“Zsolt nagyon rendes gyerek volt – mesélte a büszke édesanya. – Mindenki szerény, engedelmes fiúként ismerte, de én az első perctől kezdve tudtam, hogy neki hite van, nagyon tudott hinni valamiben. Amióta hegyet mászik, természetesen nahyon féltjük őt, de ezt azért egy idő után meg lehet szokni. A tragédiákat viszont nem lehet megszokni, amikor megtudjuk, hogy valaki már nem jön vissza, akkor bizony zokogok én is, hiszen a sporttársai jó részét jól ismerem. Minden sportoló a csúcsteljesítményért küzd, mindenki a csúcsra szeretne érni a saját területén, és büszke vagyok arra, hogy a fiamnak ez sikerült.”
