A Magyar Kerékpáros Klub és a Műegyetem Út és Vasút Tanszéke a budapesti Városháza Dísztermében egy szakmai fórumon mutatta be a Kerékpáros Budapest Programot.
  |
A szervezet szerint ez úgy érhető el, ha integrált fejlesztések indulnak, amelyek során a kerékpár egyenrangú járműként jelenik meg a tervezés folyamatában éppúgy, mint az útfenntartásban, útkezelésben is. A folyamat legfontosabb eleme a szemléletformálás, az utak tervezőit és üzemeltetőit rá kell venni arra, hogy számoljanak biciklivel, mint lehetséges “tömegközlekedési” eszközzel.
A felmérésekből kiderül, hogy a város belső kerületeiben nőtt meg jelentősen az utóbbi években a kerékpárhasználat, ami nem elsősorban a szabadidős, hanem a közlekedési célú kerékpározás növekedésére utal.
Ez szükségessé teszi a meglévő hálózati tervek felülvizsgálatát, új kerékpáros útvonalak kijelölését, valamint kerékpáros útvonalak tanulmányterveinek elkészítését.
 |
A legelső természetesen az, hogy az úton mindenféle beavatkozás nélkül közlekedhet a bicikli biztonságosan, kényelmesen, gyorsan. Vannak olyan utak, jellemzően kisforgalmúak, például lakótelepeken, ahol nyugodtan lehet biciklizni, ott nincs szükség semmiféle beavatkozásra.
Ha egy adott úton ez nem valósítható meg, akkor a következő lépés, hogy forgalomtechnikai eszközöket alkalmazunk.
Például táblával, járdaszigetekkel lelassítjuk az autókat, hogy ne tudjanak 30-nál többel száguldani, így ott nyugodtan lehet biciklizni biztonságosan, gyorsan, kényelmesen.
Ha ezt nem lehet megtenni, például egy főúton nem lehet lelassítani a hatalmas kamionokat, akkor a megoldás az úttestre épített kerékpársáv lehet. Előfordulhat olyan, hogy ez sem alkalmazható, ekkor kell a gyalogosoktól és az autóktól elkülönített kerékpárút eszközéhez nyúlni, és ahol ez sem megvalósítható, csak abban az esetben mehet a bicikliút a járdán, de csak ha nagyon muszáj, és akkor is csak a gyalogosoktól jól elkülönítve.
A világ más országaiban is ezt tartja a szakma az egyetlen lehetséges gondolkodásmódnak az infrastruktúra fejlesztésében.
