Az olasz Simone Moro és a kazah Denis Urubko február 9-én feljutottak a világ ötödik legmagasabb hegycsúcsára. Elesett az utolsó himalájai nyolcezres – minden hegyet meghódítottak már télen is.
”
 Denis Urubko a Makalu csúcsán  |
Moro és kazah társa, Denis Urubko február 9-én délután kettő körül érték el a világ ötödik legmagasabb hegycsúcsát, a 8485 méter magas Makalut.
Ezzel “elesett” az utolsó himalájai nyolcezres. Nem arról van szó, hogy ők mászták meg először a hegyet, ezt már 1955-ben megtette két francia.
Az olasz-kazah vegyes páros mégis elsőnek tudhatja magát: nekik sikerült először télen feljutniuk erre a csúcsra.
A Himalájában 29 éve érték el az első csúcsot télen, a Makalu volt az utolsó mászatlan hegy.
Versenyfutás
A Makalu éveken át mágnesként vonzotta a hegymászókat. Valóságos versenyfutás zajlott, de a téli megmászás olyan nagyágyúk nak sem sikerült, mint Reinhold Messner. A tiroli hegymászó volt az első ember, aki megmászta a föld 14 legmagasabb hegycsúcsát, valamint ő volt az első, aki palackozott oxigén használata nélkül érte el az Everestet.
Téli hegymászás: “lengyel sportág”
 Jerzy Kukuczka- a legjobb lengyel hegymászó még bélyegre is került |
1980. február 17-én két lengyel, Krzysztof Wielicki és Leszek Cichy érték el a 8848 méter magas csúcsot.
A két alpinistát nemzeti hőssé avatták – ekkor kezdődött a lengyel hegymászás nagy korszaka.
A lengyelek sorra szervezték az expedíciókat, állhatatos munkával hódították meg a csúcsokat.
Mindennek természetesen gazdasági oka volt. A nyolcvanas években a lengyel fizetések a szocialista táboron belül is rendkívül alacsonyak voltak. A sportot viszont minden erejével támogatta az állam. A hegymászóklubok tagjai utazhattak, amennyit csak akartak.
A lengyel alpinisták hamar rájöttek, hogy hazájuk különféle termékeit jutányos áron tudják értékesíteni a Himalájai régió országaiban. “Mindannyian csempészek voltunk. Mindenki hegymászó akart lenni, mert ez nagyon jó megélhetést jelentett” – vallotta be egy interjúban a lengyel hegymászás vezéralakja, Artur Hajzer.
A Magas Tátrában edződött hegymászók jól viselték a hideget, a sportágnak pedig eredményeket kellett felmutatni. Így lett a téli hegymászás sajátosan lengyel sportág. 1980 és ’89 között a lengyel hegymászók 7 nyolcezer méter feletti csúcsot hódítottak meg télen. A rendszerváltás aztán mindent fenekestől felfordított, a nagy iskola szétesett.
A Himalájában két csúcs maradt mászatlan télen: a Shihsa Pangma és a Makalu.
Nyár és tél a Himalájában
 -50 fok – no comment… |
Ami nyáron sétagalopp, az télen kőkemény erőpróba.
A hideg, a mély porhó és a csontig hatoló szél még a Magas Tátra csúcsainak megmászását is iszonyú nehézzé teszi.
A Himalája 8000 méter fölötti csúcsainak meghódítása nyáron (a pontosság kedvéért tavasszal és ősszel, itt akkor van szezon) sem sétagalopp.
Az erőfeszítés nagyjából ahhoz hasonlítható, mintha valaki másfél hónapon át minden nap lefutna egy maratoni távot lejtőn felfelé. Nyolcezer méteren a levegő oxigéntartalma alig harmada annak, amit az ember a tengerszinten megszokott.
Tíz lépés megtétele után az ember egy percet zihál.
Minden lélegzetvétel hasító fájdalommal jár, az evés kínszenvedés, az alvás nem pihentető. Télen ez az egész még sokkal rosszabb.
A viszonylag védett alaptáborban idén mínusz 30 fokot mértek, nagyobb magasságban nem ritka az 55 fokos hideg. Ehhez jön az orkánszerű szél.
“7200 méteren olyan szélviharba kerültünk, mintha másodpercenként húzna el mellettünk egy gyorsvonat” – írta Denis Urubko 2008 februárjában.
A kazah hegymászó egy évvel ezelőtt is nekiment a Makalunak, ám akkor nem sikerült elérni a csúcsot. Az expedíció tagjai reggelente mínusz 55 fokot mértek.
“A hátizsákom az egyik szélrohamban ballonként felfúvódott, felemelkedtem és nyolc méterrel arrébb értem földet. A szél egész egyszerűen felkapott a levegőbe.” – írja beszámolójában a tavalyi expedíció egyik tagja.
A kazahok az eset után úgy döntöttek, feladják a kísérletezést.
Simone and Co.
 Simone Moro – Mr. Winter Himalaya |
A 41 éves alpinista teljesítményei meglehetősen szigorúak.
Az utóbbi 16 évben összesen negyven expedíción vett részt.
Eddigi legnagyobb dobása a 8027 méter magas Sisha Pangma első téli megmászása 2005-ben, illetve az Everest traverz – Moro a hegy északi gerincén mászott fel és a déli gerincen jött le.
Hihetetlen teljesítményei ellenére mégsem kapta meg azokat szakmai elismeréseket, amiket sokkal kisebb eredményekért is kiosztanak. Mindennek az az oka, hogy Simone Moro nem könnyű pasas.
