Tükörsima jégen, szikrázó napsütésben száguldani a széllel szabadon, félelem és fék nélkül. Kipróbálnád? Az nem lesz könnyű. Kell hozzá pár dolog.
 A vezetőfülke belülről  |
“A jármű teste olyan, mint egy jobb formájú koporsó” – mondja Csernusi Gábor. Amúgy halál vidám ez a sport, hiszen ki ne szeretne csúszkálni a jégen, különféle járműveket eszkábálni, vitorlázni, például.
A Magyar Vitorlázók Szövetségében a technikai bizottságot vezető, a jégvitorlázókat is irányító szakember megjegyzése persze nem jelent semmi mást, mint azt, hogy a jégvitorlások általában fekve közlekednek a járművükben, annak teste nem készülhet más anyagból, csak fából. Ezzel együtt a sportág nem új nálunk, csak az utóbbi években tetszhalott volt.
Újjáéledt jéglovagok
A Balatont, a Velencei tavat úgy húsz, harminc évvel ezelőtt heves jégvitorlás élet (is) jellemezte. Akkor még masszív jég borította minden évben (megbízhatóan) a tavat, ez pedig remek terep a jégvitorlásoknak.
 Nem könnyű talpon maradni |
Aztán jött az enyhülés, ami gyakorlatilag eltűntnek nyilváníttatta a magyar jégvitorlázást, hogy az utóbbi évek zordabb telei felélesszék a tóba olvadt múltat… Két évvel ezelőtt vagy harminc versenyző indult az újkori sportágtörténet első bajnokságán.
– A test alá mostanában három korcsolyát szerelnek, a legjobb megoldásnak az tűnik, hogy hátul van két, elöl pedig egy él, utóbbi a kormányozható – mesélte Csernusi úr. – A nemzetközi szövetség szabályai szerint a test csak fából készülhet, persze egyes helyeken megengedett az üvegszálas erősítés. A divatosabb anyagokat, mint például a karbon, az árbocnál használják. Ennek az a sajátossága, hogy rendkívül könnyű, ami nagyon fontos szempont, ugyanakkor roppant rugalmas, így amikor a szél megfújja a szintén meghatározott méretű vitorlát, az árboc szinte meglendíti a könnyű, hatvan-hetven kilós szerkezetet.
 A láb nem fékez, kormányoz |
Féktelen rohanás
És ekkor kezdődik az igazi élmény, a száguldás. A három pengén suhanó szerkezet olykor 140-150 kilométeres sebességre is képes, a magyarországi rekord 157 kilométer, ezt egyszer a Fertő tavon, profi körülmények között mérték – más kérdés, hogy gyorsan megállni lehetetlen. Fékre, vagy valamiféle lassító szerkezetre senki nem pazarolja az energiát, így a száguldásnak akkor van vége, ha a súrlódás miatt leáll a vitorlás (felborul netán), vagy szembe jön a part, vagy hirtelen elolvad a jég…
– A nagy sebesség miatt a versenyeknek sokkal szigorúbb szabályai vannak, mint a vízi vitorlázásnak – folytatta Csernusi úr. – Nem lehet például túl közel menni a hajóhoz egy másikkal, nem lehet elévágni, a bójákat csak meghatározott módon lehet kerülni, szóval óriási fegyelemre van szükség, hiszen a nagy sebességnél könnyen előfordulhatna baleset. És érthető okokból nem az sérülne, aki a hajóban ül, hanem akin az átmegy… Nagyon kell tudni irányítani a vitorlást. Ez a magyarázata annak, hogy nincs, aki kölcsön adná a járművét valakinek, aki egy körre kéri, kipróbálni.
Hajók milliókért
 Nagyszerű élmény |
A megfontoltság ugyanakkor nem megfelelő magyarázat a nyolcvan regisztrált jégvitorlázó átlagéletkorára. A rendre negyvenes éveiben járó sportemberek ugyanis gyermekkorukból még emlékeztek a sportágra, volt tapasztalatuk benne, és ami lényeges: volt jégvitorlásuk.
Ma már több fiatal is érdeklődik a jégen száguldó vitorlások láttán, és amint elkészülnek a gyerekek számára méretezett járművek, indulhat az oktatás.
A nemzetközi szövetség (ennek már Magyarország is tagja) egy idényben több különböző versenyt rendez a DN osztályban (ez az elfogadott versenyosztály, ezt használják itthon is). Itt megjelennek a sportág menői, akik általában az északi országokból érkeznek forintban számolva milliós összegért épített cuccukkal.
 Pengén siklik a vitorlás |
Telefon nélkül nincs verseny
Magyarországon ugyanakkor az enyhe és kiszámíthatatlan telek miatt nagy kitartásra van szüksége annak, aki erre a sportra adja a fejét. Ugyanis előfordult olyan eset példaképpen, amikor a Balatonra kiírt versenyt hitelen át kellett költöztetni mondjuk a Velencei tóra, mert ott alkalmas volt a jég. Ez egyébként roppant sérülékeny velejárója a jégvitorlázásnak, és nem csak a beszakadás miatt. Ha hó esik a jégfelületre, vagy eső, vagy bordásan fagy meg, akkor a vitorlázás elmarad.
– Egy ilyen vitorlás hatvan-hetven kilós, szétszedve pedig könnyedén elfér egy átlagos személykocsi tetőcsomagtartóján – mondja Csernusi úr. – Így a verseny napjának reggelén egy körtelefonnal gyorsan tudatjuk, hogy hol lesz a verseny, a versenyzők oda indulnak el.
Hiába no, kis ország vagyunk…
