Az extrem.hu riportere Bevállaljuk! rovatunk következő kalandjáért összeszedte bátorságát, hogy magasabb szintre emelje vadvízi ismereteit, vagy ahogy a brossura hirdette: a gumi után beüljön egy keménybe. A különbség tényleg óriási.
 A brossura  |
Bár a vadvízi szezon véget ért, a megszállottaknak télen sem kell pihenniük. Vadvízi Túrázók Országos Egyesületének jóvoltából uszodai edzéseken sajátíthatják el a vadvízi kajakozás rejtelmeit és gyakorolhatnak hetente egyszer. Ebből persze mi sem maradhattunk ki.
Itt bizonyíthatsz:
A vadvízi kajak borulékonysága mellett a 6-8 személyes nagyraftokkal közlekedés sétahajókázásnak tűnhet. (Bevállaljuk! rovatunk Rafting kezdőknek
és Rafting haladóknak kalandjairól itt olvashatsz.)
A kétszemélyes trekekben (kisraftok) már jókat lehet borulni, az igazi élményt azonban mindenképpen az egyszemélyes kajakok nyújtják. Ezekben aztán tényleg csak a saját tudásodra és folyóismeretedre számíthatsz. Az élménnyel együtt azonban a technikai követelmények is nagyobbak: A nagyraftban szinte mindent a tapasztalt kormányos csinál az utasok helyett, a kisraftban is adott a lehetőség, hogy a társad hibázhasd a borulásokért, a kajakban viszont csak magadra számíthatsz.
A modern vadvízi túráztatásban ezért nem is szívesen adnak kajakot olyan kezébe, aki még sohasem próbálta, mivel megfelelő felkészültség nélkül a delikvens többet úszik a kajak és az evező után, mint amennyit a hajóban tölt. Ezért először tavakon vagy uszodában érdemes megismerkedni a kajakkal, irányításának trükkjeivel és legfontosabb technikai elemmel: az eszkimózással.
|
Budapesten egyedül az Újhegyi úti uszodában tartanak edzéseket, péntek esténként 9-től 11-ig. Az uszodába tömegközlekedéssel eljutni télvíz idején nem nagy élmény, és Kőbánya sem a Cote d‘Azur, de ha már rábeszéli magát az ember, hogy belevág, akkor nem hátrálhat meg. Az uszoda egész kulturált és ha már a medencénél van az ember és meglátja a vízben önfeledten pörgő, piruettező kajakosokat, akkor már úgysem fordul vissza.
Beülni sem egyszerű:
Mint minden új sportág előszöri kipróbálásánál – szaknyelven a szűzesség elvesztésénél – az egyik legnagyobb teher az, hogy esetlennek érzed magad.
 Ha a spitzdeck nem illeszkedik, a csónak lassan elmerül |
A profiknak könnyedén megy a spitzdeck felvétele, te meg azt sem tudod melyik végébe kell belebújni. A spitzdeck (hullámvédő vagy vízzáró takaró) feladata, hogy megakadályozza, hogy a víz a beszálló nyíláson keresztül bejusson a hajóba. Ha ez nincs jól rögzítve, a hullámok gyorsan megtöltik a kajak belsejét és az elmerül. (Lásd jobbra a képen.) Mivel a hullámvédő köténynek nem csak a beülőperemet, de a kajakos testét is jól illeszkedve kell körülzárnia, így azt szoknyaszerűen alakították ki, amit a kajakos először felhúz derékig, majd beül a hajóba és maga körül a beülőnyílás pereménél rögzíti a gumizott spitzdecket. Ez még boruláskor sem szabad, hogy elmozduljon, csak a lerántófület meghúzva bontható ki.
Megoldások borulásra:
Apropó borulás. Kajakozás közben a fejjel lefele fordulás nem a bénaság jele, hanem szinte természetes része a vadvízi közlekedésnek. Aki kajakozni akar, annak először azzal kell megbékélnie, hogy borulni fog. A kérdés csak az, hogy hogyan jut vissza felső helyzetbe. Erre két módszer van. Az egyik, ha az ember a víz alatt kibogozza magát a csónakból, és felúszik a felszínre, a másik pedig, ha a borult csónakot kiszállás nélkül vissza tudja fordítani. Ezt nevezik eszkimóorsónak, átfordulásnak is, de leggyakrabban eszkimózásként emlegetik.
