"Nem volt csúcsélményem! Mindig szarul éreztem magam a hegyek tetején, pláne 8000 méteren. Az ember nem a hegyekre való”– véli Szendrő Szabolcs hegymászó. Interjúnk.
“A hegyeket nem lehet legyőzni (…) Ők nagyobbak, erősebbek nálunk, csak hittel és alázattal közeledhetünk feléjük. Mindig csak magunkat lehet legyőzni, a fáradtságot, a hideget, a szorongást, a félelmet. Minél inkább eljutunk a teljesítőképességünk határáig, annál nagyobb élmény” – írja Szendrő Szabolcs, Fél lábbal a csúcson című könyvében.
Szabolcs borzasztóan alázatos, ha a hegymászásról van szó.
Ő olyan mászó, aki komoly eredményekkel büszkélkedhet, mégsem vallja magát hegymászónak. Természetfotói szinte másik világba repítik az embert. Szabolcs mégsem vallja magát természetfotósnak. A “nevezzük hegymászóval” mászási élményeiről, a hegyek iránti vonzódásáról beszélgettünk.
 “Most is vágyom a hegyek közé”  |
Extrem.hu: Tiszteli a magaslatokat…
Szendrő Szabolcs: Igen, én a hegyre csak felkéredzkedek, és ha szerencsém van, felenged. A nagyobb hegyeknél a hegy az úr, hiszen az olyan közeg, ahol nincs keresnivalónk. A kisebb magaslatokon lehet túrázni, de a 8000-es csúcsokra komolyan kell tekinteni.
Extrem.hu: Hogy érti, hogy az embernek nincs keresnivalója a magas hegyeken?
Szendrő Szabolcs: Nem a mi közegünk. A Mount Everest (8850 méter magas) expedíció előtt 1% esélyt adtam magamnak arra, hogy feljuthatok. Végül 7800 méterig mentem, eddig engedett a “Föld istenasszonya”.
38 Celsius-fokos láz 6000 méteren
Extrem.hu: Nehéz expedíció volt?
Szendrő Szabolcs: Normál úton mentünk a tibeti oldalról, ami technikailag nem volt bonyolult, a magassággal ellenben komolyan megküzdöttem. Nem tudtam enni, aludni és borzasztó volt a közérzetem. A 6400 méteren lévő táborba 38,5 fokos lázzal érkeztem, úgy éreztem: feladom. És nemcsak a mászást, az egész életet.
Extrem.hu: A csúcson töltött percek viszont biztosan mindenért kárpótolnak…
 Szendő egyik képe |
Szendrő Szabolcs: Én is azt hittem, amíg csak a szakirodalomban olvastam róla. Mielőtt mászni kezdtem, úgy olvastam: hihetetlenül szép érzés a csúcsra érni. Én is ezt vártam, de nem ezt éreztem. Nekem mindig kész gyötrelem volt a hegy tetejére feljutni az akklimatizációs problémák végett. Például a tibeti Cho Oyun megmászásánál (8201 méter) alig voltam magamnál, az oxigénhiányos állapot és a fáradtság miatt, azt sem tudtam fiú vagyok vagy lány…
Extrem.hu: Közérzetileg szenvedés volt a csúcsra jutnod…
Szendrő Szabolcs: Igen. A csúcs előtti métereket nagyon nehezen tehettem meg, azért fogalmazok feltételes módban, mert hosszú percek maradtak ki az életemből. Csak körvonalakban emlékszem a csúcsra jutásomra. Az utolsó emlékképem: mászok a csúcs irányába az expedíció tagjai után, már csak méterek lehetnek hátra, majd érzem, homályosodik a látásom, de tudom, követni kell az előttem haladót. Egy becsületes hegymászó ekkor visszafordult volna, ehhez nekem nem volt akaraterőm.
A csúcs, csak félúton van
Extrem.hu: Számtalan csúcson jártál, mégis hiányában vagy csúcsérzésnek. Hogy lehet ez?
Szendrő Szabolcs: Igen, soha nem mertem önfeledten átadni magam azoknak a pillanatnak, amit az ember egy-egy magas hegy tetején eltölthet, hiszen a csúcson csak félúton vagyunk, vissza is kell jönni.
Extrem.hu: Egy amerikai expedíció hegymászóútját mutatta be egy televízió. A csapattagok között volt egy féllábú mászó is, aki arra panaszkodott, hogy négy-öt műlábat elhasznált az út során, mert nem bírták a terepet.
Szendrő Szabolcs: Az én műlábam 27 évet bírt ki, nem a hegyek között, hanem itthon ment tönkre, amint egy villamos után futottam.
 “Ma már inkább csak fotóimon nézem a tájat” |
Extrem.hu: Kerültél már életveszélybe?
Szendrő Szabolcs: Hát volt már olyan helyzet, amikor meg kellett volna halnom. A Kedar-Dome-n történt. 6300 méter magasan lehettünk Osváth Attilával, egy jégfalon kellett átmásznom. Az 50 fok meredek jéglejtőn azonban kicsúsztam. Zuhantam lefelé, közben hallottam, amint Attila azt üvölti “Szabcsi” – pedig nem volt látótávolságban, nem is hallhatta esésem . Éreztem, ezzel a szóval elköszönt tőlem, mert tudja, meg fogok halni.
A testem irányíthatatlanul, nagy lendülettel csúszott lefelé a havon, szó szerint sodródtam a halál felé, a 600 méteres függőleges fal irányába, ha ott leesek végem. Próbáltam csúszás közben megmarkolni a havat, de csak sodródtam, majd egyszer éreztem sikerült, és megáll a testem, pont a szakadék előtt. Túléltem. Folytattuk a mászást.
Extrem.hu: És most még mindig mászol?
Szendrő Szabolcs: Nagy csúcsokra nem, csak baráti mászásaim vannak, nem bírja már a testem. Elhasználódott.
Szendrő Szabolcs főbb mászási eredményei:
Grúzia: Kaukázus Elbrusz télen 5642 méter (1982). Kirgizia: Pamír Pik Korzsonyevszkoj 7105 m (1982). Svájc: Alpok Piz Badilla Cassin út (1983). Románia: Fogaras főgerinc mászása, télen (1984). Grúzia: Kaukázus Usba déli csúcs 4710 m (1985).
USA: Alaszka Mount Mc Kinley 6194 m (1988). Indía: Kedar-Dome keleti fal, új út 6500 m, India – Első megmászás a hegy történetében (1989). Himalája: Garhwal 6831 m, Keleti fal, első megmászás. Kína, Tibet: Cho Oyu 8201 m – Magyar magassági rekord (1990). Argentína: Aconcagua 6961 m (1995). Kína, Tibet: Himalája, Csomolungma 7800 m-ig (1996).