Kevés embert tűr meg maga mellett, azokat is csak akkor, ha elfogadják kizárólagos vezető szerepét. Morónak sok irigye van, mert a bergamoi olasz bámulatos ügyességgel menedzseli magát. Expedícióit szinte online közvetíti, aki a blogjára kattint minden nap talál egy bejegyzést vagy videóüzenetet.
 A nagy menetelés |
Moro két éven át sikertelenül próbálkozott a Karakoram hegységben lévő ( a Himalája nyugati, Pakisztánban lévő nyúlványa) Broad Peak téli meghódításával.
Tavaly megfogadta, hogy visszatér a hegyre, ám meggondolta magát, amikor megtudta, hogy a 2009-es szezonban mások is megpróbálkoznak ezzel a csúccsal. Új célt nézett ki magának, a Makalut.
Ez a hegy az egyik himalájai nagyvad. A világ ötödik legmagasabb hegycsúcsa lényegesen keményebb feladat, mint az Everest. Mert míg a legmagasabb csúcsra lényegében csak fel kell sétálni, addig a Makalura vezető út sziklafalakon, gerinceken és meredek jégfalakon vezet keresztül.
Ráadásul ez a hegy teljesen védtelen, a környezetében lévő csúcsok lényegesen alacsonyabbak, ezért viharok itt nagyon intenzívek (ezt a csúcsot 2008 tavaszán mászta meg Erőss Zsolt magyar hegymászó).
“Két nagyon fontos szabályt tarok szem előtt. Csak kis létszámú expedícióval mászom, ez az egyik. A másik, hogy csak a meteorológiai tél beállta után indulok és a tél vége előtt befejezem a mászást, máskülönben nem számít téli expedíciónak.” – részletezte hitvallását Moro.
Idei expedícióján a kazah erősember, Denis Urubko szedődött hozzá partnerként. Urubko tavaly már próbálkozott télen a Makaluval. A kazah alpinista eddigi legkomolyabb teljesítménye a világ második legmagasabb csúcsa, a K2. Expedíciója 2007 októberében érte el a csúcsot, ami szokatlanul kései időpont, már már a telet súrolja.
 Küzdenek a jet stream-el |
Az időjárás eben a műfajban a legfontosabb tényező, hiszen 160 kilométeres szélviharban még sík terepen is lehetetlen megmozdulni, hegyi terepen ez egyenlő a halállal.
A két hegymászó az expedíció megkezdése előtt hetekig tréningezett Nepálban, 4-5000 méteres tengerszint feletti magasságban szoktatták szervezetüket a magashegyi körülményekhez.
A mászást január elején kezdték. Több tonnányi felszerelésüket teherhordók cipelték az alaptáborba, de a hegyen már csak ketten voltak.
Szisztematikus munkával három tábort építettek ki, mindegyikben élelmiszert és a mászáshoz szükséges felszereléseket helyeztek el.
Február 7-én jó híreket kaptak, megkezdték a csúcstámadást.
Hit : a meteorológia élet és halál
 Simone a csúcson |
“Karl Gabl – meteorológus gurunk – jó időt jósol a következő napokra. Az előrejelzés pedig olyan, mint az Istenhit. Vagy hiszel benne vagy nem. Néha pont ez a hit a legveszélyesebb dolog egy hegymászó számára.” – osztja meg kételyeit az olasz hegymászó.
Az expedíciót az Innsbruck-i meteorológiai intézet munkatársa, Karl Gabl látta el információkkal.
Az osztrák guru számítása bejött. Simone Moro és Denis Urubko február 10-én kevéssel két óra előtt elérték a csúcsot. (Nem használtak oxigént – de ez ma már teljesen magától értődődő a himalájai mászásoknál).
“Most már csak a Karakoram 5 csúcsa maradt mászatlan télen – ezzel a mondattal búcsúzott rádióüzenetében Moro. A Himalája nyolcezres csúcsait mind meghódították télen, ám a hegységrendszer nyugati részén, a Karakoramban további öt nyolcezer méter feletti csúcsot találunk: K2, Nanga Parbat,Gashebrum I ill II, valamint a Broad Peak.
Ezek még “szüzek” a hideg évszakban, ugyanis a Karakoram a kontinentális éghajlati övben fekszik. Ez azt jelenti, hogy nyáron nagyon meleg van, télen pedig rettenetesen hideg. A körülmények jóval durvábbak, mint a monszun övbe tartozó Himalájában.
Csúcsforgalom
“Summer mountainclimbing is for ladys” – a nyári hegymászás hölgyeknek való mulatság jelentette ki az 1980-as évek közepén az egyik legnagyobb lengyel hegymászó, Tadeusz Piotrowski.
A sommás megjegyzés ma mindennél aktuálisabb.
Az egykor komoly feladatnak számító nyolcezer méter feletti csúcsokra ma pénzért gyakorlatilag bárkit felvisznek, főként amerikai milliomosokat.
Az Everest alaptábora ma már szinte város, kereskedőkkel, ügynökökkel, tolvajokkal és kínai katonákkal.
Egy-egy jobb napon annyian lépnek a csúcsra, mint ahányan a hetes buszon utaznak a délutáni csúcsforgalom idején. Az igazi kihívást kereső hegymászók alacsonyabb csúcsok sziklafalain küzdenek, vagy pedig abban az évszakban indulnak a hegyre, amikor nem kell sorban állni.
