Kötelező alapszabály: ne ess el a bringáddal egy downhillversenyen! A nagy sebesség, a köves, sziklás terep miatt súlyosan sérülhet a karod, a lábad, a vállad és a zsebed. Utóbbi fájhat a legjobban, lévén egy kerékpár belekerülhet 1-1,5 millió forintba is.
 Gyökerek is nehezítik a versenyzők életét  |
Alap a jó felszerelés
Ahhoz, hogy nekiláss a downhillezésnek, nem elég elővenni otthon a szeneskamrából mondjuk a Szputnyik márkájú orosz félverseny kerékpárt, aminek olyan konokul hajlik a kormánya, és a fater amúgy nagyon masszív, vázas Csepele sem éppen büfé. Ide speciális cucc kell. Annak viszont ára van.
Egy jobb villa 420 ezer, a tárcsafék darabja minimum 50 ezer (ebből, ügye, kettő kell), a váz úgy 200 ezer, a hajtókar szintén 50 ezer forint, és a kormány is benne van úgy 30 ezerben. Már millió felé jársz, és akkor még nincs kerék, gumi, váltómű, nyereg, vagy az egyébként elmaradhatatlan teleszkóp.
Az ár-élményarány ugyanakkor ebben a sportban sem tömegtaszító, sőt. Magyarországon folyamatosan nő a versenyzők száma, igaz, elsősorban azoké, akik nem hivatalos versenyeken, nem a szövetség által szervezett fordulókon, hanem amolyan szabad stílusban, haverokkal, baráti társaságokban tekernek. A regisztrált downhillesek száma meghaladja az ezret, a hivatalos versenyeken is legalább 150 versenyző áll rajthoz, de ebből profi módon csak páran élnek meg.
Keresni csak külföldön lehet
Mint például Bóér “Indián” Júlia, aki tizenkétszeres magyar bajnok, négyszer nyert világjátékokat, és volt már osztrák kupagyőztes is.
 Egy sportág tele élménnyel |
– Itthon nincsenek komoly pénzdíjak a versenyeken, külföldön viszont lehet némi pénzt keresni – mondja Indián, akit egyrészt a kerékpárosok így szólítanak, másrészt ő maga is ragaszkodik a művésznevéhez. – Amúgy ez is a tehetősebbek sportja, hiszen a normális felszerelés sokba kerül. Kint főleg a szlalom a népszerű, a hagyományos downhill, amelyen az idő az ellenfél, nem annyira látványos a közönség számára, így a szponzorok sem ezt támogatják elsősorban. A szlalomban azonban egy pályán, egymás mellől indul négy versenyző, és egymással küzdenek a győzelemért, még a lökdösődés is belefér, mozgalmasabb, nyilván élvezetesebb a nézőknek is. Rendeznek egyébként havas pályán is versenyeket, ezeknek igazán jó bulihangulata van, így ha tehetem, elindulok én is pár ilyenen, ha nincsenek túl messze.
 Védőfelszerelés nélkül egy métert se! |
Sokszor életveszélyben
A pálya persze a legritkábban vezet kellemes, lankás, egyenes hegyi úton, sokkal inkább sziklás, köves erdőrészeken, mesterséges és természetes akadályok között, vízmosásokon át. Amitől viszont a downhill nem lesz biztonságosabb…
– A kezdők általában többet esnek, de kicsiket, azok viszont, akiknek jobban megy, ritkán borulnak, de akkor nagyon nagyot – vázolta a DH további ,,pozitívumait” Indián. – Nekem is voltak nagyobb sérüléseim, egyszer kificamodott a vállizületem, egyszer pedig elszakadt a bokaszalagom. Többek között a sérülésveszély miatt kell kötelezően védőfelszerelést használni, ami bukósisakból, gerinc-, váll-, könyök- és térdvédőből áll.
 Bravúr – képben |
Mi kell a DH-hoz?
Mindebből pedig az derül ki, hogy kizárólag csak az kezdjen neki a downhillezésnek, aki bírja a megpróbáltatásokat. Egyrészt elég tehetős ehhez a sporthoz, másrészt pedig nem fél a kisebb nagyobb sérülésektől. S hogy a Dowhill miért vonzó mondjuk egy fiatal, csinos hölgy számára?
– Azt hiszem, a pszichológiában ezt szenzoros élménykeresésnek hívják – ad meglepő választ Indián. – Vágyom a kihívásra, a feszültségre. Sok őrült sportot kipróbáltam, mielőtt a downhill mellett kötöttem ki. Egyszerűen akkor érzem jól magam, ha kétszáz fölött van a pulzusom…
