Egy angol börtönőr gyógyíthatatlan szembetegsége miatt lassanként megvakult. Mielőtt teljesen elveszette a látását, mennyasszonyával nekivágtak a világnak. Több extrém sportot próbált ki pár hét alatt, mint más egy életen át.
 Dean sandboardozás közben  |
Az extrém sportokat, legyenek azok téli vagy nyári kalandok, legtöbbször ultrafitt, fiatal adrenalinőrültekkel azonosítják. Hogy mennyire nincs így, mi sem bizonyítja jobban, mint Dean Dunbar esete. A harmincas éveinek elején rájó angol úriember történetére egy új-zélandi extrémsport oldalon bukkantunk.
Diagnózis: gyógyíthatatlan
Dean kilenc éves korában vette először észre, hogy romlik a látása, és ezek a szemüveg sem segített. Hosszasan vizsgálgatták, végül kiderítették, hogy gyógyíthatatlan betegsége (csap és pálcika distropia) következtében a szemének fényérzékeny sejtjei folyamatosan elhalnak. 28 éves korára már annyira leromlott a látása, hogy közölték vele: menthetetlenül megvakul, ideje, hogy elkezdje tanulni a Braille-olvasást és vegyen magának egy vakvezető kutyát.
Csak azt nem tudták pontosan, hogy mennyi időn belül következik ez be. Úgy érezte, muszáj minél többet látnia a világból, mielőtt teljesen elveszti a látását.
Szerelem első látásra?
Dean már súlyos szemproblémákkal küzdött, amikor 1998-ban a helyi újságban feladott egy társkereső hirdetést. Rhona, egy Exeterben praktizáló orvosnő válaszolt, és azonnal érezték, összeillenek. Egy év múlva, egy szikla tetején Dean megkérte kedvese kezét. Nem akartak egyetlen percet sem vesztegetni, nehogy túl késő legyen, ugyanis Dean már ekkor is csak foltokat látott. Mennyasszonyával elhalasztották tervezett esküvőjüket, felmondtak a munkahelyükön, eladták otthonaikat és az összegyűjt pénzből nekiindultak egy igazán extrém kalandnak:
Übereld, ha tudod:
 Dean bungee jumpingol |
Elrepültek Indiába, majd onnan Nepálba vezetett az útjuk. „Bemelegítésként” hét napig túráztak a Himalájában, egészen 4000 méter magasra mászva. Ezután résztvettek egy rafting expedícióba egy erős sodrású nepáli folyón. Deant az egyik szakaszon elragadta a sodrás, de nem ijedt meg, szinte vadvízi úszópózt vett fel. Később erről azt írta, hogy „még örültem is, hogy nem látom tisztán a mellettem elsuhanó sziklákat. Száz méterrel lejjebb szedtek ki a vízből”. Nepálból Thaiföldre repültek – csupán néhány órával azelőtt, hogy a nepáli királyi család nagy részét lemészárolták. Thaiföldön három napot töltöttek a dzsungelben, ahol meglepődve futottak össze az egy földijükkel.
Onnan Ausztráliába repültek, majd egy napos pihenés után továbbrepültek Új-Zélandra, hogy az extrém sportok mekkájában nyolc hétig pumpálják a szervezetüket adrenalinnal. Dean nem sokat tétlenkedett, egy 134 méter kanyon fölött kifeszített felvonóról megismerkedett a bungee jumping rejtelmeivel. „Természetesen nem láttam, hova ugrom, de a többi érzékszervem sokkal élesebben működött, ez sokat segített” – kommentálta később Dean. Mivel azonnal megtetszett neki, azóta 400 méter magasból Németországban már ugrott bungee-t egy helikopterből. (Rajta kívül ezt még vak ember nem nagyon próbálta.)
 Hydrospeeddel a vízesés aljában |
Ha már Új-Zélandon jártak, nem hagyhatták ki a vadvizeket. Dean az itthon hydrospeedként ismert félbevágott szörfhöz hasonló eszközön zúgott le egy folyón, több hét méteres vízesésen át. Aztán „lazításként” kajakoztak és snowboardoztak. A snowboardozáshoz Dean nyakába akasztottak egy szalagot, amire „Vak síelő” feliratot írtak, hogy a többi síelő időben kiderülhesse. Dean leginkább arra emlékszik a kalandból, hogy „teli volt buckával a lejtő és nem igazán tudtam, merre is megyek”.
Hogy feledje a bukkanókat, Dean felvitték egy kisgéppel, amivel akrobatamutatványokat mutattak be. „Persze a kilátást nem tudtam élvezni, de a bukfencek, csavarok hihetetlen hatással voltak a szervezetemre”.
Az új-zélandi kalandok után Tahiti felé vették az irányt – no de persze nem azért, hogy a tengerparton süttessék a hasukat, hanem, hogy ott mélytengeri búvárkodjanak. Az extrém sportok dél-amerikai fellegvárát, Chilét látogatták meg.
Amikor Deant megkérdezték, hogy mikor félt a legjobban, azt felelte, hogy „Sok mindent átéltünk, mégis akkor félek leginkább, amikor otthon Exeterben át kell kelnem az úttesten. Óriási volt a túra, főleg az, hogy napi 24 órában kedvesemmel, Rhonával lehettem. Nekünk ez volt az esküvő előtti nászutunk”.
 Dean a gépre kötözve |
Persze, amint várható volt, Dean hazaérkezésük után sem mondott le az extrém sportokról, bár mostanra teljesen megvakult. Egyik leghajmeresztőbb vállalkozásaként például úgy döntött, hogy összeköti a kellemeset a hasznossal, és egy brit vakokat támogató szervezet reklámozása céljából egy légibemutatón kikötette magát egy kismotoros gép tetejére, és így negyed órát utazott a levegőben. (Lásd jobbra a fotón.)
Kalandjairól egy remek weboldal is készült, a extremedreams.co.uk, ahol a Dean által kipróbált összes extrém sportról olvashattok egy-egy képes anyagot. (Innen valók a cikkben szereplő képek is.)
