A sziklamászásnak az adja a szépségét, hogy a természet ad egy feladatot, ami a mindennapi élettől teljesen idegen. A szóló az út tökéletes megoldása – vallja Urbanics Áron, a legjobb magyar sziklamászó.
 Urbanics Áron a Cerro Torre csúcsán – 2008 február  |
Polihisztorok
 |
|
A hegymászás fejlődése ellentétes a világon zajló folyamatokkal. Míg szinte minden területen egyre speciálisabb, részterültekre irányuló tudásra van szükség, addig a legjobb hegymászók polihisztorokká válnak.
Magabiztosan mozognak magashegyi körülmények között, kiváló sportmászók, értenek a meteorológiához és képzettek az edzéselméletben is.
A magyar hegymászás még nem érte el ez a fejlődési szintet, itthon vannak jó magashegymászók és ügyes sportmászók, de nem jellemző, hogy valaki mindenben képes legyen kiemelkedőt alkotni. Urbanics Áron a kevesek egyike.
X-akták
Pályafutását sportmászóként kezdte. Számos X-es nehézségű utat mászott meg elsőként a hazai sziklafalakon, sőt, ezek közül sokat kötél (vagyis biztosítás nélkül, a sziklamászó szleng ezt szólónak nevezi) nélkül is meghódított.
Hosszú időn keresztül biztos befutóként indult a sziklamászó versenyeken. Az utóbbi néhány évben a világ nagyfalain jeleskedett. A Yosemite völgyben szabadon mászta meg a Freerider nevű utat (El Capitan), a Dolomitok egyik híres sziklafalára, a Marmoládára a Fish-en keresztül jutott fel, legutóbb pedig Patagóniában járt.
Társával, Kovács Tamással a Cerro Torre-n a Compressor útját, az Aguja Saint Exupery-n pedig a Claro de Luna-t mászták meg.
Ezek a teljesítmények felérnek egy Austral Open 16 közé jutással (tenisz), vagy foci VB- csoport elsőséggel.
A kezdet
 Szólómászás Angliában |
A kötéltechnikai ismereteket a Hármashatárhegyen lévő Kecske-hegyi kőfejtőben oktatták. A bánya a magyar sziklamászás egyik boszorkánykonyhája. Az áthajló sziklafalak vonzóbbak voltak, mint a barlangkutatás, ezért Áron átnyergelt a mászásra.
“A mi mászókhoz képest lassan fejlődtem. Nem volt felszerelésünk és nem volt műfal, ahol télen mászhattunk volna. Kemény hidegben is kijártunk a Francia-bányába és a Kecske-hegyre. A kézzel varrott beülőben és a ruhaszárító kötélben nem bíztunk, ezért 95 százalékban a tudásunkra támaszkodtunk. Ennek köszönhetően stabil mászótudásra tettem szert. Ha megmásztam egy kilences utat, akkor azt általában meg tudtam szólózni.
A mai sportmászók ezt nem így csinálják. Inkább sok eséssel másznak meg egy utat, stabil tudás nélkül vágnak bele nehéz feladatokba. Ha elmennek egy komoly sziklafalra, és szemben találják magukat egy hosszú, biztosítás nélküli szakasszal, akkor az megakasztja őket. Mi nagyon sokat másztunk kötél nélkül. Volt olyan, hogy Oszoly összes útját szólóztuk egy nap alatt. A legkomolyabb szólómászásaim a Piranhas (IX) Kisgerecsében, a Kentucky (VIII+) Hámorban – ezt első próbálkozásra sikerült megmászni kötél nélkül – és a Utópia (IX+) a Kecske-hegyen. Egyiket sem tartom mérföldkőnek vagy kiemelkedő teljesítménynek. A sziklamászás szépsége, hogy a természet ad egy feladatot, ami a mindennapi élettől teljesen idegen. A szóló az út tökéletes megoldása.
Kisgerecse-korszak
 Kisgerecse – áthajló falak mindenütt |
A mászók 1991-ben kezdtek ide járni, 5-6 év alatt jó pár, kilences és tízes nehézségű út született az áthajló bányafalon. Európában a sziklamászó utakat I-től XI-ig értékelik, a skála teteje olyan nehéz, hogy megmászásukhoz élsportolónak kell lenni.
Áron a Gerecse-korszak egyik élharcosa volt, sok út kötődik a nevéhez.
“1996 jó év volt, sok tízes utat sikerült megmásznom. Ebben az időszakban nagyon sokat jártunk különböző európai sportmászó helyekre. Legalább húszszor voltam a Párizs melletti Fontenebleuban – ez egy csodálatos boulder paradicsom. De például a cseh homokköveken teljesen más technikát kellett megtanulnom, mint, amit korábban megszoktam. Ez is csiszolt a tudásomon.”
