Az Ajka melletti falu, Devecser lakói évtizedek óta lomiznak, és mnden hétvégén bringaexpót tartanak. Az ember hatalmas készletekből válogathat, sőt, saját ellopott cangájába is belefuthat…
”
 Devecser Lomi Expó  |
A kereskedő nyomban kezdi felmagasztalni a drótszamarat. Az egykori csehszlovák ipar egyik műremekével állunk szemben, tehát a bringa minimum 20 éves. Egyáltalán nem érdekel, viszont mérhetetlen harci kedv éled bennem. Bringát kell venni!
“Bébi, menjünk el Devecserbe, ott legalább egy négyzetkilométeren árulnak biciklit” – javasolja a barátnőm.
A
|
Barátaim mesélték, hogy lementek az Ajka melletti faluba, és 20-30 ezer forintért vettek olyan mountainbike-ot, ami a pesti használtkereskedésekben 70-80 ezer forintba kerül. Igazából a Bakonyba készültünk kirándulni, de feladtuk az elképzelést, és ezért irány Devecser!
A bicikli vásárlásnak részemről volt némi aktualitása, hiszen néhány hete egy belvárosi ház harmadik emeletéről elvitték az én kedves jószágomat.
 Biznic non stop |
A bringádra csak te tudsz vigyázni, ehhez elsősorban jó lakat kell – részletezi a cikk, hogy milyen módszerekkel óvhatja meg a tulajdonát az ember.
Úgy gondoltam, hogy lopás ellen a legjobb védekezés az, hogy olyan biciklit veszek, ami nem kimondottan vonzó tolvajszemmel. Az MTB tehát tabu, hiszen a rablók erre utaznak a leginkább. Egyébként a hegyikerékpár kultusza végre lecsengett. A vastag kerekű bringa hegyre való, de országúton vagy városban kimondottan szívás. Az én célom tehát egy utcai gép, vékony kerekekkel. A másik elvárás: legyen ütött-kopott, hogy egyik tolvaj se menjen rá. Ilyen canga beszerzésére Devecsernél jobb helyet álmodni sem lehet.
A bringatelep Devecsertől másfél kilométerre található egy régi orosz laktanyában. A barakokban most Ausztriából behozott használtcikk áll tornyokba halmozva. A turmixgéptől a csilláron keresztül a számítógépig.
A használtcikk piac főprofilja persze a bicikli. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Versenycanga, MTB, utcai, parasztgáré. A piac hétvégén üzemel, reggeltől estig.
 Biznicmans of Devecser |
” Akkor kezdtünk kijárni, amikor vége lett a munkanélküliségnek” – mondja.
Fél percig furán nézek rá, hátha kijavítja magát, aztán nevetve mondom, hogy jóember hibádzik ez.
A körülötte ülők elkezdik ugratni, aztán megtudom, hogy Devecseren valamikor szövőgyár volt, amikor ’89-90-környékén bezárt, akkor a helyiek elkezdtek lomizni. Ez annyit tesz, hogy Ausztriába és Németországba járnak utánfutóval, és elhoznak mindent, amit a helyiek kidobnak. A színesfém a legértékesebb, ez termeli a profitot, a bicikli és az egyéb háztartási felszerelés csak a mellékest jelenti
 Választék |
A canga nagyon kivan, komplett bovdencserére szorul, a kerekeknek vége. Nem alkudozom, pedig érzésem szerint két rugóért el lehetne hozni. Választék van bőven, kutakszom tovább.
Kicsivel arrébb 25 ezret kérnek egy aluvázas utcai bicikliért. Kielégítő állapotban van, de azért rá kellene költeni, mert a váltója elég kopott, és a fék sem funkcionál. Tízezret kínálok érte. A gazda erre rálegyint, és arrébb sétál. Tízéves forma fia megpróbál meggyőzni. Úgy érzem magam, mint az anekdotában amikor a lókupec megmagyarázza, miért ment neki a lova a falnak.
 A boldog tulaj |
A kereskedő 40-50 éves lehet, de már egyetlen foga sincs.
Együtt pumpáljuk fel a bringa kerekeit. A bicikli jó, csak a váltó kattog, és a fékeket kell rendbe szedni.
Kicsit hezitálok, hogy mennyiért tudnám elvinni. Megfogadtam, hogy maximum ötezret költök biciklire, ezért indirekt kezdem puhítani a bácsit.
Arrébb megyek, és a szomszéd portékáját kezdem szemezgetni. Ráakadok egy metálzöld csodára. Versenybringa túrakormánnyal.
A mesés darab a Puch gyár terméke, osztrák minőség, nem pedig kínai biliacél, amiből a manapság biciklit készítenek. Beleszeretek, alkuszom. Hatezerről a felére sikerül lenyomni az árat. Boldogan rakom a kocsiba, közben azon tanakodom, hogy mennyit kell majd ráköltenem.
Egy biztos, atombiztos lakatot kell majd vennem. Hiszen a bringámra csak én tudok vigyázni, ehhez pedig elsősorban jó lakat kell – tanácsolja a Tolvajfogó Társulat.