Hogy mi a különbség? Ezt legjobban talán a magyar vadvízi kajakozás egyik apostola, Balogh József fogalmazta meg „A síkvízi alapoktól a vadvízi kajakozásig” című szakkönyvében: „Eszkimózás nélkül [a kajakos] kénytelen kiszállni, felmerülni, a csónaknál maradni, a lapátot tartani, kikötőhelyet találni, a csónakot a vízből kihúzni, kiüríteni, újra betenni, beszállni, spitzdecket zárni és végül újra elindulni”. Elég komplikált, nem igaz? Ezért találták ki az eszkimózást.
Az úszó-módszer:
 Az egyik módszer |
Így olvasva talán nem hangzik a legkellemesebb időtöltésnek, hogy az ember egy begumizott csónakból fejjel lefele lógjon a vízben. Mi van, ha nem tudom magam kiszabadítani? Mi van, ha elfogy a levegőm? A parton könnyű beparázni, de a trükk itt sem más, mint a többi sportágnál. Csak el kell hinni, hogy meg tudja csinálni az ember és le kell győzni az ismeretlentől való félelmet. Amikor az edzésen bejelentették, hogy beborítanak, a torkomban dobogott a szívem. Lelkemre kötötték, hogy mielőtt kirúgom magam, még nézzek is lent körül, tájékozódjak, nézzem meg, van-e csónak a közelben, hol a part, stb.
 Orrcsipesz az orron, evező a kézben, spitzdeck rögzítve |
Nehezen tudtam elképzelni, hogy minderre lesz időm, mikor még ki is kell szabadítanom magam fejjel lefele, a víz alatt. Mi vagyok én, delfin? Aztán a gyakorlatban bebizonyosodott, hogy nem is olyan nehéz ez. Viszont van egy aranyszabály: Ha kajakozásra adod a fejed, az első lépés az legyen, hogy veszel magadnak egy úszószemüveget és egy orrcsipeszt. Ha ezeken spórolsz, minden alkalommal tele megy az orrod meg a szemed vízzel, és oda a szórakozás. Ha ezekkel felszerelkezel, akkor lehet, hogy kevésbé mutatsz esztétikusan, de így akár kontaktlencsében is bevállalhatod az edzést.
Amikor már tudod kezelni az evezőt (vagyis evezés közben nem kacsázik össze-vissza a csónak), és borulás után az úszó módszerrel már ki tudod magad szabadítani, akkor jöhet az eszkimózás.
 Eszkimózást gyakorolva az edzésen |
Az eszkimók tudtak valamit:
Ennek technikáját az eszkimók már évszázad óta ismerik, az európaiak közül pedig egy osztráknak, bizonyos Pawlatának sikerült először végrehajtani, 1927-ben. Nincs benne semmi ördöngősség, csak rá kell érezni. Egy-két edzés alatt megtanulható, főleg mivel mára medencében tanulható módszert dolgoztak ki rá. A lényege az, hogy amikor az ember lefele lóg a csónakban, akkor először nem a fejét próbálja meg kidugni a túlélési ösztönének engedelmeskedve, hogy levegőt vegyen, hanem csípőből löki fel meg magát, úgy, hogy a térdével kitámaszt. Vagyis először a törzs fordul, és a fej bukkan fel legutoljára.
Azért jó uszodában gyakorolni, mivel bele lehet kapaszkodni a medence szélébe – sőt kell is. Így megvan az a biztonságérzet, hogy a kéz azért valami szilárd kapaszkodót talál, de gyakorlással így is rögzül a mozdulat. És pont ez az egyik legszebb az uszodai edzésben – a technika gyakorlásának lehetősége, profik felügyeletével. Az edzésen mindenki nagyon segítőkész, szinte kérés nélkül magyarázzák el akár tizedjére is, hogy hogyan tarts a lapátot, hogyan lökd fel magad.
 Egy profi kajakos a vadvízben |
A raftingtúrák egyik legnagyobb hiányossága, hogy a túl sok utas miatt a túravezetőknek nincs lehetőségük egyénileg foglalkozni résztvevőkkel, akik így sokszor rossz technikával lapátolnak, arról nem is beszélve, hogy nem ismerik fel a folyó veszélyeit a hullámok és a sziklák alakjáról. Mivel azonban a raftingtúrán ott vannak a túravezetők, akik kimentik a vízbe esetteket, a gyakorlatlan páciens sincs komoly veszélyben. Aki viszont kajakozni akar, annak szinte muszáj jó technikával evezni és kormányozni, mivel a kajak sokkal ingatagabb.
Ha a fent olvasottak nem rettentettek el, akkor fogj egy úszódreszt/nadrágot, egy úszószemüveget, szerezz be egy orrcsipeszt és gyere le az egyik edzésre.
