“A lassúságod most még nem gond, de a csúcstámadáskor ebből probléma lesz” – mondta Pemba Nuru, amikor átléptük a 7000 méteres magasságot. Serpám intelmével nem tudtam érdemben foglakozni. A 7100 méteren lévő 2-es tábor felé tartottunk, és én még soha nem voltam ilyen magasan… Exkluzív tudósítás Erőss Zsolt mellől, a Himalájából.
CSAPÓ 06 – Sztárserpával várják kalandoraink a lámát
CSAPÓ 05 – Erős menet után nepáli füstölt csülök
CSAPÓ 04 – "Légszomj" miatt vannak komoly gondban Erőss Zsolt filmesei
CSAPÓ 03 – Tudósítónk fejében acélkalapácsok kattognak 5200 méter magasan
CSAPÓ 02 – Már Tibetben vagyunk…
CSAPÓ 01 – Az első beszámoló Kathmanduból
CSAPÓ 00 – Mit keres az extrem.hu újságírója a Himalájában?
Az a helyzet, hogy kifejezetten jó éreztem magam ezen a magasságon is. Nem fájt a fejem – csak éppen csigatempóban mozogtam.
A magam részéről bevezettem a négy lépés programját: négy lépés, aztán négy mély levegő…
Hogy érzékeltessem a haladásom tempóját, ideírom: az utolsó 20 métert a táborig 5 perc alatt tettem meg. Tengerszinten ez nagyjából húsz másodperc, a ritka levegő viszont kiveszi az ember erejét.
"Mi itt maradtunk 6800-on, a két tábor közti platón" – jelezték rádión Erőss Zsolték.
Ezt az üzenetet már a 7100 méteren lévő táborban kaptam meg. Pemba Nuru és én jóval előbb indultunk az 1-es táborból, abban a reményben, hogy Horváth Tibi, Szlankó Zoli és Erőss Zsolt utolérnek minket.
Ők mindannyian "sportszerűen" másznak, maguk cipelik minden felszerelésüket. Én azért tudtam gyorsabban haladni, mert munkámat Pemba Nuru sztárserpa segíti.
Bár a hálózsákon kívül szinte semmit nem kellett cipelnem, mégis csak néhányszor vettem elő a kamerát. Ehhez is minden energiámra szükségem volt.
Zsolt, Tibi és Zoli azonban későn indultak, és nem volt idejük felküzdeni magukat a 2-es táborba…
"Vacakul aludtam, egész éjszaka forgolódtam" – mondtam a 2-es táborban töltött éjszaka után Pembának. Nevetve válaszolta, hogy ő sem aludt. Csakhogy ő bírja a körülményeket, én meg nem.
Úgy indult lefelé, mint egy nyúl, én csak szédelegtem utána.
Éjszaka 40 cm hó esett, így aztán lefelé sem volt egyszerű haladni. Az 1-es táborban összefutottunk Zsoltékkal, valamint Mécs Lacival, Wetzl Petivel és Gál Lacival.
A Cho Oyu csapat erős embere egyébként most Mécs Laci, ő van a legjobb formában. Zsolt erőnlétén látszik, hogy hónapokat töltött kórházban: a csonkja érzékeny, a 2-es tábor felállítására indult túrán alaposan feltörte.
A napokban rájár a rúd az expedícióra. Minden délután esik a hó és az időjárás-előrejelzés nem ígér javulást. Sőt szeptember 24. és 28. közt a mostaninál is rosszabb időnk lesz.
Nem tudunk érdemben mozogni. Ködben és hóesésben a kutyának sincs kedve mást csinálni, mint az alaptáborban lévő közösségi sátorban ücsörögni.
Normális esetben a monszun szeptember közepére véget ér, most viszont valami időjárási anomália miatt a nedves légtömegek átbuknak a Himalája gerincén, és párás hideg van a Cho Oyu északi oldalán.
Nem ígér sok jót, de nincs most energia erre gondolni…
