Az Iditarod a világ leghíresebb kutyaszánhúzó versenye. A résztvevők 12 kutyás fogatokkal tesznek meg 1800 kilométert Alaszkában.
  |
Ekkor éppen aranyláz tombolt Alaszkában, és Iditarod városa ellátóközpontként üzemelt a tengerpart és az aranyásó-telepek között.
Odafele ennivalót, ruhát és leveleket szállítottak a munkásoknak, visszafelé pedig aranyat a nagyvilágnak.
1925-ben Nome városában, az egyik aranyásó-terepen torokgyíkjárvány tört ki, az oltóanyagot pedig Iditarodból kellett volna elszállítani.
Viszont abban az évben nagyon kemény volt a tél. Végül azt találták ki, hogy a legjobb kutyaszánosok fölpakolják az oltóanyagot, és nyolc nap alatt lenyomják a 1100 mérföldes távot.
1967-ben rendezték az 1925-ös hősök emlékére az első versenyt. 1973-ban növelték meg a távot az Anchorage-Nome közöttire.
Idén az Északi Útvonalon halad a verseny, összesen 1151 mérföldet (1841 km-t) kell megtenniük Nome-ig, ami alatt 26 ellenőrzőpontot kell érinteniük.
A ceremoniális startot minden évben Anchorage-ban tartják.
Mára ez óriási médiaeseménnyé vált, tévések helikopterei köröznek a város felett, ezrek állnak sorfalat az első kilométereken. A városnak a rajt lebonyolítása mintegy 12,5 millió forintos kiadást jelent, viszont a versenyhez kapcsolódó turizmus gazdasági hozamát 1 milliárd forintra becsülik.
Idén 71-en vágnak neki a távnak, köztük 12 nő.
A résztvevők többsége kanadai és alaszkai, de a mezőnyben van néhány olasz, német és norvég “hajtó” is.
Pár évvel ezelőtt az állatvédők nagyszabású tüntetéseket tartottak, azt bizonygatva, hogy állatkínzás a kutyákat több mint 1500 km-es futásra kényszeríteni.
Mára ezek a hangok lehalkultak.
Főleg, mivel a hajtók egyszerűen leidiótázták az állatvédőket, mondván: egyetlen kutyát sem lehet arra kényszeríteni, hogy fusson.
Legfeljebb a szán után vonszolhatnák őket, amivel persze nem haladnának.
Ezeket a kutyákat erre képzik ki, a napi tréningadagjukat teljesítik, másrészt a hajtójuk iránti szeretet vezeti őket.
Ettől különlegesek a kutyaszánhajtó versenyek. Ha valaki túlhajtja a kutyáit, azon egyszerűen bosszút állnak az állatai. Így járt 2002 egyik újonca, Ellen Halverson.
A táv harmadánál a kutyái úgy döntöttek: nekik ennyi elég volt.
Ellen letáborozott, megetette őket, aludtak egyet, majd a hajtójuknak sikerült 22 óra alatt eljutnia velük a 30 km-re lévő ellenőrzőpontig.
Ott aztán már nógathatta, fenyegethette, becézgethette őket, egyszerűen nem voltak hajlandóak továbbmenni, így Ellen feladta a versenyt…
