Jennifer Figge útja közel egy hónapig tartott: január 12-én indult az Afrika nyugati partjainál fekvő Zöld-foki-szigetektől, majd megkezdte harcát a viharos tengerrel, a néha akár 9 méteresre is feltornyosuló hullámokkal.
  |
Figge korábban a Bahamákon akart partot érni, ám a kegyetlen időjárás miatt kénytelen volt Trinidad felé irányt változtatni, így végül február 5-én teljesítette be azt az álmot, amely először még a hatvanas években ötlött fel benne, amikor egy légörvénybe került transzatlanti járaton a rázós utazás hatására arról kezdett fantáziálni, hogy inkább felveszi a mentőmellényt, és az út hátralévő részét úszva teszi meg.
Ezt csak most tudta valóra váltani.
Egy hónapon át edzett lakóhelyén, a coloradói síparadicsomban, Aspenben egy nyitott medencében.
Útja során reggel hétkor kelt, tésztát és burgonyát evett, miközben csapatával az időjárási adatokat elemezte, majd vízbe ugrott, és órákig tempózott. Amikor a körülmények engedték, akkor akár egyhuzamban nyolc órát is.
Közben a csapat időnként energiaitalokat dobott be neki – feltéve, ha a víz nem volt túl haragos.
Ha magasak voltak a hullámok, akkor könnyűbúvárok szállították Figge-nek az innivalót.
 |
Számos vízi állattal találkozott, bálnákkal, delfinekkel és teknőssel, de szerencsére cápával nem.
Megérkezése után azt mondta az AP amerikai hírügynökségnek, hogy az egy hónap alatt sosem érzett félelmet.
