Az egészen biztos, hogy a család nem tette volna tiszteletét a Hó-Show kiállításon, ha nincs ilyen meleg. Ám a húsz fok feletti hőmérséklet pont ideális volt arra, hogy ők is megjelenjenek a BNV-n. Furcsa, nem? Elmeséljük.
 Egy kis téli hangulat, de csak a kivetítőn  |
A hirtelen jött novemberi nyár új helyzetet teremtett a Hó-Show idején. A kellemes, sőt, néha kissé már zavaró melegben például ki gondolt volna arra, hogy beöntsön a fázós gyomrába egy finom illatú, gőzölgő pohár forralt bort? No, nem is lehetett találkozni forralt borral kaszáló büfét.
Itt volt viszont az Eskimo-család. A fagyis-cég ugyanis dobott arra, hogy november van, s normális esetben ilyenkor ember nem eszik fagyit. Szépen kitoltak egy jégkrémes kocsit a vásárba, felnyitották a napernyőt, és már indulhat is a bolt. Fura látvány volt így november derekán. Volt is forgalom szépen, hiszen a lesiklósánc környéke, ahol leparkoltak, tele volt gyerekekkel.
Amúgy ez nem meglepő, mert a tavalyi év legnagyobb Hó-Show attrakciója a lesiklósánc volt műanyag pályával, lankás lejtővel, ingyenesen. Így volt ez most is annak ellenére, hogy valaki kissé tönkre akarta tenni a gyerekek játékát. Jó, nem rosszindulatból (feltételezzük), csak egyszerű aggodalomból. Egy telefonáló ugyanis egy-két lapnál, valamint a BNV rendezőségén is telefonon jelentkezett, hogy szerinte veszélyes a B-pavilon mellé épített sánc.
 Akadt olyan stand, ahol máris leszálltak az árak |
Egyrészt azért szólt, mert az idén egy magasabb a domb, mint korábban volt, így nagyobb a lendület, nagyobb a sebesség, ugyanakkor kisebb a biztonság, merthogy rossz tapasztalatai szerint nincs senki, aki vigyázzon a gyerekekre, akik így felügyelet nélkül száguldozhatnak a lejtőn nyakra-főre. Aztán azt is említette, hogy az egyensúlyát vesztő gyerek akadálytalanul zuhanhatnak a betonba.
Mi a megnyitó óta elég sokszor jártunk a sánc környékén, ám sem a gyerekek, sem a szülők arcán nem láttunk aggodalmat, félelmet. Láttunk viszont a pályán, a pálya mellett vigyázó szervezőket, a pályát kitaláló és üzemeltető Fogarasi síiskola szakembereit, akik segítettek a gyerekeknek, a szülőknek, sőt, ha kellett, a lécet fogva engedték le a gyereket – óvatosan. Ami tény, hogy a műanyag pályán nem kellemes elesni, de nem volt már az tavaly sem. Amúgy tavaly és idén sem volt eddigi egyetlen kisebb sérülés sem.
Ugyanakkor ahhoz különleges bravúr kellene a gyerekektől, hogy a pályáról a betonra zuhanjon. A gyerekeket persze nem nagyon zavarta az ügy, ők nagyon élvezték a lehetőséget. Zavarta viszont Fogarasi Orsolyát, a róla elnevezett síiskola vezetőjét. Mit zavarta, bosszantotta. „Képtelen vagyok túllépni az ügyön. Szerintem egy roppant rosszindulatú ember tette ezt velünk. Minden szükséges óvintézkedést megtettünk, ugyanúgy, mint korábban, megvannak a szükséges okmányaink, s nagyon vigyázunk mindenkire. Nem értem…” A létesítmény amúgy minden szükséges dokumentációval, műszaki és biztonsági ellenőrzési jegyzőkönyvvel rendelkezik. Bár a pályát mindenki saját felelősségére használhatja (azt mindenkinek el is mondják), a legfelső pontra csak gyakorlott síelőket engednek. A kezdők oldalról, a lankásabb részről startolhatnak. A lesiklók biztonságát korlátok védik, s a végén lassító állítja meg őket.
A vásár amúgy igazán szombaton lendült bele. Rettenet tömeg vonult a standok között sorról sorra, a kézben, vagy az erre a célra előre előkészített szütyőben prospektusköteget cipelő emberhad totyorgott a csarnokokban, tolongás a büfék előtt, rövid sorállás wc-ügyben.
És persze az Eskimo-kocsi előtt, mégha fagyit enni léccel a kézben nem is szokványmegoldás.
De hát ilyenek ezek a nyári hóshow-k.
