúszik a belekbe.
Miután kivették a gyomrod, nem gondolkoztál el azon, hogy abba kéne hagyni?
– Nem, egyáltalán nem. Semmit sem kell abbahagyni. Szerintem ezzel nyolcvan éves koromig elélek. A szervezetem regenerálódik, az akaraterőm a régi. Pedig már harminc éve csinálom ezt a fakírságot.
A II. rész: Aki fogadásból fel is akasztotta magát