Alpesi mászás
 Az Aiguille du Midi-n a Mount Blanc felé |
“Mindig érdekelt az alpesi mászás, csak fiatal koromban nem volt rá pénzem. Egy idő után a sportmászás kiüresedett, ekkor jöttek a nagyfalak és a komoly kihívások” – meséli Áron, hogy került a mászóiskolákból a nagy hegyek közé.
Manapság nehéz és szép alpesi utakat mászik. Magabiztosan mozog havon, sziklán, jégfalon és a kondíciója is megvan ahhoz, hogy a legnehezebb feladatokat vállalja be.
“A mai top hegymászók a sport minden területén jók, simán másznak X-es nehézségű utakat, és nyolcezer méter magas csúcsokra jutnak fel“- mesél Áron a sziklamászás fejlődéséről.
“Vannak olyan alpesi utak, amelyekben VII+ nehézségű kötélhosszok vannak. Ahhoz, hogy ezt az ember 4000 méteren meg tudja mászni, ahhoz mászóiskolában X-est kell mászni. Persze ezekben az utakban nincsenek nittek, úgyhogy nem ajánlatos potyogni” – avat be a hegymászás jelenlegi trendjébe a legjobb magyar mászó.
Karrierjének nagyon fontos állomása volt a Yosemite völgy.
“Amikor először megláttam az El Capitan-t, nem hittem a szememnek. Tudtam, hogy hatalmas sziklafal, de, ha az ember fényképen látja, nem jön át a méret. Az alpesi sziklafalak is nagyok, csak általában egy törmeléklejtő tetején állnak, és nem hajlanak át. A Capitan olyan, mint egy függöny. Olyan mint a Kecske-hegyi kőfejtő, csak 1100 méter magas”- avat be a legjobb magyar sziklamászó amerikai élményeibe.
Áron 2005-ben járt a Yosemite völgyben. Nagyrészt szabadon (tehát az itt szokásos mesterséges eszközök nélkül) mászta meg Free rider nevű utat. Ez manapság tendencia, a legjobb mászók sorra hódítják meg az egykori trepnis utakat.
“Nagy áttörés volt ez az út” – valja be Áron. Úgy álltunk hozzá, hogy, ha mesterséges utat mászunk, akkor sem viszünk kalapácsot, hanem tisztán mászunk, tehát csak friendet és éket használunk. Az út legnehezebb szakasza egy 17 centi széles repedés volt. Ilyennel korábban nem találkoztam. 4-5 kötélhosszban kellett belefognom a köztesekben. Ezek a mesterséges szakaszok nagyon nehezek. Egyébként elégedett vagyok, mert az út 5.12d nehézségű részeit ( IX+) sikerült on sight (azaz elsőre, beleesés nélkül) megmászni. Az, hogy meg tudtuk mászni ezt a hatalmas falat hatalmas élmény volt.”
Patagónia
 Cerrro Torre- a Compressor út pirossal jelölve |
A két sziklamászó Claro de Luna úton mászta meg az Aguja Saint Exupery-t, többek szerint ez Patagónia legszebb útja.
A 800 méter magas, 8- nehézségű sziklafalat egy nap alatt hódították meg, késő délután értek a csúcsra.
A két mászónak sötétben kellett leereszkednie, a kimerültségtől állandóan elaludtak. Áron jóízűt szunyókált az egyik standban, társa szólongatására sem ébredt fel. Álmából a patagóniai éjszaka hidege verte fel, ekkor tovább ereszkedett.
Eltűnés
A most 35 éves fiatalember érzéseiről, érzelmeiről azonban keveset beszél, mélységeit csak a legjobb barátai ismerik.
Ha valamelyik kőbányában találkozunk vele, akkor van igazán elemében, ontja a vicceket. Áront elsőre mérnöknek gondolná az ember. Mindent precízen, terv szerint csinál, dolgaiban nincs helye a bizonytalanságnak.
Áron egy ipari alpinista cégnél dolgozik. Éveken keresztül a kötélen lógva ablakot mosott és szerelési munkákat végzett, mostanában már a földről irányítja a többiek munkáját.
“Csinálhatnék mást is, de nekem ez a munka biztosítja azt a szabadságot, amire a mászás miatt szükségem van. Elvégeztem a Testnevelési Főiskola rekreáció szakát, dolgozhatnék tanácsadóként. Lehet, hogy ez jobban hangzik, mint ipari alpinistának lenni, de így megtehetem azt, hogy hónapokra eltűnök” – meséli Áron.
