Magyarok a nagyvilágban sorozatunk legújabb interjújában Jandl Norberttal és Krisztivel beszélgetünk, akik itthoni életüket feladva kimentek Görögországba, hogy szörfözéssel keressék meg a betevőt. Másként már nehezen is tudnák elképzelni az életüket.
Jandl Norberttal és Krisztivel már itthon, a görög szezon végén beszélgettünk.
– Először egy szörfös levelezőlistán hallottam rólatok. Pontosan hogyan is kerültetek Kos-ra?
– Régóta szörfözünk, itthon a Fertő-tavon kezdtük, aztán egyre jobban beleszerettünk. Egyre többet jártunk külföldre szörfözni a nyaralásainkon. Arra viszont nem nagyon volt pénzünk, hogy hosszabb ideig kint maradjunk, gondoltuk, inkább kimegyünk dolgozni. Egy német szörfutakkal foglalkozó irodán keresztül jutottunk a Big Blue szörfcenterhez Kos-on.
– És egyből ott is ragadtatok?
– Először csak én mentem ki, Kriszti akkor még fogtechnikusként dolgozott itthon. Beach assistantnak vettek fel, a parton kellett volna segítenem, de egy hét után látták, hogy jól szörfözöm és megtettek szörfoktatónak. Ez volt három éve, mára én vezetem a szörfiskolát. Kriszti öt hét múlva jött utánam, ő a recepción dolgozik, az adminisztációt, a foglalásokat intézi. Harmadik éve minden szezonban kint vagyunk. Mindig is tetszett ez az életforma, ez egy szuper játék felnőtteknek. A szörfözés volt a nagy hobbink, de nem volt rá időnk, legfeljebb hétvégente. Így most meg is élünk belőle, ez egy nagy kaland, ami ráadásul egészséges is. Végül annyira beleszerettünk, hogy a saját csapdánkba estünk: nehéz kiszállni belőle. Nehezen tudnám elképzelni, hogy visszaüljek egy íróasztal mögé. Persze azt is nehezen tudom elképzelni, hogy 40 éves koromban is még szörfoktató legyek – majd legfeljebb a center szervezési ügyeit intézem.
– És miért pont Kos? Azért ez a sziget nem a legismertebb szörfparadicsom…
 Nehéz lenne visszaülni egy íróasztal mögé  |
– Itthon a görög szigetek közül szörfszempontból inkább Rodosz ismert, Kos még nem annyira, pedig remek adottságai vannak. Június közepétől a 30 ezres szigeten kb. 2 millió ember van, de aki csöndre vágyik, azt is megtalálhatja.
Nem túl drága, ráadásul például a szörfcentrumunk mellett van egy szálloda, teljes a kényelem, aki pedig kevesebbet akar költeni, az a szálloda mellett talál egy igazi görögös apartmanházat, mi oda szoktunk az ismerőseinknek, barátainknak szállást foglalni, úgy még olcsóbb. Sőt még biciklit is adunk arra az időre, amíg nálunk vannak. Járnak hozzánk magyarok is, de főleg nyugat-európaiak jönnek.
 A meltem szél a sziget partjai előtt |
Alapvetően a görögök vízbe sem nagyon mennek. Amikor odakerültünk, csak kb. három görög szörfözött. Aztán az egyik görögöt rábeszéltünk, hogy próbálja ki. Mára ott tartunk, hogy minden helyi ismer, „ott megy Norbert, a szörftanár”, és már reggel ott téblábolnak, hogy szörfözhessenek.
Kos nagy előnye, hogy a meltem szél megszorul a görög és a török partok között és ezáltal felgyorsul. A szigetnek pedig annyira kedvező a fekvése, hogy szinte mindig van szél. Van amikor enyhébb, ez remek a tanulók számára, sok kezdő is jár hozzánk, délután pedig az erősebb szél kiváló a funboardozáshoz. Itthon nem nagyon tudtuk művelni, mivel nagyon ritkán van elég jó szél. Főszezonban kint egész nap oktatok, nincs időnk kunsztozni, de a szabadnapunkon mindig kint vagyunk a vízen.
– A szabadnapotokon is szörföztök? Nem untok rá?
– Áh, ezt nem lehet megunni. Ha egyszer ráérzel, akkor onnantól nincs visszaút, a szenvedélyeddé válik. Kos-on megkapod az adrenalinlöketedet, de komolyabb veszélyek nélkül. Rengeteg emberrel találkozunk kint, és sokszor olyanok, mint a gyereket. Majdnem hajbakapnak reggelente a vitorlákon. És ha túl erősnek ítéljük a szelet, túl veszélyes, és nem engedjük ki őket a vízre, akkor szinte meg vannak sértődve.
 Nem kezdő szint |
– Volt már olyan, hogy valaki komoly veszélyben volt?
– Mentés naponta sok van. Egyetlen fontos szabályt kellene betartani, hogy ne hagyják el a szörföt. Megyünk menteni, folyamatosan figyeljük a vizet, csak ülni kellene a deszkán és vészintegetéssel jelezni. Van, aki bepánikol, és elindul úszva a partra. Így egyrészt elúszhat a deszka vagy a vitorla, másrészt lehet, hogy túlértékeli az erejét és nem éri el a partot. Hála az égnek, nekünk a három év alatt csak egy komoly sérültünk volt. Nászúton volt a fiú és az első fél órában beszorult a lába, és eltörte. De végig az arával volt, szóval komolyabb gond nem lett belőle.
– És itthon szoktatok szörfözni? Mármint, ha hazajöttök?
– Vannak olyan külföldön dolgozó szörfösök, akik rá sem bírnak nézni a Balatonra, mondván, hogy az már csak egy pocsolya, de mi mindig lemegyünk a tóra, amikor csak hazajövünk.
– Mit szoktatok csinálni, amikor nincs szezon?
– Kint május elejétől október végéig tart a szezon, pedig utána sem megy 15 fok alá a víz hőmérséklete, otthon ennél sokkal hidegebb vízben is szörfözünk, de kint finnyásabbak. A szezon végeztével kutyástól, deszkástól hazaköltözünk. Télen magyarokat próbálunk túráztatni, és egy kicsit a magyar szörfösöket összefogni. Mivel itthon a szörfösök nagy részének nincs annyi pénze, hogy Hawaiira vagy a Zöldfoki-szigetekre járjon – bár ezekre a szigetekre is szerveznek utakat – mi általában Egyiptomba, Dahabra visszük a szörfösöket és Dél-Afrikába. Így nyaralhatnak és gyakorolhatnak is. Sok a visszajáró vendégünk, nekik egyre haladóbb szintű tanfolyamot nyújtunk. Vagyis azért télen sem maradunk szörfözés nélkül.
