„Soha sem a relatív teljesítmény érdekelt, hanem az objektív. Az okoz sikerélményt, ha egy minél nagyobb halmazból én vagyok a legjobb”
 Bertók Attila nyakában az aranyéremmel  |
Hazai karrierépítés helyett 1991 decemberében Ausztráliába utazott és a Moyes sárkányrepülőgyártó cégnél kezdett dolgozni. Ez a munka lehetővé tette, hogy eljusson a legrangosabb versenyekre. “Csak a repülés érdekelt, világbajnok akartam lenni”. Erre 16 évet kellett várnia. 2007 augusztusában a texasi Big Spring-ben rendezett sárkányrepülő világbajnokságon a nyakába akasztották az aranyérmet.
Maga építette gépét
 Mr. Aranykéz az A38 hajón |
“A szabad repülésben nagyon érdekes, hogy nem tudhatod, hogy hol és mikor szerzed a tudást. Ha visszatekintek a pályafutásomra, akkor azt mondhatom, hogy a Debrecenben töltött első három évben nem tanultam semmit. De ez mégsem igaz, mert az egyik legfontosabb, a szemlélet. Megtanultam megbecsülni, ha fenn tudok maradni néhány percet. Azt is ott tanultam meg, hogy soha nem szabad feladni, mindig van valami, ami a levegőben tart.”
Rekordot repült
 Nagy volt az öröm… |
“Ez afféle tessék-lássék állás volt. Pénzt alig fizettek, de munkának megvolt az az előnye, hogy ha jó idő volt, el tudtam menni repülni. Ez volt az egyetlen dolog, ami igazán fontos volt. Szerettem volna eljutni a legnagyobb versenyekre, de ez itthonról reménytelennek tűnt. Az MRSZ-nél Ordódy Mártonnal egy szobában dolgoztunk.
Marci a sárkányrepülés hazai úttörője, világszinten is korán kezdett próbálkozni a delta szárnyű repülőkkel. Akkoriban több világversenyre is meghívták bírónak. Jó kapcsolatokat épített ki a világ élvonalával, többek közt barátságba került Bill Moyes-al. Bill lényegében a sárkányrepülés alapítója, ő gyártott először gépeket. Ordódy Marci lényegében beajánlott hozzá. Néhány hónap múlva Ausztráliában találtam magam, a Moyes gyárban.”
A kengurúk földjére repült
A legjobb magyar sárkányrepülő pilóta 1991 decemberében érkezett Ausztráliába. “Nem gazdasági okokból mentem ki. Repülni akartam. Ha itthon beállok a sorba és dolgozni kezdek, akkor szakítanom kellett volna a repüléssel.”
A Moyes-nél jó hasznát vették a magyar gépészmérnöknek. “Eleinte ugyan voltak nyelvi nehézségek. Először úgy hívtak, hogy a fiú, aki olyan furán beszél. De az angolszászok nem csinálnak nagy ügyet ebből, csak az érdekli őket, hogy valaki elvégzi a rábízott feladatot vagy sem.”
 A repülő alatt |
“Hazajönni nagyon jó”
Bertók Attila 1988 óta Sydneyben él. Visszatért eredeti szakmájához, szabadúszó mérnökként dolgozik. Egy alkalommal, amikor itthon járt találkozott egy volt hölgyismerősével az egyetemről. A dologból házasság lett, ma együtt élnek Ausztráliában. Yasmin nevű lányuk hat éves. “Ausztráliában az a jó, hogy nem kell erőlködni. Van választás, az ember a munkája mellett is szabad lehet. Nincs honvágyam, nem ébredek fel az éjszaka közepén azzal, hogy mennyire hiányzik Magyarország. Viszont hazajönni nagyon jó” – mondja Bertók, aki ma már kettős állampolgár. Amióta családot alapított, a repüléshez fűződő viszonya alapvetően megváltozott. Ma már nem ez a legfontosabb.
“Az ausztrál versenyszezont minden évben végigcsinálom, ez összesen másfél hónapot jelent. Emellett maximum két hétvégén megyek el repülni” – mondta majd folytatta.
Tudás kell a repüléshez
“Én nagyon teljesítményorientált vagyok. Szeretem a versenyeket, mert ott feladat van. Menni kell, meg kell repülni egy útvonalat. Az ember minden idegszálával koncentrál. Néha eszembe jut, micsoda szerkezettel repülök. Néhány alumínium cső és műszálas szövet. Amikor annak idején a Debreceni Repülőklubban elkezdtünk repülni, függővé váltunk attól, amit ez a sport ad. Imádtuk ezt az érzést, ez volt a mindenünk. De egy versenyen nem sokat gondolkodom ezen, nem nézem a tájat.”
