Cikksorozatunkban leírjuk: hol érdemes falat mászni és hol nem. Első írásunkban a XI. kerületben lévő Mászóbirodalommal foglakozunk.
A falmászás a sziklamászás zárt termi, ha jobban tetszik: téliesített formája. Az egész azért jött létre, mert a mászók télen is edzeni akartak, ezért aztán házi sziklafalakat kezdtek felhúzni fűtött környezetben.
A műfalak közelebb hozták a mászást a nagy tömegekhez.
Budapesten öt nyilvános falmászó terem működik – sorozatunkban végigmegyünk mindegyiken.
 Industrial…  |
Nem vagyok kifejezetten finnyás, de ilyen helyet tényleg rég láttam.
A mellékhelységet sem én, sem a barátnőm nem vettük igénybe, mégpedig azért, mert ilyen szagot utoljára a Miskolci Egyetem egyik kollégiumában szagoltam, történetesen a kohómérnöki kar hajnalig taró rendezvénye után.
 Az ajtó a Mászóbirodalamt rejti. De leginkább egy koszfészket |
A Budafoki út 70-es szám egy gyártelep. Autóval a kapuba érve, egy sorompóval találtuk szemközt magunkat, amit a fülkében posztoló bácsi nem nyitott ki.
Ehelyett kijött és a körkörös mozdulatokkal próbálta jelezni, hogy eresszem le az ablakot.
A karjelzést a rendőröktől még csak-csak elfogadom, de ha valahová pénzt költeni megyek – mint vásárló – akkor elvárom, hogy egy picit udvariasabban kommunikáljanak az alkalmazottak.
Jusztse tekerem le az ablakot, megvárom amig a 60 éves bácsi felméri a helyzetet, és visszavesz a munkásőr attitűdből Megtudjuk, hogy a Mászóbirodalom vendégei nem parkolhatnak a gyártelep területén. Lerakjuk az autót a szomszédos pláza mellett, és gyalog közelítjük meg az objektumot. A gyártelep egyik csaronokába megyünk.
 A “Mászóbirodalom” |
A műfal sem csábító. A vasszerkezetre szerelt farost-lemezeken semmilyen bevonat, még festék sincs, ettől aztán a frekventált útvolakon simára van kopva.
Pont úgy néz ki, mintha az ördög hányta volna le fekete szurokkal.
Belépés után senki sem igazít útba, hogy hol találjuk a falmestert, az öltözőt, kinek kell fizetni – stb.
Végül saját kezdemélnyezésre felmászunk egy építkezéseken használatos vaslépcsőn és beleütközünk a hely egytlen alkalmazottjába.
Beszed tőlünk fejenként 1200 forint belépődíjat, és leküld az öltözőbe. A körülményeket látva inkáb a fal mellett váltunk utcai ruháról rövidnadrágra és mászócipőre.
Ezt a megoldást egyébként a kedvesem javasolta, pedig ő a végsőkig képes elmenni annak érdekében, hogy öltözködéskor megőrizze a méltóságát.
Mászni kezdünk, de ez sem jár sok örömmel. A kötél ugyanis alig akar átmenni a biztosítóeszközön. Erőszakolni kell, húzni-vonni.
A kötelek látszatra is 10 évesek, jobb helyen már a kutyát sem kötik ki ilyesmivel, mert esetleg el talál szakadni, ha jönne a postás. A beruházók nem vitték túlzásba a műfogások beszerzését, összesen 3 félét vettek.
Ezeket váltogatják, hol függülegesen szerelik, hol vízszintesen.
Az utak ettől aztán egysíkúak.
 Alulnézet |
Leírhatnám, hogy jó benne az, hogy magas, de igazából ezzel nem megyünk semmire.
A fal síkjában nincs túl sok játék, úgyhogy a mozgás egy idő után sem sok kereativitást igényel.
Összegezve: jó élményt nem hagy maga után, csak undort. Pont olyan, mint a csalamádés hamburger.
Megenni éppen meg lehet, de nincsen benne semmi jó. A törődésnek nyomát sem látni. Eltökéltség és szenvedély, odafigyelés nélkül nem szabad csinálni semmit, főleg nem vendégeket látni és szolgáltatni…