Bertók Attila már a nyolcvanas évek közepén klasszisnak számított. Mégis hosszú időre volt szüksége ahhoz, hogy a csúcsra kerüljön. “A repülés a tudásról szól, ezt pedig kitartó munkával meg lehet szerezni. A tehetség ott mutatkozik meg, ha a pilóta mögött nincsen több ezer repült óra. A tehetségesek mindent azonnal jól csinálnak. 1991-ben, amikor Ausztráliába érkeztem a cseh Tomas Suchanek volt a király, ő nyerte a világbajnokságot. Nagyon tiszteltem, piros szőnyeget gurítottam volna a lába elé. Szerencse kellett ahhoz, hogy megverjük őt. Ez persze előfordult egyszer kétszer. Ehhez a sporthoz kell a szerencse, de nem mindegy, hogy az ember mit kezd vele. Attól lesz valaki igazán jó pilóta, hogy kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt minden nap, minden futamon jól szerepel.”
 Vb eredmény |
A 2007-es világbajnokság előtti öt évben Attila nem volt kifejezetten sikeres. Egyetlen versenyt sem sikerült megnyernie.
A texasi vb-n aztán összerakta 27 éves sárkányrepülő tapasztalatát. Az első három versenynapon elsőként ért be a célba.
“Fejlődni igazán a versenyeken lehet. Egyrészt ott van a példa ereje. Ha mások elindulnak valamerre akkor te is megpróbálod. A másik legfontosabb a hit. Ezen áll vagy bukik az egész. Ha elhiszed, hogy meg tudod csinálni, akkor már félig megcsináltad. Én kezdetben nagyon béna voltam, a távrepülés abból állt, hogy kitekertem a hegy előtt aztán siklottam. Egy idő után elkezdett menni. Ha az ember repül, a negatív gondolatokat ki kell zárni.”
A világbajnokság utolsó napján az osztrák Robert Reisinger azt mondta élen járó versenytársának: “én eddig kétszer voltam második, egyszer pedig harmadik. Itt most vagy nyerek, vagy utolsó leszek, de a második hely nem kell!” Az osztrák pilótának mégis be kellett érnie az ezüstéremmel. A dobogó legfelső fokára a magyar Bertók Attila állhatott fel. A győzelemért persze keményen meg kellett harcolnia.
20 percig 200 méteren
“Az egyik nap 20 percig küzdöttem 200 méter magasan. Hittem abban, hogy sikerül termiket találnom. Nem adtam fel. Végül fogtam egy gyenge emelést és kitekertem. Nagyon érdekes, hogy az ember mennyire másképp viselkedik egy ilyen szituációban, mint a hétköznapi életben. Ha autót vezetek, és dugóba kerülök, képes vagyok kivetkőzni magamból. Káromkodom, néha még a kormányt is verem. De a levegőben nagyon türelmes vagyok.
A világbajnokság utolsó napján pedig a GPS-em merült le repülés közben. Nehéz leírni, mit éreztem, amikor erre rájöttem. Valami olyat, amit akkor érez az ember, amikor egy szép álomból felébresztik, mondjuk a katonaságnál. Ezen a napon a VB cím volt a tét.
Levettem a kesztyűmet, begyűrtem a hevederbe. Elkezdtem letekerni a hatos anyát, ami a variómat tartja, majd kiakasztottam a kábelt, ami a GPS-szel köti össze. GPS ki, majd visszafogtam a kormányrúdra immáron GPS-szel a kezemben. Sikerült kicserélni az elemet és visszarakni mindent. Ekkora Reisinger hatalmas előnyre tett szert. A napot ő nyerte én 3 és fél perccel lassúbb voltam. Este tudom meg, hogy 16 pont előnyöm maradt. “
Kárpótlás a dobogóra lépés
 A dobogó tetején |
A pilóta arra a legbüszkébb, hogy ezt az eredményt amatőrként érte el.
A sárkányrepülő világélvonal évente háromszáz órát repül.
Ez azt jelenti, hogy versenyről versenyre járnak. A magyar sárkányrepülő világbajnok ennek a töredékét sem teljesíti. A nyírbátori fiatalembert eltökéltsége juttatta a csúcsra.”Nagyon komoly ambícióim voltak a versenyzésben. Soha sem a relatív teljesítmény érdekelt, hanem az objektív. Az okoz sikerélményt, ha egy minél nagyobb halmazból én vagyok a legjobb.”
